Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)

B - Biográf Kiadó Texoft Kft. (Bp.) - biokémia, biológiai kémia, életvegytan

67 biokémia hallgatóinak írt egy jegyzetet: Biogeográfia. (Szeged, 1991). biogeokémiai ciklus: a —biokémiai ciklus egyik fázisa, a —bioszféra élő és élettelen komponensei közötti anyagáramlás; a talaj és a vizek kémiai elemeinek többé-kevésbé ciklikus pályán való vándorlása az élettelen környezettől az élő szervezetekig és vissza. Az élő szervezetek normális fejlődésükhöz legalább 30-40 elemet (abiogén elemek) igényelnek, de a mennyiséget tekintve legfontosabb a szén (C), a hidrogén (H), az oxigén (O), a nitrogén (N), a kén (S) és a foszfor (P). Mivel ezek utánpótlása korlátozott, az élet folyamatos megújulását ezek körforgalma, a C-, N-, S-, P- stb. ciklus biztosítja. Irod.: Szabó István Mihály: A bioszféra mikrobiológiája. 1-4. (Bp. 1988-1998). Biográf Kiadó Texoft Kft. (Bp.): a kiadó 1988- ban alakult. A kiadó vezetője Majtényi Klára (1990-től). A kiadó a Láng Kiadóval közösen a több mint 6000 élő m. személy életrajzát tartalmazó Magyar Ki Kicsoda 1990-et készítette. E kiadvány óta a ~ kétévente 14 000 életrajzot tartalmazó Magyar és Nemzetközi Ki Kicsodát ad ki (1992, 1994, 1996, 1998). Főszerkesztője Hermann Péter. A kiadó 1994-től valamennyi labdarúgó vb.-ről, ill. Eb.-ről kalauzt jelentetett meg. A kiadó Kilátó sorozatában országok illusztrált könyvei jelentek meg (1998-ig 12), ezenkívül nyelvkönyveket, ismeretterjesztő és egyéb könyveket is ad ki. biográfia —életrajz biokémia, biológiai kémia (görög-latin), életvegytan: az élő anyag összetételével, kémiai szerkezetével, az életjelenségek kémiai folyamataival, ezek kapcsolataival, összefüggéseivel foglalkozó interdiszciplináris tudományág; az ált. biológia és a szerves kémia határtudományaként alakult ki. Az első voltaképpeni ~i laboratóriumot 1866-ban Strassburgban Hoppe-Seyler számára alapították. Az elnevezést először C. Neuberg használta 1903-ban. Az élővilág, a mikroorganizmusok, egysejtűek, a magasabb szervezettségű élőlények stb. felépítésének és életfolyamatainak (biokatalízis, anyagcsere) vizsgálatához, a molekuláris szabályozás, az információs makromolekulák (DNS, RNS) kutatásához a biológia, a szerves kémia, az orvostudomány, a fizika, a matematika kutatási eredményeit, módszereit és eszközeit alkalmazza. Az elméleti vagy ált. ~ az élet eredetét, a közös életjelenségeket, az öröklődést stb., az alkalmazott ~ a biológia (botanika, zoológia, antropológia, genetika, ökológia stb.), az orvostudomány (élet- és kórélettan, bakteriológia, immunológia stb.), a környezetvédelem stb. gyakorlati kérdéseit kutatja. A ~ tudományon belül fokozatosan alakultak ki az egyes kutatási ágak, pl. az enzimológia, az anyagcsere-kutatás, a makromolekula-kutatás (fehérje- és nukleinsav-szerkezet, ill. ezek bioszintézise), az öröklődés, az életjelenségek molekuláris alapjainak a megismerése stb. Az 1970-es években alakult ki a ~ új határterülete, a —bioorganikus kémia. A ~ orvostud. elnevezése orvosi kémia vagy orvosi A ~ és a biofizika határterülete a —molekuláris biológia. Az élő anyag kémiai összetételének meghatározására, az életjelenségek, az élettani és fizikai-kémiai folyamatok összefüggéseinek feltárására irányuló funkcionális ~ a 19. sz.-ban alakult ki. A ~ önálló tudománnyá fejlődését jelentős felfedezések tették lehetővé: a fotoszintézis alapjainak felismerése, az állati és növényi légzés, a biológiai oxidáció, amint a táplálkozás, az emésztés és a természetes vegyületek kémiai átalakulása összefüggéseinek feltárása. A tud. ~ 19. sz.-i kialakulása a szerves kémiával és az élettannal (fiziológia) kölcsönhatásban történt. Az 1830-as évek végére már felfedeztek sok szerves savat (ecetsav, tejsav, citromsav stb.), a glicerint. F. Wöhler 1828-ban a karbamid felfedezésével igazolta a biológiai folyamatok kémiai jellegét. Berzelius a katalízis fogalmát biológiai folyamatokra is kiterjesztette. Th. Schwann felismerte, hogy a fermentációt (erjedést) élő szervezetek okozzák. L. Pasteur kimutatta, hogy az erjedést, ill. bizonyos betegségeket különböző baktériumok és gombák okozzák. E. Büchner bizonyította be 1897-ben, hogy az erjedés élesztőgombák préslevével, azaz élő sejtek nélkül is végbemegy, s ezzel lehetővé tette az enzimek hatásának, az intermedier anyagcserének a tud. vizsgálatát. A mai értelemben vett enzimológiát W. Ostwald, majd E. Fischer munkássága alapozta meg (1893-1894). E. Fischer és T. Hofmeister kutatásai indították el a peptid- és fehérjekémia fejlődését (1902). A 20. sz. elején kezdődött a vitaminok és a hormonok kutatása, melynek nyomán bebizonyosodott azok regulatív szerepe az élettani folyamatokban. A ~ rohamos 20. sz.-i fejlődését a modern elválasztástechnikai módszerek (elektroforézis, ultracentrifugálás, gáz- és folyadékkromatográfia) felfedezése is elősegítette. A zsíranyagcsere kutatásában jelentős lépés volt a béta-oxidáció (F. Knopp, 1905), az aktivált ecetsav kimutatása (F. Lipman, S. Ochoa, F. Lynen, 1951). Alapvető eredmények születtek az élő szervezet energiatermelésének, -tárolásának, -felszabadításának és -hasznosításának megismerésében, a fotoszintézis, a szénhidrát-anyagcsere (M. Calvin, 1945-1948), a sejtlégzés, a biológiai oxidáció, a szervezet nitrogén- és aminosav-anyagcseréjének (H. A. Krebs, Henseleit, 1933), az izomműködésjónak (J. T. Edsall, M. E. Bailey, 1930-1935; Szent-Györgyi Albert, Straub F. Brúnó, 1939-1948), a fehérjék szerkezetének és funkcióinak (W. Th. Astbury, 1930; L. C. Pauling, L. M. Corey, 1940-1950), a légzés molekuláris alapjainak (hemoglobin) kutatásában (M. F. Perutz, 1960). A modern ~ legfontosabb kutatási eredménye az öröklődés, a biológiai információ hordozóinak, átvitelének, a sejtszaporodás és -differenciálódás folyamataiban a nukleinsavak szerepének és anyagcseréjének, a genetikai kód molekuláris alapjainak a tisztázása volt. E. Chargaff kémiai analízise (1950-1953) és R. E. Franklin-M. H. F. Wilkins röntgen-szerkezetvizsgálatai alapján J. D. Watson és F. H. L. Crick megalkotta a DNS kettőshélix-modelljét (1953). A ~ 20. sz. végi fejlődését meghatározza a társtudó