Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)
B - Birda (román: Birda) - Biri - Biringer Gyula, költő, lapszerkesztő - Birinyi József, előadóművész, hangszerkészítő, muzeológus
Birda 82 A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem soproni Erdőmérnöki Karán végzett (1941), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1963). József főhg. uradalmi erdőmérnöke (1941-1945), a MÁLLERD piliscsabai és szári erdőhiv. felállítója és vezetője (1945-1946), a Miskolci Erdőigazg. bánfalvi erdőgondnokságának megszervezője és vezetője (1946-1950), a Fejér M.-i Erdőgazdasági Egyesülés beruházási csoportvezetője (1950- 1951). Az Erdészeti Tud. Int. tud. munkatársa (1951-1964), az Erdészeti Főigazg. Erdőgazdálkodási Oszt. munkatársa (1964-1967), a MÉM Tud. Kutatási Főoszt. csoportvezetője, a faágazati kutatások referense (1967-1975), a Faip. Kvt. Int. tud. munkatársa (1975-1980). Fatermesztési kísérleteket végzett, a valkói termőhely-térképezési metodika kidolgozója. Meghatározta a gödöllői erdőgazdasági táj erdőtípusait, faállomány-szerkezeti és fatermési vizsgálatokat végzett. Feldolgozta a mo.-i gyertyános erdőrészek adatait, a gyertyán orsz. előfordulását és növekedési eloszlását. A hosszú lejáratú erdőnevelési-fatermési kísérletek mo.-i módszerének kialakítója. F. m.: Mageredetű gyertyánosok növekedési viszonyai. (Az Erdő, 1957); Gyertyán fatömegtábla-szerkesztési vizsgálatok. (Erdészeti Kutatások, 1959); Rétegvonal irányában telepített kísérleti erdősáv talajvédelmi szerepének vizsgálata. (Erdészeti Kutatások, 1961); A vöröstölgyek jelentősége erdőgazdaságunkban. Kand. értek. (Bp., 1962); Az erdőnevelési üzemi minta- és ellenőrző területek elemzésének újabb eredményei. (Erdészeti Kutatások, 1966); Fák nyesése erdősítésekben és fásításokban. (Bp., 1968); A tölgyek. Babos Imrével, Járó Zoltánnal. (Bp., 1967); Bükköseink fatermési vizsgálata. Mendlik Gézával. (Erdészeti Kutatások, 1968). Birda (román: Birda): falu az Alföld K-i szegélyén, a Temes síkságán, Dettától K-re. 1919-ig Mo. (Temes vm.), 1919-től Románia része. L: 1142 (1900), 1147 (1941), 1032 (1992). Nemzetisége: 534 n., 495 rom. (1900), 957 rom. (1992). Vallás: g.kel.: 530, ev.: 475 (1900), g.kel.: 924 (1992). Határa: 4825 kh, nagyobbrészt szántó, 2 kh szőlővel (1900). - A földterületből 340 kh a köz é, 2469 kh nagybirtokosoké volt (1909). A 20. sz. első évtizedeiben kö.-i hitelszövetkezet és gazdakör működött a kö.-ben. Birebum —Körtvélyfája Birebum —Oláhgorbó Biri. kö. Szabolcs-Szatmár-Bereg m.-ben, a Nyírség középső részén, Nagykállótól D-re. L: 985 (1900), 1664 (1949), 1444 (1990). Vallás: r. k.: 355, g. kat.: 770, ref.: 156, izr.: 18 (1930). Határa: 2256 ha (1984). Ebből 1410 ha a szántó, 277 ha a kert, gyümölcsös, 10 ha a szőlő, 283 ha a rét, legelő és 81 ha az erdőterület. A 20. sz. elején a kk. a Nagykállói járáshoz tartozott. Körjegyzősége Szakolyban volt. 1950-től önálló tanácsú kö. a Nagykállói járásban, majd 1983-1990 között Nagykállón kö.-i közös tanácshoz tartozott. 1990- ben önkormányzatot választott. A 20. sz. elején a többségében gazdasági cselédek által lakott falu Kállay-birtok volt. Erényi Sándor bérelte, majd megvásárolta a Kállay-birtokot. Nánássy Andor mezőgazdasági szeszgyárat üzemeltetett a településen. Ketten 1524 kh-en gazdálkodtak (1925). A lakosság több mint háromnegyede, 1297 ember földnélküli volt 1949-ben. A homokos talajon dohányt, burgonyát termesztettek, juhot tartottak. A dohánytermesztés 1945 után is jelentős maradt. Az 1960-as években a Nagykállói járásban a szántóterülethez viszonyítva itt volt a legnagyobb a dohánytermesztés. A dohánypajta mint fő gazdasági épület minden portán megtalálható. 1949- ben alakult a Táncsics Tsz, amelyik 1977-ben magába olvasztotta a h. szakszövetkezetek 1990 után a tsz Új Forrás Szövetkezet néven dolgozik tovább. - A foglalkoztatottak 45%-a ip. munkás (1990), főképp a szomszédos Nagykállóban dolgoznak. Ingázó az aktív keresők 57%-a (1990). - Az 1960-as években a kö.-i földműves-szövetkezet tartott fenn boltot, később az ÁFÉSZ üzemelteti két boltját. A 20. sz. első felében g. kat. elemi népisk.-ja volt, az 1948. évi államosítás óta ált. isk.-ban tanítanak. 1939-től kö.-i gazdasági továbbképzője is működött. Az 1940-es években KALOT-szervezet tevékenykedett -ben. A kö.ben van műv. ház és könyvtár. Orvosi rendelő fogadja a betegeket a faluban. G. kat. temploma a 19. sz. elejétől volt, de a 20. sz. végén is használatos templomot 1905-ben építették. A Kállaykúriát 1777 k. Kállay János építtette. 1950 óta tanácsházaként, majd polgármesteri hiv.-ként hasznosítják. II. vh.-s szovjet hősi emlékműve 1997- ben még állt. Irod.: A Nagykállói járás múltja és jelene. (Nagykálló, 1970); Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Nyíregyháza, 1987). Biringer Gyula (1887. márc. 18. Sátoraljaújhely - 1970. nov. 13. Sátoraljaújhely): költő, lapszerkesztő. A sárospataki és az eperjesi jogakad.-n tanult. Hivatalnok Királyhelmecen (1912-1915), Gálszécsen (1915-1916), Tokajban (1916-1917), Sátoraljaújhelyen (1917-től), mb. vm.-i főjegyző (1929-től), árvaszéki ülnök (1935- től). Versei a Sárospataki Ifjúsági Közlöny (1906- tól), a Budapest (1908-tól), a Rákóczi Földje, a Zempléni Újság és a Zemplén c. lapokban jelentek meg. A Zemplén Vármegye Hivatalos Lapja szerkesztője (1935-től). F. m.: A halottak beszélnek. Versek. (Sátoraljaújhely, 1924). Birinyi József (1956. okt. 5. Lajosmizse): előadóművész, hangszerkészítő, muzeológus. Az ELTE TTK vegyész szakán (1976-1979), az MKKE ipartervezés szakán (1980-1984), amint az ELTE BTK néprajz szakán tanult (1984-től). A MÁV Zeneisk. tanára (1979-1981), a Népművelési Int. népzenei szakelőadója (1984-1986), a Közműv. Információs Int. zenei szerkesztője (1986-1987), a Néprajzi Múz. népzenei gyűjteményének vezetője (1987-től), a KÓTA népi hangszeres tagozatának vezetője (1980-tól), a Táborfalvi Közműv és Népzenei Egyesület elnöke (1986-tól), a M. Vidék Társaság alelnöke (1989-től). Népi hangszereket készít, több mint 20 m, népi hangszeren játszik. Hangszergyűjtő, néprajzi és népzenei gyűjtéseket