Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)
B - biogazdálkodás, biológiai gazdálkodás
65 biogazdálkodás tettek a Kanpuri Cukorgyári Kft. Int. területén. Mo.-on az 1960-as években Pecznik János és Csernavölgyi László épített kísérleti berendezést. Üzemi alkalmazására az Agárdi Áll. Gazdaságban került sor. Szécsényben az állattartó telephez csatlakozva korszerű, osztrák tervezésű (BIMA-rendszerű) marhatrágya-rohasztásos berendezés működik (reaktortérfogata 1800 km 3). Szélesebb elterjedését a nagy eszközigény, ill. a magas beruházási költség akadályozza. Irod.: Bartha István-Bocz Károly-Dorogi Imre-Szántó Péter: Biogazdálkodás, környezetvédelem. Szerk. Kovácsné Zentai Katalin. (Bp., 1991). biogazdálkodás, biológiai gazdálkodás: ökológiai és biológiai eszközökkel terményt, terméket, élelmiszert előállító elméleti és gyakorlati rendszer, az iparosítás és a kemizáció ellen tiltakozó mozgalom és termesztési mód. További, elterjedt elnevezései: ökológiai gazdálkodás, alternatív gazdálkodás, organikus gazdálkodás, szerves gazdálkodás, fenntartható gazdálkodás. Módszerei nagymértékben különböznek a fokozódó idegenanyag-bevitellel (műtrágyák, szintetikus rovar-, gomba- és gyomirtók), túlzott energiafelhasználással járó, környezetkárosító, iparszerű eljárásoktól. Célja a környezetszennyező anyagok kiküszöbölése, egészséges élelmiszerek előállítása. Művelői szerint a lényegében alkalmazott környezetvédelem. A ~nak elkötelezett gazdák biofarmokon (ökofarmokon) gazdálkodnak, a természetes környezettel harmóniában —ökorégiók szerveződnek. A ~ csírái Európában jelentek meg. Az 1920-as években Sziléziában Rudolf Steiner (1861-1925) filozófus, az antropozófia megalapítója fektette le abiodinamikus gazdálkodásmód alapjait. Az angol Sir Albert Howard 1925-1931 között kidolgozta az Indore-módszer néven ismert speciális komposztálási eljárását és a Howard-Balfour módszert. Az 1930-as években a svájci Hans Müller és a n. Hans Peter Rush megalkotta a szerves biológiai gazdálkodás módszerét. Az 1960-as években Franciao.-ban fejlesztették ki a talaj termékenységmegőrzését és -növelését célzó Lemaire-Boucher módszert. Az utóbbi évtizedekben kidolgozott módszerek: természetközeli termesztési mód (ANOG), makrobiotikus gazdálkodás, veganikus kertművelés stb. Két fő gazdálkodási módszere: a biodinamikus gazdálkodás és a szerves biológiai módszer. Ez utóbbi a talaj baktériumflórájának gazdagítására helyezi a hangsúlyt; ennek érdekében a talajt vagy a komposztot speciális baktériumkészítménnyel permetezik. Humuszgyarapító, biológiai jellegű eljárásokat és vetésforgót alkalmaznak, a biodinamikus gazdálkodással ellentétben a talajforgatást nem javasolják, szintetikus és hormonhatású szerek használatát tiltják. Termelésszervezési, keresk. szerve többek között a n. Bioland, Naturland, Biokreis. A -ban a kemikáliákat (műtrágyákat, növényvédő szereket) szerves trágyával, zöldtrágyával, növényi termékekből készített komposzttal helyettesítik, esetenként ásványi kiegészítéssel (pl. alginit, foszfát- és mészvegyületek, zeolit). A - előírja a célszerűen megválasztott fajták, az okszerű vetésforgó használatát (a pillangós virágú növények megfelelő arányával). A gyomnövényeket hagyományos módszerekkel (kapával, a vetésforgó és a növény helyének helyes megválasztásával) irtják. A növényvédelemben felhasználja abiológiai védekezés módszereit, a nemi csalogatóanyagokat (feromonok, szexuális attraktánsok), a szín-, fény-, hang-, szagcsapdákat, a megfigyelést és előrejelzést. A nemesítésben fő célja az ellenálló képesség (rezisztencia) és az alkalmazkodóképesség (stressztolerancia) növelése. Az állattartásban csak a biotermékekkel történő takarmányozást engedélyez, tiltja a csonkításokat (csőrkurtítás, faroklecsípés stb.), a hozamfokozók (ajzószerek) használatát, a génsebészeti beavatkozásokat. Az állatok gyógyításában lehetőleg kerüli a szintetikus szerek adagolását. A tartási feltételeket (férőhelyek kialakítása, az állomány kezelése, hasznosítása) etológiai elvek szerint alakítja, pl. a zsúfolt, elsötétített, vízöblítéses istállózás helyett levegős, világos épületeket, almozással egybekötött, hagyományos trágyakezelést alkalmaznak. A ~ felöleli a szántóföldi és kertészeti (—biokertészet), amint az állattenyésztési és az elsődleges feldolgozási, esetleg a forgalmazási ágazatokat, a kapcsolódó folyamatok szoros összehangolásával. A - a fejlett Ny-i országokban az 1970-es években terjedt el, nem függetlenül a környezetvédő mozgalmak erősödésétől. 1995-ben mintegy 15 ezer gazdálkodó, 400 ezer ha területen folytatottat. 1996-ban arra átállított terület Ausztriában 10% (2000-re 30%-os arány várható), az Európai Unió többi országában 1,5% (2000-re 3 5% várható). A legnagyobb bioterületet Németo.-ban tartották számon (228 ezer ha), utána következik Franciao. (90 ezer ha-ral). A biotermékeket mint reformélelmiszereket forgalmazzák, magasabb áruk kárpótolja a termelőket a kisebb hozamokért. Mo.ona az 1980-as években indult meg, Közép-Európában elsőként. Hazánkban az 1990-es évekig a szántóföldi növénytermesztésben és az állattartásban csak kevéssé terjedt el a ~, viszont meglehetősen népszerűvé vált a kertészeti kultúrák termesztésében. Az Európai Unió-beli biotv.nek (2092/91) megfelelően Mo.-on kormányrendelet szabályozza a ~t. Mo.-on 15 ezer ha-on folyik ~ (1996), nagyüzemi árutermelés (elsősorban export) céljából szerveződött bázisa a Natura Gazdasági Társaság. A szőlészek és borászok 1992-ben alakították meg egyesületüket Altervis néven. Termelésre, termelésszervezésre, kereskedelemre szakosodott hazai cégek: Galgafarm, Gyebrovszki BT, Fair Trade, Biolife, Ökoszerviz, Naturfarm, Hipp n. és osztrák cégek mo.-i vegyesvállalatai, a svájci Kündig vállalat m. kft-i. Alapítványok: Ökológiai Mezőgazdasági Alapítvány, Biofórum Alapítvány, Biodinamikus Alapítvány, Willy Kündig Alapítvány. A ~ legfontosabb előnye, hogy kíméli a természetes életteret, erősíti az egészséges életmód szemléletét. A ~terjesztésére, oktatására és ellenőrzésére társ., majd orsz. szervezetként hozták létre aBiokultúra Egyesületet.