Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)
B - Biokémia tudományos tájékoztató - bioklimatikus építészet
69 bioklimatikus építészet Biokémia (1977-), tudományos tájékoztató. A M. Biokémiai Társaság indította Bp.-en. Évente négy számmal jelentkezik, írásainak témája a molekuláris biológia, biokémia, biomedicina stb. Tudományos értekezéseket közöl biokémiai kutatásokról, kísérletek, felmérések leírását hozza. Egyesületi hírekről, eseményekről számol be. Szerkesztő: Bagdy Dániel. Biokémiai Intézet —Szegedi Biológiai Központ biokertészet: a —biogazdálkodás egyik ága, növénytermesztési elveinek érvényesítése a kertészetben. Kerüli a szintetikus vegyszerek, műtrágyák használatát, s a természetes anyagok és erőforrások alkalmazására támaszkodik. Fontos tápanyagforrása és talajszerkezet-javító anyaga a komposzt, amelynek készítése pontosan meghatározott szabályokhoz kötött. A talajtermékenység fenntartásában nagy jelentőségű a növekedésserkentő enzimekben, antibiotikumokban, kovasavban gazdag gilisztatrágya. 100 kg gilisztatrágya tízszeres mennyiségű szervestrágyával egyenértékű. Előállítására számos technológia létezik; a legfontosabb az ún. ráetetéses módszer, amelyet Pacs István irányításával a gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kft. Int.-ben dolgoztak ki. A növények számára kedvező mikroklíma kialakítása és a talaj hőháztartásának szabályozása érdekében - a termesztett növénytől és a talajtól függően - különböző talajtakaró anyagokat (mules) alkalmaznak, pl. fűnyesedéket, lucernaszénát, kukoricacsutkát és -szárat, avart, lombot, hajdinát vagy pohánkahüvelyt, fenyőtűt, komposztált fenyőkérget, fűrészport, gyomokat (amíg nem érlelnek magot). Az öntözésre összegyűjtött esővizet használnak. A kártevők és kórokozók elleni védekezés céljából, ill. a talaj bizonyos tápanyagtartalmának növelése érdekében a biokertekben növénytársítást alkalmaznak. A növények gyökereiken, leveleiken keresztül illóolajokat, étereket, növényi savakat bocsátanak ki, amelyek gátló vagy serkentő hatást gyakorolnak a társnövényre (ezt a jelenséget több ezer évvel ezelőtt a kínaiak ismerték fel); pl. a bokorbabnak jó társa az uborka, a csemegekukorica és a zeller, míg a korai burgonyának a csemegekukorica, a bab, a tojásgyümölcs, a fehér árvacsalán és a baltacím. A fejes káposzta kaporral, kamillával, borsos mentával, fodormentával, bársonyvirággal társítható előnyösen, de a paradicsom, karalábé, szamóca és a káposztafélék kedvezőtlenül hatnak egymásra. Egyes növények (pl. a macskagyökér) vonzzák a gilisztákat. A kártevőket részben védőnövényekkel riasztják el (pl. a sarkantyúka és a fodormenta levéltetű-riasztó, a fehérüröm a gyümölcsmolyokat, káposztalepkéket tartja távol), részben bioleveket készítenek (biológiai növényvédelem). A talajt foszforban gazdagítja a beléndek és a csattanó maszlag, a dohány káliumot akkumulál. Biokertben alkalmazott termesztési mód a dombos ágyás módszere, amely Ny-Európában az 1960-as években terjedt el; az NSZK-ban történt kipróbálása Hermann András nevéhez fűződik. Az ágyások hossztengelye É-D irányú, szélességük 1,5 m, minimális hosszuk 2 m. A dombos ágyást kerti és háztartási szerves hulladékból alakítják ki, amely bomlása közben hőt termel, és folyamatosan szolgáltat tápanyagot. Négy-öt évig terem. Előnyei vegyes kultúra esetében érvényesülnek legjobban (védőnövények, társnövények). A ~ zöldségtermelését az iparszerű termeléssel összehasonlítva a biotermesztésben áll. 20-30%-kal magasabb élőmunka-ráfordítással és 15-25%-kal alacsonyabb, de jobb minőségű terméssel kell számolni. A termésbiztonságot fokozza a tájba illő faj és ellenálló fajta alkalmazása. Szükséges a helyes vetésforgó kialakítása, a talaj harmonikus tápanyagellátása, élővé tétele, a kártevők és kórokozók természetes ellenségeinek elszaporítása. A termesztőberendezések természetes energiával (hőforrások, biogáz, biofűtés, szél, víz) működnek. A növényvédelem alapja a szellőzés, fűtés, öntözés és ezek összehangolása. A biogazdaságban megtermelt gyógy- és fűszernövények iránt napjainkban egyre nagyobb kereslet mutatkozik. Ezek a növények a zöldséges vetésforgóba jól beilleszthetők, a kártevők és kórokozók kevésbé támadják meg, bizonyos fajokból permedé készíthető más kultúrák növényvédelme céljából, és társnövényként is ültethetők. A biogyümölcs termesztése számos problémát vet fel. A legkönnyebben házikertekben valósítható meg, nagy értékű ültetvényeken ez igen nagy kockázattal jár, ezért az átállást hosszabb időszak alatt, fokozatosan célszerű elvégezni. Új bioültetvények létesítése egyes fajok (meggy, bogyósok, héjasok) esetében sikeres lehet. A biogyümölcsös egészségesebb és termékenyebb lesz, ha az ültetvény több fajta keverékéből ál - ezek különböző időpontban élnek, s a kártevők elszaporodásának gátat vet a fogékony és rezisztens fajták vegyes ültetése. Telepítéshez vírusmentes alany és nemes fajták szükségesek. A metszés során a természetes folyamatok elősegítése a cél. Az erős metszést kerülni kell. Fontos növekedésszabályozó szerepe van a metszést kiegészítő eljárásoknak (pl. köpülyözés, rügy alatti és fölötti bemetszések, álsudaras metszés, hajtáscsavarás, megtörés). A biogyümölcsösökben a talajt speciális eljárásokkal művelik. A növényvédelemben a megelőzésen van a hangsúly, a betegség fellépésekor mechanikai védelmet alkalmaznak, Irod.: Bálint György: A biológiai kertészet lehetőségei és korlátai. (Bp., 1989); Tamás Enikő: Biokertészek könyve. (Bp. 1992). bioklimatikus építészet: a modern ökológiai építészet (biotektúra,ökoépítészet) egyik irányzata, tervezési szemlélete. Elméleti megalapozásában jelentős szerepet játszott az 1947 óta az USA- ban élő, s az 1950-1960-as években a princetoni egyetemen (USA) tanító Olgyay Viktor (1910-1966) és Olgyay Aladár (1910-1964), akik már 1959-től napfűtéses házakat építettek. A ~ elméletének kiindulópontja: az embert meg kell védeni az időjárás viszontagságaitól (pl. a széltől), a fűtést igénylő időszakokban fel kell használni a napsugárzás energiáját, ill. nyáron meg kell akadályozni a túlmelegedést. Ennek megfelelően a ~