Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)
B - biológia
bioklimatológia 70 figyelembe veszi az építési környezet éghajlati adottságait, hasznosítja a napsugárzás energiáját, előtérbe állítja a természetes világítás, a kellemes hőérzet követelményeit, az élettani-pszichológiai igényeket. Olyan tényezőket is figyelembe vesz, mint a talajsugárzás, a talaj mágneses tere, a hővédőzónák. A ~ részterülete az Olgyay testvérpár által is képviselt bioszoláris építészet. Irod.: Olgyay, Aladár-Olgyay, Victor: Solar Control and Shading Devices. (Princeton, 1957). Olgyay, Victor: Design with Climate. Bioclimatic Approach to Architectural Regionalism. (Princeton, 1963). bioklimatológia (görög): a —klimatológia, ill. a —biometeorológia részterülete; az éghajlat ált. jellemzőinek, amint anomáliáinak az élő szervezetekre gyakorolt hatásaival foglalkozó határt ad. Kutatási területe továbbá a Földön található nagy biológiai rendszerek (pl. a növényi formációk, társulások, biomok) befolyása az időjárásra, ill. az éghajlat változásaira (mezoklíma, makroklíma, klímajelleg, növénytakaró). A ~ fontos részterülete az agroklimatológia, amely a mg.-i termelés megfelelő éghajlati feltételeit vizsgálja. További jelentősebb ágai a növény- és állatfajok éghajlathoz való alkalmazkodását, ill. éghajlatok szerinti földrajzi eloszlását vizsgáló ökoklimatológia, amint az éghajlatnak az emberi egészségre gyakorolt hatásaival foglalkozó orvosi klimatológia. Irod.: Szász Gábor: A klímaérték fogalma, meghatározásának módjai és értékei Magyarországon. (Debrecen, 1979); Fodor István: A barlangok éghajlati és bioklimatológiai sajátosságai. (Bp., 1981); Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Szerk. Hortobágyi Tibor, Simon Tibor. (Bp., 1981,2. kiad. 1991; a ~val foglalkozó rész szerzője: Borhidi Attila). Biokultúra Egyesület (Bp.): abiogazdálkodás mp.-i meghonosítására és terjesztésére alakult társszervezet. 1987-ben, a Biokultúra Klub (alapítva: 1983) utódaként jött létre. Mo.-on 24 helyi csoportja működik. Feladata a tájékoztatás, a szaktanácsadás, a vegyszermentes élelmiszerek és a biotermesztésben használatos anyagok minősítése. 1993-ban Biogazda c. könyvsorozatot indított. Folyóirata a Biokultúra. biológia a görög biosz élet' + logosz 'tudományi: az élő természetet kutató természettudomány; az élő rendszerekkel, az élettel, az élőlényekkel, az élet keletkezésével, az életfeltételekkel foglalkozó alaptudományok összefoglaló neve. A ~mint a résztudományok fölé rendelt tud. diszciplína G. Cuvier, J. B. Lamarck és G. Treviranus, majd Th. Schwann, M. J. Schleiden (sejtelmélet) és Ch. Darwin (származástan) munkássága nyomán a 19. sz.-ban jelent meg. A ~ tudományok fő csoportjai: ált. ~, biontológia és paleontológia. 1. Az ált. ~ az élő rendszerek ált. sajátosságaival és törvényszerűségeivel, a ~ szerveződéssel, az élet feltételeivel, alapvető mechanizmusaival, az életműködésekkel, az élet fejlődésével foglalkozik. Rész-, ill. határtudományai: sejtbiológia, genetika (örökléstan), ontogenezis (egyedfejlődés), a ~i evolúció, biofizika, biokémia, biometria, biokibernetika stb. A biokémia tárgya lényegében a molekuláris ~. 2. A biontológia kutatási területe a mai élővilág. Az individuális (vagy idio)~ a jelenkori élővilág egyes egyedei által képviselt fajokkal foglalkozik. A kutatás tárgya és módszerei alapján ezen belül elkülönül az alábbi szakterületekre: anatómia (bonctan; benne: sejttan vagy citológiai szövettan vagy hisztológia; szervtan vagy organológia; az egyes szervek vagy szervrendszerek felépítését működés közben vizsgáló funkcionális anatómia), mikrobiológia (benne: virológia vagy vírustan; bakteriológia; parazitológia), gombatan (mikológia), botanika (növénytan), zoológia (állattan), antropológia (embertan), ezeken belül szervezettan (alaktan vagy morfológia), élettan (fiziológia vagy működéstan), etológia (viselkedéstan), pszichológia (lélektan), fejlődéstan (ontogenetika), rendszertan (szisztematika, taxonómia). A szupraindividuális (vagy szűk) az egyedek fölötti szerveződéseket kutatja. A szünt egyik tudománycsoportja, a szünfeno- vizsgálatának tárgyai a társulások, az életközösségek, a biomok, a bioszféra, ill. ezek megjelenése, szerkezeti, tér- és időbeli változatai. A szün másik tudománycsoportja, az ökológia (környezettan) a szün~i jelenségek okainak feltárására törekszik. 3. A paleontológia (paleo- vagy ősélettudomány) tárgya az elmúlt földtörténeti korok élővilága, annak fejlődéstörténete (filogenetika vagyis törzsfejlődéstan). Az egyes résztudományok további ágazatokra oszlanak, amelyek egymás között kölcsönös kapcsolatban, átfedésben, egymásra hatásban vannak, s egyre gyakrabban veszik igénybe más természettudományok (fizika, kémia, matematika, számítástechnika stb.) módszereit, eszközeit, szemléletmódját. A ~i alaptudományok eredményeit az alkalmazott ~i tudományok hasznosítják az iparban, mezőgazdaságban, orvostudományban, pl. a biotechnológia. A mo.-iai kutatásokat az MTA (VIII.) Biológiai Tudományok Osztálya fogja össze. Bizottságai (1997): antropológiai, ált. immunológiai, ált. mikrobiológiai, biofizikai, biokémiai, botanikai, elméleti ~i éstörténeti, genetikai, hidrobiológiai, környezet és egészségügyi, molekuláris ~i, neuro~i, ökológiai, populáció~i és evolúciós, sejt~i, természetvédelmi, zoológiai, Irod.: Huzella Tivadar: Az élet tudománya. (Bp., 1937); Rapaics Rajmund: A magyar biológia története. (Bp., 1938); Ács Tamás-Kiszely György-Kontra Györgyi-Törő Imre: Biológia. (Bp., 1960); Ács Tamás-Csaba György-Kiszely György: Biológia. (Bp., 1970); Az élet alapjai. Szerk. Törő Imre. (Bp., 1989); Priszter Szaniszló-Kádár Zoltán: Az élővilág megismerésének kezdetei hazánkban. (Bp., 1992); Tigyi András: Orvosi biológia. (Pécs, 1994); Csaba György: Orvosi biológia. (4. átd. kiad. Bp., 1994); Berend Mihály-Szerényi Gábor: Biológia. I. Növénytan. II. Állattan, ökológia. (Bp., 1994); Berend Mihály-Gömöry András-Kiss János-Müllner Erzsébet-Tóth Géza: Biológia III. A sejtbiológia. Az állati és emberi szövetek. Szaporodás és egyedfejlődés. Öröklődés és változékonyság. (Bp., 1995); Berend Mihály-Gömöry András-Szerényi Gábor: Biológia IV. Az emberi szervezet létfenntartó szervrendszerei és folyamatai. Önszabályozás. Az állatok viselkedése. Populációgenetika