Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)
B - Borsos Jenő, tornaedző, testnevelő tanár - Borsos József, építészmérnök - Borsos József, építőmérnök
Borsos 414 lányok kandidátusa (1974), doktora (1989). A debreceni Tóth Árpád Gimn. tanára (1960-1962), a DATE Karcagi Kut.int.-ének tud. munkatársa, tud. osztályvezetője (1962-1973), a debreceni Dohánykut. Int. igh.-e (1973-1979), a DATE karcagi Kut.int.-ének ig.-ja (1980-1982), a Mezőgazdasági és Élelmiszerip. Min. Szakoktatási és Kut. Főoszt. helyettes vezetője (1982-1986), a Dohánykut. és Minőségfejlesztő Int. Kut.Fejlesztő Rt. (DOKUT Rt.) főig.-ja (1986-tól), A Kertészeti és Élelmiszerip. Egyetem (1989-től), a DATE egy. tanára (1998-tól). - Agrárökonómiával, állóeszközgazdálkodással, élelmiszerip. termékpályák gazdasági elemzésével fogl. Az élvezeti cikkek közgazdasági és társadalmi összefüggéseit vizsgálja egészségügyi, termelési és adóztatási szempontból. - Az MTA Debreceni Akad. Biz. titkára (1986-1992), a Mezőgazdasági Biz. társelnöke, az Agrárkut. Intézmények Orsz. Szövetségének elnöke (1990-től). A M. Akkreditációs Biz. tagja és a mezőgazdasági biz. társelnöke (1997-től), a M. Agrárkamara osztályelnöke (1997-től). OMÉK- díj (1988),Sigmond Elek-emlékérem (1991). A Dohánytermesztési Kiskönyvtár (1974-től) és a Magyar Dohányújság szerkesztője (1987-től). F. m.: Karcag város mezőgazdasági gépesítésének ökonómiai kérdései. Egy. doktori értek. (Gödöllő, 1967); A műszaki fejlesztés ökonómiai problémái a mezőgazdaságban. (Bp., 1969); A mezőgazdasági tsz-ek állóeszközgazdálkodásának ökonómiai vonatkozásai. Kand. értek. (Debrecen, 1973; Agrártudományi Közlemények, 1975); A dohány nagyüzemi termesztése. (Bp., 1976); Élvezeti cikkeket - dohány, sör, szesz - előállító gazdasági vertikumok ökonómiai átvilágításai, helyzetelemzése. (H. n., 1988); A dohány ökonómiája a gazdasági integráció és a kutatás-fejlesztés összefüggésében. Doktori érték. (Debrecen, 1989); A dohány termesztése. (Bp., 1994); A hazai dohánygazdaság integrációs válságának összefüggései. (Keszthely, 1996); Térségfejlesztés, regionális agrárkutatás. (Debrecen, 1997). Borsos Jenő (1925. máj. 23. Vaszar - 1996. jún. 8. Bp.), tornaedző, testnevelő tanár. ATF-en testnevelő tanári oki. (1948), torna szakedzői oki. szerzett (1965), mesteredző (1967). A Tanonc és Ifjúmunkás Otthonok Szövetsége sportoszt.-ának vezetője (1948), a bp.-i Jedlik Ányos Gimn. testnevelő tanára (1948-1952), a TF Torna Tanszék főisk. tanársegéde (1953-1961), főisk. adjunktusa (1961-1973), főisk. docense (1973-1975), egy. adjunktusa (1975-1978), egy. docense (1978-1980), a Bp.-i Torna Szövetség főtitkára (1981-1985). - A tornasport ált. kérdéseivel, tornaversenyek rendezésével fogl. - A Magyar Torna Híradó (1957-től), a TF Híradó szerkesztője (1961-1963). F. m.: A sport ifjú mestere. Béni Miklóssal. (Bp., 1956); Torna versenyszabályok módosításai. (Bp., 1958); A férfi versenytorna alapjai. Békési Sándorral. (Bp., 1973); Torna alapismeretek. Békési Sándorral. (Bp., 1975); Torna. Öszszeáll. Többekkel. (8. átd. kiad. 1982); Tornaversenyek rendezése. (Bp., 1986). Borsos József (1875. márc. 18. Hódmezővásárhely -1952. jan. 23. Debrecen): építészmérnök. A József Műegyetemen építészmérnöki okt. szerzett (1898), Münchenben áll. ösztöndíjjal tanult (1898-1899). A MÁV tervezőmérnöke (1900- 1903), Hódmezővásárhely (1903-1908), Debrecen v. főépítésze (1908-1935). Debrecen szabályozási tervének elkészítője (1928-1930). Az É-i téglaépítészet mo.-i meghonosítója, kiemelkedő mestere. F. kiállításai: Debrecen (1908-1927, évente), Düsseldorf (1912), Lipcse (1913). F. m.: Hódmezővásárhely, Tabáni ref. templom (1900— 1903); Hódmezővásárhely, Susáni templom (1909-1910); Debrecen, Szecessziós stílusú lakóházak (1909-től); Debrecen, Szr. imaház és fürdő (1909-től); Debrecen, Ref. elemi isk.-k (1912-1913); Debrecen, Rendőrségi Palota (1914); Debrecen, Iparisk. (1925); Debrecen, Köztemető, Ravatalozó és krematórium (1930-1932); Debrecen, Egy. templom (1939-1941); Szeged, Ref. templom (1942- 1944). Irod.: Sz. Kürti Katalin: B. J. emlékezete. (Műemlékvédelem, 1984); Rácz Zoltán: B. J. és Debrecen korai modern építészete. (Debrecen, 1990). Borsos József (1901. jan. 6. Sátoraljaújhely - 1981. júl. 5. Bp.): építőmérnök. - Testvére Borsos Béla (1913-1991) művészettörténész. - A József Műegyetemen ált. mérnöki okt. szerzett (1924), doktorált (1960); a műsz. tudományok kandidátusa (1960). A József Műegyetem Alkalmazott Szilárdságtani Tanszék tanársegéde (1924-1925), Bp. székesfőv. szolgálatába állt, mérnökként dolgozott (1925-1933), a Ferencvárosi Helyi Kikötő mélyépítési tervezőmérnöke, építésvezetője (1925-1928), a II. sz. Út- és Csatornaépítési Ügyoszt. mérnöke (1929-1933), a bp.-i X. ker. Mérnöki Hív. mérnöke, az útfenntartási és vízjogi ügykör vezetője (1933-1935), ismét a II. sz. Út- és Csatornaépítési Ügyoszt. mérnöke (1935-1936), főmérnöke (1936-1946), az oszt. vezetője (1946— 1950). A Főv.-i Közmunkák Tanácsának tagja (1946-1948), a Főv.-i Mélyépítési Beruházási Váll. alapító ig.-ja (1950-1951), az egyesített Főv.-i Beruházási Váll. vezérig.-ja (1951-1952), az ebből átszervezett Beruházási Igazg. főmérnöke (1953— 1954), az ÉKME Városgazdasági Tanszék vezető egy. tanára (1954-1967); az egyetem rektorhelyettese (1957-1959); a BME Út- és Vasútépítési Tanszék, majd az I. sz. Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék egy. tanára (1967-1971). A Főv.-i Tanács Végrehajtó Biz. szaktanácsadója (1955-1956). Bp. városgazdálkodásával fogl., ő tervezte és ellenőrizte a Várhegy Ny-i lejtőjén a hegycsúszás elleni védőmunkálatokat, ill. a K-i lejtő sziklabiztosítási munkáit (1936-tól). Részt vett a II. vh.-s károk helyreállítási munkáinak megszervezésében, vezette a főv. szikla- és barlangóvóhelyeinek építkezéseit. Újjászervezte Bp. árvízvédelmét, részt vett a Duna-hidak roncskiemelési és újjáépítési munkáiban, ill. a hídfők tervezésében és építésében. Irányította többek között a Boráros tér átépítését. Elkészítette a főv. közúti hídjainak törzskönyvét (1930-1933). - Az MTA Településtud. Biz. tagja, a Városgazdasági Szakbiz. elnöke (1955— 1957), a Közúti- és Városi Közlekedési Szakbiz. tagja. - Hild János-érem (1972), Alpár Ignác-érem (1974), Reitter Ferenc-díj (1986).