Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)
B - Búrszentpéter (szlovák: Burský Svätý Peter, 1927-től Borský Svätý Peter, Borský Peter, német: Bur-Sanct-Peter) - Burucs Zoltán, mezőgazdasági mérnök - Burzsuk (román: Burjuc) - Bus Kati, színésznő - Bús Imre, politikus - Bús Jakab, jezsuita szerzetes - Bús János, honvédtiszt, hadtörténész, muzeológus
805 vm.), 1920- 1992 között Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 2874, ebből 2742 szí., 96 n., 11 magyar (1900), 2291, ebből 2884 szí. (1930), 3807, ebből 3803 szí. (1991). Vallás: r. k.: 2776, szr.: 95 (1900), r. k.: 3469 (1991). Határa: 4642 kh (1900). - A 20. sz. első két évtizedében nk. besorolást kapott. 1960-ban idecsatolták Búrszentpéter (Borsky Péter) köv-et. Lakosai földművesek voltak, de a 16. sz.-ban idetelepült habánok leszármazottaiként fazekassággal is foglalkoztak. A településen a téglaégető és a fűrészüzem nyújt még megélhetést a tsz-en kívül. Barokk stílusú temploma a 18. sz. közepén épült. Búrszentpéter (szlovák: Bursky Sváty Peter, 1927-től Borsky Sváty Peter, Borsky Peter, német: Bur-Sandt-Peter): falu a Miava folyó két partján. - 1919-ig Mo. (Pozsony vm.), 1920-1960 között Csehszlovákia része. - L: 1824, ebből 1729 szt., 59 n., 19 magyar (1900), 2097, ebből 2077 szt., 5 magyar (1930). Vallás: r. k.: 1778, szr.: 45 (1900). Határa: 7922 kh (1900). - A 20. sz. első két évtizedében nk. 1960-ban Búrszentmiklós (Borsky Mikulás) kö.-hez csatolták. Lakosai földművesek voltak. A 20. sz. második felében a tsz és a gyógynövénygyűjtés nyújtott kereseti lehetőséget. -14. sz.-ban épült gótikus templomát a 17. sz.-ban átépítették. Határában római kori temetőt tártak fel. Bura —Borrév Burucs Zoltán (1955. dec. 27. Úrkút): mezőgazdasági mérnök. A Keszthelyi Agrártud. Egyetemen mezőgazdasági mérnöki okt. szerzett (1980), a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (1997). - A balatonszentgyörgyi Délbalaton Tsz növénytermesztő agronómusa (1980-1983), a PATE Georgikon Mezőgazdaságtud. Kar burgonyakutatási oszt. int.-i mérnöke (1984-1990), a Növénytermesztési Tanszék tanszéki mérnöke (1990-1992), a Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék adjunktusa (1995-től). Az MTA ösztöndíjasa (1992-1995), közben Zürichben is ösztöndíjas vendégkutató (1994-1995), a Müncheni Műsz. Egyetem Növénytáplálkozási Tanszék vendégkutatója (1997-1998). A növények víz- és tápanyag-gazdálkodásával fogl. Elsősorban a különböző kukorica genotípusok vízforgalmát és szárazságtűrő képességét vizsgálja. F. m.: Módszerek a kukorica genotípusok vízforgalmának tanulmányozására, szárazságtűrésének becslésére és fokozására. Kand. értek. (Keszthely, 1995); Comparison of Normal and Opaque-2 Maize Genotypes Used for Com Cob Mix in Pig Feeding. Pintér Lajossal, Alföldi Zoltánnal. (Agronomical Journal, 1995); Növény és víz kapcsolata a talaj-növény-légkör rendszerben. Anda Angélával. (Keszthely, 1997). Buraene —Burjánfalva Burzsuk (román: Burjuc): kö. a Bánsági-hegyvidéken, az Erdőhát ÉK-i szélén, a Maros jobb partján. - 1919-ig Mo. (Hunyad vm.), 1919-től Ro mos mánia része. L: 390 (1900), 309 (1941), 189 (közig.-ilag hozzá tartozó településekkel együtt 1071, 1992). Nemzetisége: 378 rom. (1900), 188 rom. (1992). Vallás: g.kel.: 377 (1900), g.kel.: 181 (1992). Határa: 1056 kh, több, mint a fele szántó (1900). Burzuc —Borszeg Bus Kati (1945. jan. 30. Bp.): színésznő. A Színház- és Famművészeti Főisk.-n végzett (1970). - A Pécsi Nemzeti Színház (1970-1972), a Vidám Színpad (1972-1989) tagja. Szabadfoglalkozású (1989-től). F. sz.: Puck (Shakespeare: Szentivánéji álom, Pécs, 1970); Maya (Illyés Gy.: Bölcsek a fán, 1971); Rózás (Gábor A.: Dollárpapa, Vidám Színpad, 1975); Erzsi (Nóti L.: Nyitott ablak, 1979). F. filmjei: Harlekin és szerelmese (1966); Virágvasárnap (1969); Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1978); Napló gyermekeimnek (1983). F. tv: Pocok az ördögmotoros (1974); Palotai B.: Próbafelvétel (1974); Káló E. Z. Elemér nagy napja. (1974); Petőfi: Feltámadott a tenger. (1981); F. rádió: Euripidész: Elektra. (1970); Boguszlavszkij, M.: Diótorta. (1975); Bor A.: A háttér. (1983); Bús Imre (1890. dec. 7. Kiskunhalas - 1980. febr. 8. Veszprém): politikus. Hat elemit végzett. 1911-től katona, az I. vh.-ban a szerb, majd az orosz fronton szolgált, hadifogságba esett, s csak 1919-ben térhetett vissza Mo.-ra. A két vh. között Kiskunhalas környéki földjén gazdálkodott, majd a halasi ref. egyház egyik birtokát igazgatta (1940- től). A kiskunhalasi képviselő-testület tagja, a II. vh. után belépett az FKgP-be (1945), majd a párt balratolódása miatt átlépett a Barankovics-féle Demokrata Néppártba (1947), a párt ogy.-i képviselője (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókén, 1947-1949). A Parlament feloszlatását követően rendőri felügyelet alá helyezték (1949), később földjét kényszerűségből felajánlotta az államnak (1951). Cikkei a Köztelekben jelentek meg (1936-1938). Bús Jakab (1861. ápr. 29. Magyarkanizsa - 1935. nov. 14. Szeged): jezsuita szerzetes. Filozófiát Pozsonyban (1881-1882), teológiát Kalocsán (1882-1886) és Innsbruckban tanult (1898-1900). Kalocsán pappá szentelték (1886), belépett a jezsuita rendbe (1891), fogadalmat tett (1906). Hitszónok (1905-1906), Bp.-en házfőnök (1907-1909), az önálló m. jezsuita rendtartomány első főnöke (1909-1912), a kongregációs otthon kormányzója (1912-1915). Pozsonyban (1915-1918), Bp.-en (1918-1920), Szegeden rektor (1920-1923). A Mária Kongregáció (1906-1911), a Prézes (1913), a szegedi Katolikus Ébredés (1921), a Kongregációs Almanach (1926) és a Szegedi Katolikus Tudósító c. lap szerkesztője (1926). F. m.: Lelki tükör intézetben lakó növendékek használatára. (Bp., é. n., 20. kiad. Szatmár, 1944); Legyen világosság! Kabos álnéven. (Pozsony, 1904); Kalauz a Máriakongregáriók számára. (Bp., 1907); A szabadkőművesség kulisszái mögött. Kabos álnéven. (Bp., 1910); Kommunista képek. (Pécs, 1919). Bús János (1961. júl. 7. Kaposvár): honvédtiszt, hadtörténész, muzeológus. A szentendrei Kos