Révai Új Lexikona 4. Bűn-Cyt (Szekszárd, 1999)

B - bűnbánat szentsége - bűncselekmény

5 bűncselekmény bűnbánat szentsége, megtérés szentsége, bűnbánattartás szentsége, gyónás szentsége, bűnbocsánat szentsége, kiengesztelődés szentsége, a katolikus egyház hét szentségének egyike; azok a hívők részesülhetnek benne, akik bűneiket törvényes gyóntatónak megvallják (innen gyakori neve: gyónás), megbánják, kinyilvánítják szándékukat a jóvátételre, ill. a javulásra, teljesítik a gyóntató pap által kirótt elégtételt (penitencia, pl. imádság, böjt), s a pap által adott feloldozás révén elnyerik Istentől a keresztség után elkövetett bűneik bocsánatát. A II. vatikáni zsinat (1962-1965) tanításai szellemében a mai egyházjog hangsúlyozza, hogy azáltal megtörténik a kiengesztelődés Istennel és az Egyházzal; a bűnbánó visszanyeri a megszentelő kegyelmet, a lelkiismeret békéjét és nyugalmát, elengedtetnek számára az örök büntetés, ill. részlegesen az ideig tartó büntetések. A ~ kiszolgáltatásának egyetlen rendes módja az egyéni és teljes bűnmegvallás és feloldozás; ez alól csak a fizikai vagy erkölcsi lehetetlenség menthet fel. A ~ kiszolgáltatásának rendkívüli módja az ált. feloldozás, amely akkor lehetséges, ha halálveszély vagy súlyos szükség (pl. megfelelő számú gyóntató hiánya, háborús helyzetből fakadó életveszély) áll fenn; azonban a hívő ebben az esetben is csak akkor részesül érvényesen a feloldozásban, ha megvan benne a kellő felkészültség (bánat), és elhatározza, hogy kellő időben megvallja majd súlyos bűneit. Mo.-on a püspöki kar 1975. márc. 16-ai körlevelének melléklete szerint a Corpus Iuris Canonici 961. k. 1. §ában foglalt súlyos szükség (s ezzel az ált. bűnbánattartás szentségi feloldozással egybekötött fajtája) nem fordul elő. Azt a püspökök és munkatársaik, a felszentelt papok (áldozópapok) szolgáltatják ki, akik felhatalmazással bírnak a bűnök érvényes feloldozásához. A bűnbevallás során elhangzottak gyónási titkot képeznek. A katolikus egyház a halálos bűnök mellett a bocsánatos bűnök bevallását is ajánlja, és kötelezően előírja évente egyszer a ~hez járulást. A ~ kiszolgáltatásának színhelye rendes körülmények között a templom vagy a kápolna, azon belül is a gyóntatószék. Mo.-on a püspöki konferencia 1976. szept. 29-ei és 1977. márc. 16-ai körlevele megengedi a templommal kapcsolatos gyóntatószobában a gyóntatóval való beszélgetés keretében végzett gyónást. Irod.: Erdő Péter: Egyházjog. (Bp., 1991); A Katolikus Egyház Katekizmusa. (Bp., 1994). bűncselekmény: olyan emberi - szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett, a társadalomra veszélyes - cselekvés vagy mulasztás, amelyet az állam a —büntetőjog eszközeivel büntetni rendel [a hatályos m. Btk., az 1978. évi IV. tv. 10. § (1) bekezdése]. A —büntetőjog-tudomány a ~ fogalmának meghatározására több elméletet is kidolgozott; ezek két nagy kategóriába sorolhatók. A korábbi, ún. formális —fogalom a ~t formai szempontok alapján határozta meg. Eszerint az a cselekmény, amelyet a tv. annak nyilvánít, azaz büntetéssel fenyeget. Efogalom a klasszikus büntetőjogi isk.-hoz kötődik, s a meghatározásában a „nullum crimen sine lege", ill. a „nulla poena sine lege" elvek hatása érvényesül. A m. büntetőjogban az 1878. évi Csemegi-kódex (1.) is ennek alapján határozta meg a ~ fogalmát. A meghatározás egyszerűsége azonban magában hordozta hibáját is, nem adott ugyanis választ arra a kérdésre, hogy milyen okból nyilvánít valamely cselekményt a tv. ~nek. A —fogalom tud. igényű meghatározása Franz von Liszt (1789-1846) n. jogtudós és politikus nevéhez fűződik. Liszt szerint a ~ tényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekmény. Az e korban ált, kauzális cselekményfogalom alapján először azt vizsgálták, hogy volt-e emberi magatartás, emberi akarat, amely elindította a folyamatot vagy sem. A következő lépés a tényállásszerűség vizsgálata volt, azaz, hogy a cselekmény megfelel-e egy, a Btk.-ban szankcionált magatartásnak, tv.-s tényállásnak. Efogalomban a jogellenesség már értékelő elem volt, s azt fejezte ki, hogy a cselekmény sértett-e valamilyen normát, a büntetőjogi rendelkezés mögött húzódó jogszabályt. Az utolsó lépcső pedig annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a személy a cselekmény elkövetésében bűnös-e, azaz szándékosan vagy gondatlanul követte-e el a cselekményt. A II. vh.-t megelőzően a m. büntetőjog-tudomány képviselői is megkülönböztették a ~ fogalmi elemei között a jogellenességet, a tényállásszerűséget és a bűnösséget. A II. vh. után, a Mo.-on is erőteljesen érvényesülő szovjet büntetőjog-tudomány hatására, a —fogalom közp. elemévé a társadalomra való veszélyesség vált, amely a társ. viszonyok, társ. érdekek és értékek megsértését, ill. veszélyeztetését jelentette. A m. —fogalomban zsúfolódni kezdtek a ~ fogalmi elemei, sa a társadalomra veszélyes, jogellenes, tényállásszerű és bűnös cselekmény lett. A m. büntetőjog-tudomány képviselői a ~ fogalmának meghatározása, ill. továbbfejlesztése során eljutottak arra az álláspontra, hogy a ~ fogalmi elemei közül a jogellenesség fogalomban kifejeződik és azonosítható a másik két fogalmi elem: a társadalomra veszélyesség mint a jogellenesség fogalmának materiális értelmezése, amely a ~nyé nyilvánítás indokát fejezi ki, ill. a tényállásszerűség, amely formai elem, s azt jelenti, hogy a cselekmény a Btk. különös részében tv.-s tényállásban került megfogalmazásra. A jelenkori m. büntetőjog-tudományban még mindig heves vita folyik a fogalom meghatározása körül. Ezért a fogalom elemeinek tisztázása érdekében a hatályos Btk. fogalmi meghatározását célszerű alapul venni. A m.fogalom elemei: 1. a cselekmény, amely nélkül nem valósulhat meg ~ sem. A cselekményfogalom maga is sok változáson ment keresztül a büntetőjog-tudomány fejlődése során, ugyanis a cselekmény életbeli és jogi értelmezése eltér egymástól. A különböző cselekményfogalmak közül megemlítendő a klasszikus isk. által kidolgozott kauzális cselekménytan, amely a cselekményt az akarat megnyilvánulásának, a külvilágban való megjelenésének tartotta. A másik jelentős irányzat a finális cselekmény tan, amelynek fő jellemzője.