Révai Új Lexikona 4. Bűn-Cyt (Szekszárd, 1999)
C - Csanád Vármegye Hivatalos Lapja, közlöny - Csanádalberti (1908-ig Alberti, szlovák: Albert, Čanádalbert)
Csanád Vármegye Hivatalos Lapja 29- én szabadult fel. 1923. jan. 1-jén az ACSEV magyar vonalainak üzemét a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút vette át. 1927. febr. 5-én az ACSEV szakaszaiból alakult meg a Szeged-Csanádi Vasút Rt. (SZCSV). Alkalmazottai számára a 9210/1923. M. E. sz. rendelet értelmében 1924. jan. 1-jén alapították meg az Arad-Csanádi, később a Szeged- Csanádi Vasút Betegségi Biztosító lt.-et. Az ACSEV Makón tisztviselőházat (1922), az SZCSV gépjavító műhelyt épített (1928). A Maros folyón Makónál vasúti (Kossalka János, 1925) és közúti acélhidat emeltetett (Szikszay Gerő, 1926). 29 km vonalszakaszon zúzott kővel ágyazta alá a pályát, 4 km-en kicserélte a régi síneket, amint 110 000 tölgytalpfa felhasználásával az összes talpfa felét. Makón és Mezőhegyesen benzintároló állomást létesített. Az áll. közutak összhossza 36 km-ről (1900) 89 km-re (1941), a törvényhatósági utaké 234 km-ről (1900) 416 km-re nőtt (1941), a kövieké, 330 km-ről (1900) 210 km-re csökkent (1941). A postahtv.-ok száma 20-ról (1900) 38-ra (1941), a távbeszélő-állomásoké 73-ról (1900) 1016-ra nőtt (1941). Lakáshelyzet. A lakóházak száma 1900-ban 23 717, 1910-ben 27 023. Statisztikailag egy házban átl. 17, ill. 18 ember élt. 1900-ban az épületek 90,1%-a vályogból (1910: 82,2%), 4,4%-a kő-, vagy téglaalapú vályogból (1910: 11,9%), 4,8%-a kőből, téglából (1910: 5,2%), 0,4%-a fából, vagy egyéb anyagból épült (1910: 0,7%). A tetők 50,7%-át náddal, zsúppal (1910: 38,4%), 33,1 %-át cseréppel (1910: 51,9%), 16,2%-át zsindellyel fedték (1910: 9,7%). Műv. viszonyok: Az oktatás közp.-ja a megyeszékhely. A hat évesnél idősebb írni-olvasni tudó népesség aránya az orsz.-nál 11,3%-kal (1900: 65,7%), ill. 21,9%-kal magasabb (1910: 74,5%). 1900-tól 1941-ig a vm.-ben a kisdedóvók száma 39-ről 50-re, a népisk.-ké 118-ról 238-ra, az iparos- és kereskedőtanonc-isk.-ké 4-ről 10-re, a középfokú isk.-ké 1-ről 7-re nőtt. 1910-ben az isk.-k közül 15 r. k. (1941:11), 11 ref. (1941: 7), 9 g.kel. (1941: 6), 9 ev. (1941: 3), 3 g. kat. (1941:1), 3 szr. (1941: 2). A tanítók száma az összes népisk.-ban 285 (1910), ill. 470 (1941). 1933-ban 1 szl.-magyar és 4 magyar-szl. tannyelvű alapfokú isk.-ban 21 tanító oktatott; a tanulók 94,1 %-a szt. anyanyelvű. A magyar n. isk.-k száma 4, ezekben 30 tanító tanított. A diákok 68,4%-a n. anyanyelvű volt. Battonyán gyermekmenhely működött. Makón oktatott Bodó János, az isk.-n kívüli ifj. nevelés orsz. megszervezője. Az 1926. évi VII. tc. az alföldi külterületi közoktatás fejlesztése érdekében tanyákon, majorokon isk.-k építését és fenntartását rendelte el a környékbeli birtokosok számára, ott, ahol a szórványtelepülés a kövektől 2-3 km-re feküdt, s 20 család, vagy 30 tanköteles élt. Makó első gimn.-át 1895-ben alapították. Ebben a gimn.ban tanított Juhász Gyula (1913-1917), s tanult József Attila (1920-1922), aki itt vetette papírra első költeményeit. A gimn. szépirodalmi sorozatának címe A Nagyvilágból. Tanárai Makói Felolvasó Egyesületet szerveztek. Közműv., művészet, tud. élet. 1941-ben a vm.-ben 14 dalkör vagy énekkar, 25 kultúrház, ill. előadóterem, 154 közkönyvtár, 46 vetítőgép működött. A kulturális élet közp.-ja Makó. Itt jelent meg a Csanád Vármegye Hivatalos Lapja, a Makói Reggeli Újság, a Makói Független Újság, a Makói Friss Újság, a Marosvidék és a Csanádvármegyei Könyvtár c. könyvsorozat (1926-1947). Itt működött a Csanádvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat (1885-1944?), ~ (1777-1950) és Makó levéltára (1837-1950), a V.-i Dr. Juhász Lajos Közkönyvtár, a Makói Zenekedvelők Egyesülete (1931), a Délmo.-i Közműv. Egyesület Makói Internátusa (1906) és a Hagymaház (Csapó Éheim József, 1936). A régészek a 20. sz. közepéig a vm. több pontján is feltártak népvándorlás kori sírokat. Apátfalva palóc lakossága nyelvjárását, népszokását, tárgyi kultúráját a II. vh.-ig megőrizte. Eü., sport, idegenforgalom. A természetes halálozások 25,7%-át fertőző betegségek, a tbc (55,5%), a torokgyík (16,31%), amint a kanyaró okozták (1910). Az okt. orvosok száma 1900-ban 30,1910- ben 34, 1941-ben 106. A makói (1866) és a mezőhegyesi (1896) kórház ágyszáma összesen 185 (1900), 325 (1910). Az okt. bábák száma 1910-től (161) 1941-re majdnem a felére apadt (84). A gyógyszertárak száma emelkedett (1900: 20,1941: 35). Az 1910-es években az Orsz. Mentőegyesület makói fiókja a bp.-i közp.-tól betegszállító autót kapott. A deszki kastély az 1920-as években áll, tulajdonba került, s leromlott, legyengült fizikai állapotú, senyvedő kórképekben szenvedő gyermekek szanatóriumává alakították át. 1948-tól Csont-tbc Gyogyint. 1941-ben a vm.-ben 12 sportegyesület, amint 26 sporttelep, uszoda, 5 tornaterem, csónakház és 9 teniszpálya volt. Mezőhegyesen, a cukorgyári tó mentén fürdőstrandot építettek (1910). Irod.: Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Csanád vármegye és az egyelőre egyesített Arad és Torontál vármegyék revíziós emlékalbuma. Összeáll. Vermes Ernő. (h. n., 1929); Csanád, Arad és Torontál k. e. e. vármegyék régészeti katasztere. (Makó, 1941). Csanád Vármegye Hivatalos Lapja (1903- 1944, 1947-1949). közlöny. Csanádvm. Törvényhatósági Biz.-a indította Makón. 1924-től 1944-ig Csanád-, Arad, Torontál Közigazgatásilag Egyelőre Egyesített Vármegyék Hivatalos Lapja címen élt. Hetenként, 1947-től havonként jelent meg. Hirdetményeket, körözvényeket, szabályrendeleteket, pályázatokat közölt, rengeteg melléklettel. Szerkesztők: Barna Sándor (1903-1904), Tarnay Jenő (1904-1908), Horváth János (1906), Vertan Endre (1908-1913), Tarnay Ivor (1913-1937), Árva János (1937-1944), Doborházi Elemér (1947-1948), Oltvai Ferenc (1948-1949). Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék —Csanád vármegye Csanádalberti (1908-ig Alberti, szlovák: Albert, Canádalbert), kö. Csongrád m.-ben (1924— 1945 között Csanád-Arad-Torontál vm., 1924-ig és 1945-1950 között Csanád vm.) a Körös-Maros közén, a Csongrádi-síkon, Mezőhegyestől Ny-ra.