Révai Új Lexikona 9. Gym-Hol (Szekszárd, 2002)
H - Halmágycsúcs (1910-ig Csúcs, román: Ciuci, 1930-tól Vârfurile) - Halmágygórós (1910-ig Grós, román: Groşi) - Halmágyi István, szobrász - Halmágyi Lelvente, biológus, entomológus
Halmágycsúcs 346 Mp. (Nagy-Küküllő m), 1919-től Románia része. - L: 1116, ebből 878 magyar, 228 rom. (1900), 1019 (1941) , 659, ebből 280 magyar, 320 rom. (1992). Vallás: ev.: 828, g.kel.: 227 (1900), g.kel.: 382, ev.: 240 (1992). Határa: 5471 kh, a fele erdő és rét. A földterületből 2671 kh a kö.-é (1909). - 1919-ig nk. a Nagyhalmágyi járásban. - A 20. sz. első két évtizedében hitelszöv. volt a kö.-ben. - 1948-ig áll., magyar tagozatos elemi isk.-ban oktatták. Vándorkönyvtárát 1905-ben alapították. Ev. temploma háromhajós, bazilikás rendszerű, 1260 körül épült. Román kori elemeiből sokat megőrzött. A szentély bordás boltozatú, de a hajó mennyezetét a 18. sz.-ban barokk kori dongaboltozattal cserélték ki. Kapuja gazdagon díszített. Halmágycsúcs (1910-ig Csúcs, román: Ciuci, 1930-tól Vârfurile): kö. az Erdélyi-középhg.-ben, a Béli-hg. DK-i lábánál, Brádtól ÉNy-ra. - 1919-ig Mo. (Arad vm.), 1919-től Románia része. - L: 1063, ebből 994 rom. (1900), 1276 (1941), 950, ebből 929 rom. (a közig.-ilag hozzá tartozó lakott helyekkel együtt 3738, 1992). Vallás: g.kel.: 996 (1900), 862 (1992). Határa: 4038 kh (1909). - 1919- ig kk. a Nagyhalmágyi járásban. Körjegyzőségi székhely volt. A földterületből 1967 kh osztatlanul az egykori úrbéreseké, 247 kh Bogyafalva és Mermesd volt úrbéreseié, 385 kh a Magyar Bánya Rt.-é, 405 kh nagybirtok (1909). Egykori vára a dévai átjárót védte. Halmágygórós (1910-ig Grós, román: Groşi): falu az Erdélyi-középhg.-ben, a Béli-hg. DK-i lábánál, Borossebestől K-re. 1919-ig Mo. (Arad vm.), 1919-től Románia része. L: 276 rom. (1900), 270 (1941), 146 rom. (1992). Vallás: g.kel.: 276 (1900), 146 (1992). Határa: 1066 kh, nagyobbrészt erdő. - 1919-ig kb. a Nagyhalmágyi járásban, a halmágycsúcsi körjegyzőségben. Földterületéből 185 kh osztatlanul az egykori úrbéreseké, 600 kh nagybirtok (1909). Halmágyi István (1897. szept. 1. Marosbogát - 1987. ápr. 24. Bp.): szobrász. Az ungvári Agyagip. Szakisk.-ban Peridesz János tanítványa, az Orsz. Iparművészeti Isk. Díszítőszobrász Szakán Simay Imre, Zala György, Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke (1914—1922). Kallós Ede, Zala György és Kisfaludi Strobl Zsigmond műtermében dolgozott (1922-1945). A II. vh.-ban hadifogságban volt (1945-1947), hazatérése után önálló művész (1947-1954), majd a bp.-i Szépművészeti Múz. restaurátora (1954-1958). Korai alkotásai naiv bájú faszobrok, az ember és a természet egymásra ható örök kapcsolatát közlik. Formavilágához Medgyesi Ferenc művészete állt a legközelebb, tiszta felületű plasztikáihoz merengő, lírai gondolatvilág társult. Számos műve köztéri alkotás. M. Képzőművészek Egyesülete Bronzérme (1942) , Munkácsy Mihály-díj (1970). Kiállításai: önálló: Ernst Múz. (Bp., 1935); Műbarát. Raffael Győzővel (Bp., 1944); Csók Galéria (Bp., 1969); csoportos: Tavaszi Tárlat (Bp., Műcsarnok, 1923); I.—II. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás (Bp., Műcsarnok, 1933- 1934); Modern m. kisplasztika (Bp., Tamás Galéria, 1938); Mai m. kisplasztika (Bp., Tamás Galéria, 1940); M. Művészetért (Bp., Műcsarnok, 1940); Képzőművészek Új Társasága Kiállítása (Bp., Nemzeti Szalon, 1942); I., II. Orsz. Kisplasztikai Biennále (Pécs, 1967,1969); IV, VII. Balatoni Nyári Tárlat (Keszthely, 1968, 1974); II. Debreceni Orsz. Nyári Tárlat (Debrecen, Déri Múz., 1970); XIIIXVI. Szegedi Nyári Tárlat (1972-1975); Vietnam '72 (Bp., Szentháromság tér 1., 1972); M. Szobrászat (Bp., Műcsarnok, 1978). F. m.: Világtalan (1922); Vedres Márk portréja (1959); Start előtt; Gitározó lány; Új modell; Tücsök; Önportré; Líra; Kődiktálta női mozdulat (1975); Merengő nő (1975); közterületen: I. vh.-s emlékmű, ifj. Havranek Antallal (bronz dombormű, Székesfehérvár, 1928); Balassa Jánosmellszobor (Bp., Irgalmasok kórháza, 1935); Laborfalvi Benke József mellszobra (márvány, Miskolci Nemzeti Színház, 1959); Móricz Zsigmond mellszobra (kő, Szikszói Ált. Isk., 1961); Fésülködő nő - Fürdőző női akt (mészkő, kútszobor, Kazincbarcika, 1963); Csacsi békával (alumínium, Pécs, 1965); Éneklő lány (kő, Eger, 1965); figurális díszkút (Eger, versenyuszoda), írod.: Mátyás P. Az irgalmasok kórházának új szobrai. (Magyar Művészet, 1935); Kampis Antal: Magyar faszobrok. (Bp., 1939); Kovács Gy. H. I. szobrai. (Művészet, 1967); Halmágyi Levente (1935. jan. 4. Alsócsernáton): biológus, entomológus. Az ELTE TTK-n biológia-kémia szakos tanári oki. szerzett (1958), doktorált (1966), a biológiai tudományok kandidátusa (1970). A gödöllői Kisállattenyésztési Kat. Int. Méhtenyésztési Oszt. gyakornoka (1958— 1960), tud. segédmunkatársa (1960-1962), tud. munkatársa, osztályvezető-h.-e (1962-1972), az Erdészeti Tud. Int. (ÉRTI) tud. főmunkatársa (1972-1978), a Főv.-i Állat- és Növénykert tud. főosztályvezetője (1978-1987), a GATE Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóint. osztályvezető-h.-e (1987-1990), osztályvezetője (1990-1995). Az erdészeti kártevők elleni biológiai védekezéssel, a növényvédő szerek ökológiai hatásával, a méhek betegségeivel fogl. Jelentős eredményeket ért el a levéltetvek elleni erdészeti és méhészeti védekezés vizsgálata terén. Több édesharmat, ill. édesharmat-eredetű méz összetételét vizsgálta. A M. Biológiai Társaság Állattani Szakoszt.-ának titkára (1980-1985), a M. Biológiai Társaság szervező főtitkárh.-e (1984—1990). A 16., a 17. és a 19. Biológiai Vándorgyűlés szervezőtitkára (1984, 1986, 1990). - Akadémiai Díj (1976), Veszprémi Akad.-i Biz. Kiemelt I. Díja (1981). - A Fővárosi Állat- és Növénykert Útmutatója szerkesztője (1979-1981), a Méhészet munkatársa (1960- tól), rovatszerkesztője (1990-1992). F. m.: Az édesharmat kutatása. (Kisállattenyésztési Kutató Intézet Évkönyve, 1961); Papírkromatográfia alkalmazhatósága a levéltetvek taxonómiájában. Egy. doktori értek. (Bp., 1965); Erdei levéltetvek [Aphidoidea, Homoptera] vizsgálata, különös tekintettel erdészeti és méhészeti szempontokra. Kand. értek. (Bp.-Gödöllő, 1969); A méhlegelő. Szerk. Keresztesi Bélával. (Bp., 1975; 3. átd. kiad. 1991); Biopreparátumos és vegyszeres védekezési módszerek hatása a gyapjaspillére és a tölgyerdők ökoszisztémájára. Lengyel Györggyel, Szalay-Marzsó Lászlóval. (Agrártudományi Közlemények, 1978); Biológiai védekezőszer: a Bacillus thuringiensis. (A biológia aktu