Révai Új Lexikona 9. Gym-Hol (Szekszárd, 2002)

H - Hock Bertalan, ifj., orgonaművész - Hock János, politikus, r. k. pap - Hock Rudolf (Rezső), jogász, fordító

Hock 826 jani Áll. Zeneisk. tanára (1959-1977), majd Doro­gon zenetanár (1977-1982). F. lemez: Haydn, J.: Öt divertimento két-két oboára, kürt­re és fagottra (Hungaroton). Hock Bertalan, ifj. (1953. júl. 9. Bp.): orgona­művész. - Apja id. Hock Bertalan oboaművész. - A bp.-i Kandó Kálmán Villamosip. Műsz. Főisk.-n tanult. Baróti István irányításával orgonatanul­mányokat folytatott (1971-1976), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n Gergely Ferenc (1976- 1980), a weimari Franz Liszt Zeneműv. Főisk.-n Rainer Böhme növendéke (1980-1982).­­ A Buda­vári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom or­gonistája (1976-tól), a Solti György Áll. Zeneisk. korrepetitora (1982-től), orgonatanára (1990-től). A Budavári Nagyboldogasszony Templom Ala­pítvány elnöke (1982-től), a Vasárnapi orgonaes­tek művészeti vezetője. A Mátyás-templom orgo­nája felújításának tervezője (1985). Európa és Amerika számos országában hangversenyezett. F. lemezek (Hungaroton): A Budavári Mátyás-templom zenéje; Liszt, Krisztus. Oratórium; A Mátyás-templom orgonája; Orgonazene a Mátyás-templomból. Hock Ferenc (1924. dec. 1. Dunabogdány), fes­tőművész.­­AM. Képzőművészeti Főisk.-n Szőnyi István és Bencze László tanítványaként végzett (1954). Ausztriában, Olaszok-ban, Cseh­szlovákiában és a SZU-ban járt tanulmányúton. Derkovits-ösztöndíjas (1959-1964).­­ Műveit a konstruktivizmus és a természetelvűség jellemzi, amelyet dekoratív vagy realista elemekkel valósít meg, de az utóbbiak közé tartozó művek nem a szoc.­realizmus jegyében készültek, csak címeik­ben utaltak a korszellemre. Természeti képeinek gyakori motívumai a Duna menti fák. Monumen­tális alkotásokat, pannókat is alkotott és a festé­szeten kívül mozaikokat és színes üvegablakokat is készített.­­ VIT-díj (1957), a Miskolci Tárlat díja (1972) , a Hatvani Tájképbiennále Aranydiplomá­ja (1991), Neufeld Anna-emlékdíj (1993). Kiállításai: önálló: Ernst Múz. (Bp., 1963); Kiskunhalas (1973) ; Tápiószele (1975); Kölesd (1979); Csontváry Te­rem (Bp., 1980); Bonyhád (1981); Dömös (1982); Gyönk (1984); Hőgyész (1985); Leninváros (1985); Vác (1991); Zebegény (1993); Leutenbach (1995); Hock János (1859. dec. 31. Devecser -1936. okt. 10. Bp.): politikus, r. k. pap.­­ A veszprémi Püspö­ki R. K. Hittud. Főisk.-n végzett, pappá szentelték (1882).­­ Gógánfalván segédlelkész (1882-1883), katonai szolgálata alatt tábori lelkész (1883-1884), Kassán káplán és hittanár (1884-1889). Bp.-re köl­tözve Kőbányán (1889-1912) és a Józsefvárosban plébános (1912-1919). Ogy.-i képviselő (Szil, 1887-1892; Csongrád, 1892-1896; Mezőkövesd, 1896-1901. Bp. IX-X. ker., 1901-1905; Kecskemét, 1905-1918). Először a Szabadelvű Párt programjá­val választották képviselővé (1887), de még a cik­lus alatt csatlakozott a gr. Apponyi Albert vezette Nemzeti Párthoz, majd vele együtt újra a kor­mánypárt tagja lett (1899). Khuen-Héderváry Ká­roly miniszterelnöki kinevezése után végleg el­hagyta a Szabadelvű Pártot, belépett br. Bánffy Dezső Új Pártjába (1903. jún.). A kormányzati vál­ság idején az ellenzéki koalíció ún. vezérlőbiz­­­ának tagja (1905-1906). Bánffynak a koalícióból va­ló távozása miatt elhagyta az Új Pártot (1906. márc.), belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba. Mind­két pártszakadáskor a radikálisabb irányzatot tá­mogatta, előbb Justh Gyula csoportjához (1909. nov.), majd gr. Károlyi Mihály radikálisabb, föld­reformot és ált. választójogot követelő tömörülé­séhez csatlakozott (1916. júl.).­­ Az őszirózsás forr. győzelme után, a miniszterelnökké kinevezett Ká­rolyi utódaként a M. Nemzeti Tanács elnökévé vá­lasztották (1918. okt. 31.), ő hirdette ki Mo. függet­lenségét és a köztársaságot (1918. nov. 16.). A Ta­nácsköztársaság kikiáltásakor Csehszlovákiába emigrált (1919. márc. 21.), ahol rövid időre bebör­tönözték. Kiszabadulását követően Bécsben, az USA-ban, Párizsban, ismét Bécsben élt, majd visz­­szaköltözött Mo.-ra (1933. jan.). A külföldi lapok­ban megjelentetett, a fehérterror kegyetlenségeit elítélő és a Horthy-rendszert támadó cikkei miatt távollétében perbe fogták, hazatérte után nemzet­­gyalázás és kormányzósértés vádjával egy év fog­házra ítélték (1934), amiből nyolc hónapot le is töl­tött (1934. nov.- 1935. jún.). Politikai munkássága mellett jelentős irodalmi tevékenységet is folyta­tott, verseket, novellákat, színdarabokat írt, vallá­sos tárgyú és szépirodalmi műveket fordított. A Nemzeti Szalon elnökeként (1901-ig) jelentős sze­repet játszott a képzőművészetek népszerűsítésé­ben.­­ A Budapesti Hírlap külső munkatársa, a Pes­ti Napló cikkírója (1889-1894), a Nemzeti Újság munkatársa (1894-től). F. m.: Költemények. (Kaposvár, 1882); Hervadt levelek. Elb.-ek. (Bp., 1885); Szivárvány. Tárcák. (Bp., 1894); Má­tyástemplomi böjti beszédek. (Bp., 1896); Vigasztalások könyve. Elmélkedések és hangulatok. (Bp., 1896); Má­tyástemplomi szentbeszédek. (Bp., 1898); Művészeti re­form. (Bp., 1898); A művészetről. (Zombor, 1903); Rákó­czi Ferencné. Történeti elb. az ifjúság számára. (Bp., 1905); H. J. összegyűjtött szentbeszédei. 1894-1899. (Bp., 1911); Virágmesék. (Bécs-Lipcse, 1931); Börtönvirágok. Napló. (Bp., 1935); Az élet könyve. 1-2. köt. (Bp., 1936-1937); Az ember könyve. (Bp., 1937); Modern misz­ticizmus. (Bp., 1938); A láthatatlan világ munkája. (Bp., 1938); A teremtés könyve. 1-2. köt. (Bp., 1939); A törvé­nyek könyve. (Bp., 1939); Az Isten könyve. (Bp., 1940); A bukás könyve. (Bp., 1941). Irod.: Fodor József: H. J. (Világ, 1946). Hock Rudolf (Rezső) (1905. jún. 14. Zombor - 1995. jan. 13. Szabadka): jogász, fordító.­­ Pesten és Zágrábban járt egyetemre, majd Pécsett szer­zett jogi okt. és doktorátust (1930).­­ Az újvidéki Kommunista c. lap m. fordítójaként letartóztatták (1930), börtönbüntetésre ítélték, amelyet Sremska Mitrovicán és Lepoglaván töltött le (1930-1935). Alkalmi munkákból élt, közben a vajdasági Híd munkatársa, verseket fordított, könyvismertető­ket, filmkritikát írt. Az újvidéki Képes Vasárnap zombori szerkesztője. A topolyai fogolytáborba került (1941), onnan kiszabadult, Bp.-re szökött, ott élte át a II. vh.-t. Visszatérése után tartományi belügyminiszter-h. A Szabadkán induló 7 Nap he­tilap főszerkesztője (1946), a szabadkai Népszín-

Next