Révai Új Lexikona 9. Gym-Hol (Szekszárd, 2002)
H - Hock Bertalan, ifj., orgonaművész - Hock János, politikus, r. k. pap - Hock Rudolf (Rezső), jogász, fordító
Hock 826 jani Áll. Zeneisk. tanára (1959-1977), majd Dorogon zenetanár (1977-1982). F. lemez: Haydn, J.: Öt divertimento két-két oboára, kürtre és fagottra (Hungaroton). Hock Bertalan, ifj. (1953. júl. 9. Bp.): orgonaművész. - Apja id. Hock Bertalan oboaművész. - A bp.-i Kandó Kálmán Villamosip. Műsz. Főisk.-n tanult. Baróti István irányításával orgonatanulmányokat folytatott (1971-1976), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n Gergely Ferenc (1976- 1980), a weimari Franz Liszt Zeneműv. Főisk.-n Rainer Böhme növendéke (1980-1982). A Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom orgonistája (1976-tól), a Solti György Áll. Zeneisk. korrepetitora (1982-től), orgonatanára (1990-től). A Budavári Nagyboldogasszony Templom Alapítvány elnöke (1982-től), a Vasárnapi orgonaestek művészeti vezetője. A Mátyás-templom orgonája felújításának tervezője (1985). Európa és Amerika számos országában hangversenyezett. F. lemezek (Hungaroton): A Budavári Mátyás-templom zenéje; Liszt, Krisztus. Oratórium; A Mátyás-templom orgonája; Orgonazene a Mátyás-templomból. Hock Ferenc (1924. dec. 1. Dunabogdány), festőművész.AM. Képzőművészeti Főisk.-n Szőnyi István és Bencze László tanítványaként végzett (1954). Ausztriában, Olaszok-ban, Csehszlovákiában és a SZU-ban járt tanulmányúton. Derkovits-ösztöndíjas (1959-1964). Műveit a konstruktivizmus és a természetelvűség jellemzi, amelyet dekoratív vagy realista elemekkel valósít meg, de az utóbbiak közé tartozó művek nem a szoc.realizmus jegyében készültek, csak címeikben utaltak a korszellemre. Természeti képeinek gyakori motívumai a Duna menti fák. Monumentális alkotásokat, pannókat is alkotott és a festészeten kívül mozaikokat és színes üvegablakokat is készített. VIT-díj (1957), a Miskolci Tárlat díja (1972) , a Hatvani Tájképbiennále Aranydiplomája (1991), Neufeld Anna-emlékdíj (1993). Kiállításai: önálló: Ernst Múz. (Bp., 1963); Kiskunhalas (1973) ; Tápiószele (1975); Kölesd (1979); Csontváry Terem (Bp., 1980); Bonyhád (1981); Dömös (1982); Gyönk (1984); Hőgyész (1985); Leninváros (1985); Vác (1991); Zebegény (1993); Leutenbach (1995); Hock János (1859. dec. 31. Devecser -1936. okt. 10. Bp.): politikus, r. k. pap. A veszprémi Püspöki R. K. Hittud. Főisk.-n végzett, pappá szentelték (1882). Gógánfalván segédlelkész (1882-1883), katonai szolgálata alatt tábori lelkész (1883-1884), Kassán káplán és hittanár (1884-1889). Bp.-re költözve Kőbányán (1889-1912) és a Józsefvárosban plébános (1912-1919). Ogy.-i képviselő (Szil, 1887-1892; Csongrád, 1892-1896; Mezőkövesd, 1896-1901. Bp. IX-X. ker., 1901-1905; Kecskemét, 1905-1918). Először a Szabadelvű Párt programjával választották képviselővé (1887), de még a ciklus alatt csatlakozott a gr. Apponyi Albert vezette Nemzeti Párthoz, majd vele együtt újra a kormánypárt tagja lett (1899). Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöki kinevezése után végleg elhagyta a Szabadelvű Pártot, belépett br. Bánffy Dezső Új Pártjába (1903. jún.). A kormányzati válság idején az ellenzéki koalíció ún. vezérlőbizának tagja (1905-1906). Bánffynak a koalícióból való távozása miatt elhagyta az Új Pártot (1906. márc.), belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba. Mindkét pártszakadáskor a radikálisabb irányzatot támogatta, előbb Justh Gyula csoportjához (1909. nov.), majd gr. Károlyi Mihály radikálisabb, földreformot és ált. választójogot követelő tömörüléséhez csatlakozott (1916. júl.). Az őszirózsás forr. győzelme után, a miniszterelnökké kinevezett Károlyi utódaként a M. Nemzeti Tanács elnökévé választották (1918. okt. 31.), ő hirdette ki Mo. függetlenségét és a köztársaságot (1918. nov. 16.). A Tanácsköztársaság kikiáltásakor Csehszlovákiába emigrált (1919. márc. 21.), ahol rövid időre bebörtönözték. Kiszabadulását követően Bécsben, az USA-ban, Párizsban, ismét Bécsben élt, majd viszszaköltözött Mo.-ra (1933. jan.). A külföldi lapokban megjelentetett, a fehérterror kegyetlenségeit elítélő és a Horthy-rendszert támadó cikkei miatt távollétében perbe fogták, hazatérte után nemzetgyalázás és kormányzósértés vádjával egy év fogházra ítélték (1934), amiből nyolc hónapot le is töltött (1934. nov.- 1935. jún.). Politikai munkássága mellett jelentős irodalmi tevékenységet is folytatott, verseket, novellákat, színdarabokat írt, vallásos tárgyú és szépirodalmi műveket fordított. A Nemzeti Szalon elnökeként (1901-ig) jelentős szerepet játszott a képzőművészetek népszerűsítésében. A Budapesti Hírlap külső munkatársa, a Pesti Napló cikkírója (1889-1894), a Nemzeti Újság munkatársa (1894-től). F. m.: Költemények. (Kaposvár, 1882); Hervadt levelek. Elb.-ek. (Bp., 1885); Szivárvány. Tárcák. (Bp., 1894); Mátyástemplomi böjti beszédek. (Bp., 1896); Vigasztalások könyve. Elmélkedések és hangulatok. (Bp., 1896); Mátyástemplomi szentbeszédek. (Bp., 1898); Művészeti reform. (Bp., 1898); A művészetről. (Zombor, 1903); Rákóczi Ferencné. Történeti elb. az ifjúság számára. (Bp., 1905); H. J. összegyűjtött szentbeszédei. 1894-1899. (Bp., 1911); Virágmesék. (Bécs-Lipcse, 1931); Börtönvirágok. Napló. (Bp., 1935); Az élet könyve. 1-2. köt. (Bp., 1936-1937); Az ember könyve. (Bp., 1937); Modern miszticizmus. (Bp., 1938); A láthatatlan világ munkája. (Bp., 1938); A teremtés könyve. 1-2. köt. (Bp., 1939); A törvények könyve. (Bp., 1939); Az Isten könyve. (Bp., 1940); A bukás könyve. (Bp., 1941). Irod.: Fodor József: H. J. (Világ, 1946). Hock Rudolf (Rezső) (1905. jún. 14. Zombor - 1995. jan. 13. Szabadka): jogász, fordító. Pesten és Zágrábban járt egyetemre, majd Pécsett szerzett jogi okt. és doktorátust (1930). Az újvidéki Kommunista c. lap m. fordítójaként letartóztatták (1930), börtönbüntetésre ítélték, amelyet Sremska Mitrovicán és Lepoglaván töltött le (1930-1935). Alkalmi munkákból élt, közben a vajdasági Híd munkatársa, verseket fordított, könyvismertetőket, filmkritikát írt. Az újvidéki Képes Vasárnap zombori szerkesztője. A topolyai fogolytáborba került (1941), onnan kiszabadult, Bp.-re szökött, ott élte át a II. vh.-t. Visszatérése után tartományi belügyminiszter-h. A Szabadkán induló 7 Nap hetilap főszerkesztője (1946), a szabadkai Népszín-