Révai Új Lexikona 9. Gym-Hol (Szekszárd, 2002)
H - haszonfaültetvények - Haszpra Ottó, mérnök
haszonfaültetvények 494 tan nyilvántartásba. A haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni. Viseli a dolog fenntartásával járó terheket (a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével), terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával kapcsolatosak, köteles viselni a dologhoz fűződő közterheket. A haszonélvező adót nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti. Ellenérték fejében csak akkor, ha a tulajdonos - azonos feltételek mellett - a dolog használatára nem tart igényt. A haszonélvező köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni (abban az esetben is, ha őt harmadik személy a haszonélvezet gyakorlásában akadályozza). A haszonélvező köteles tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárítására, ill. a kár következményeinek megszüntetésére a szükséges intézkedéseket megtegye. A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező köteles a dolgot visszaadni. A haszonélvező felelős a dologban bekövetkezett károkért, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben áll, elvárható. A rendeltetésszerű használattal járó értékcsökkenést a haszonélvező nem köteles megtéríteni. A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni. A tulajdonos biztosítékot követelhet, ha a haszonélvező a dolgot rendeltetésének meg nem felelő módon használja, rongálja, vagy a dolognak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását egyébként veszélyezteti, és a tulajdonos tiltakozása nem vezet eredményre. A haszonélvezetet azonban a jogosultságok jogellenes gyakorlása miatt nem lehet megszüntetni. Ha a dolog egészben vagy jelentős részben elpusztul, a tulajdonos nem köteles azt helyreállítani. Ha a tulajdonos nem állítja helyre a dolgot, megszűnik a haszonélvezet. Haszonélvezettel terhelt jogot a haszonélvezetre kiterjedő hatállyal csak a haszonélvező hozzájárulásával lehet szerződéssel megszüntetni vagy a haszonélvező hátrányára megváltoztatni. haszonfaültetvények, kultúrerdők, az akácosok (Robinitea) osztályába tartozó társulások. Egyetlen rendje, a tápanyagban gazdag, üde talajú akácosok (Chelidolio-Robinietalia) mély talajra ültetett akácosok, amelyek famagassága elérheti a 25-30 m-t is, cserje- és gyepszintjében magasra növő, dudvás szárú, nitrogénkedvelő gyomok az uralkodók. Jellemzőbb fajai: a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium), a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), a ragadós galaj (Galium aparine), a kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora), a ligeti perje (Poa nemoralis), a magas aranyvessző (Solidago gigantea), a nagy csalán (Urtica dioica) és a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia). 1. Az üde talajú akácosok csoportjának társulása a zamatos turbolyás akácos (Anthrisco cerefolii- Robinietum), amely elsősorban a Dunántúliközépig. üde, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású völgyeiben, északias lejtőin található. Igen káros növényzet, mivel a védett erdőtársulások (pl. ritka szurdokerdők, gyertyános tölgyesek) honos fafajait kiszorítja, és a megváltozott körülmények következtében eltűnnek nagy természetvédelmi értéket képviselő, védett növényfajok. Az akácos társulás veszélyezteti többek között a Dzalai (Zákány, Őrtilos) védett, mezofil társulásokat és a Szársomlyó É-i lejtőjének gyertyános tölgyesét és sziklaerdejét. 2. A rozsnokos akácos (Bromo sterilis-Robinietum) a száraz talajú akácosok csoportjába tartozó társulás, kultúrállomány. Fajszegény állományai Mo.-on elsősorban az Alföld homokvidékein, a homokfásítási és homokkötési programok során terjedtek el. A többnyire kétszintes állományok lombkoronaszintjét főként az akác (Robinia pseudo-acacia) alkotja, zárt állományaiban előfordul a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), a kései meggy (Padus serrotina), az alásfa (Ptelea trifoliata) és a fekete bodza (Sambucus nigra). A felritkuló akácosok xerofil cserjefajai a közönséges boróka (Juniperus communis), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a kökény (Prunus spinosa) és a gyepűrózsa (Rosa canina). Gyepszintjét elsősorban nitrofil fajok alkotják. Jobb vízgazdálkodású helyein tenyészik a meddő rozsnok (Bromus sterilis), a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium ssp. trichosperma), a ragadós galaj (Galium aparine), a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia), a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), a piros árvacsalán (Lamium purpureum), a salátaboglárka (Ficaria verna), az üstökös gyöngyike (Muscari comosum), a kónyasárma (Ornithogallum boucheanum), a kígyóhagyma (Allium scorodoprasum) stb. Az üde-félnedves termőhelyek magaskórósait többek között a nagy csalán (Urtica dioica), a magas aranyvessző (Solidago gigantaea), a kányazsombor (Alliaria petiolata), a betyárkóró (Conyza canadensis) alkotja; liánszerű faja a komló (Humulus lupulus), az erdei iszalag (Clematis vitalba) és a szulákkeserűfű (Bilderdykia convolvulus). A faunája többnyire szegényes. Az akácos az állatvilág szempontjából kedvezőtlen, nemkívánatos élőhely. A cserjeszint hiánya miatt a legtöbb énekesmadár hiányzik, az árnyalást igénylő emlősök sem találják meg életfeltételeiket. A lombfogyasztó és avarlebontó rovarfajok száma kevés. A csalános aljnövényzetű akácos faunája gazdagabb, itt él pl. a kis rókalepke (Aglais urticae), amint a védett nappali pávaszem (Inachis io) és atalanta lepke (Vanessa atalanta). Idősebb példányok törzsében fejlődik a védett diófacincér (Megopis scabricomis). Haszpra Ottó (1928. szept. 11. Bp.): mérnök. A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem Közgazdaságtud. Karának hallgatója (1946-1947), a BME Mérnöki Kar Vízépítő Szakán mérnöki oki. szerzett (1952), az ÉKME-n doktorált (1967), a műsz. tudományok kandidátusa (1966), doktora (1973), az MTA tagja (1.: 1998); európai mérnöki okt. szerzett (1994). A szolnoki Közlekedési Műsz. Egyetem Matematikai Tanszék tanársegéde (1951-1952), egy. adjunktusa (1952-1956), a Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. (VITUKI) Hidromechanikai Főoszt. tud. munkatársa, tud. főmunkatársa (1956-1964), az ÉKME Mérnöki Kar Vízépítési Tanszék egy. adjunktusa (1964-1967). A