Révai Új Lexikona 5. Cza-D (Szekszárd, 2000)

D - Déry Tibor-jutalom - Déry-csúcs (szlovák: Spišský štít, lengyel: Spiska Grzęda, német: Déryspitze) - Déryné Színpad (Bp.) - Déryné-díj - Déryné-ház (Miskolc-Diósgyőr) - Derzsenye (szlovák: Drženice)

Déry Tibor-jutalom 406 J.: Találkozás. Reg. (Bp., 1938); Pirandello, L.: A kitaszított. Reg. (Bp., 1938); Bromfield, L.: A farm. Reg. (Bp., 1940); Llewellyn, R.: Hová lettél drága völgyünk? Reg. (Bp., 1940); Aubry, O.: Napoleon magánélete. (Bp., 1941); Perri, F.: Az ismeretlen tanítvány. Reg. (Bp., 1942); Spring, H.: Kósza népség. Reg. (Bp., 1942); Nordhoff, C. -Hall, J. N.: Nem látlak többé! Reg. (Bp., 1943); Troyat, H.: Dosztojevszkij. Sárközi Györggyel. (Bp., 1943; új kiad. 1997); Borgese, G. A.: Útvesztő. (Bp., 1946); Tarle, J. V.: Napoleon. Életrajz. Aranyossi Pállal. (Bp., 1946); Schiller: Haramiák. Drámák. (Bp., 1949); Kästner, E.: Emil és a detektívek. Ifj. reg. (Bp., 1957; legújabb kiad. 1999); Hemingway, E.: Fiesta. Reg. (Bp., 1962; új kiad. 1997); McCullers, C.: Magányos vadász a szív. Reg. (Bp., 1962) ; Feuchtwanger, L.: Rókák a szőlőben. Reg. (Bp., 1963) ; Balzac: Gobbsec. Reg. (Bp., 1963); Golding, W.: A legyek ura. Reg. (Bp., 1963; legújabb kiad. 1999); Balzac: A kalandor. Reg. (Bp., 1964); Strindberg, A.: Haláltánc. Drámák. (Bp., 1971); Balzac: A Tizenhármak története. Reg. I—III. Lányi Viktorral, Rónay Györggyel. (Bp., 1973); Hilton, J.: A Kék Hold völgye. Fantasztikus reg. (Bp., 1984); Balzac: César Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések. Reg. Lányi Viktorral, Gyergyai Alberttel. (Bp., 1985); Kipling, R.: A maharadzsa kincse. Reg. (Bp., 1994); Balzac: A Vörös vendégfogadó. Gyergyai Alberttel. (Szentendre, 1995). F. színművei: Tükör (Nemzeti Színház, 1947); Itthon (Nemzeti Színház, 1948); Bécs, 1934 (Nemzeti Színház, 1966). Irod.: Lukács György: Levél Németh Andorhoz. (L. Gy.: Új magyar kultúráért. Bp., 1948); Vita „A fehér pillangó" című novelláról. (Szabad Nép, 1951. jan. 21.); Révai József: Felelet. (Társadalmi Szemle, 1952; R. J.: Kulturális forradalmunk kérdései. Bp. 1952); Lukács György: D. T. hatvan éves. (Irodalmi Újság, 1954. 32. L. Gy.: Magyar irodalom - magyar kultúra. Bp. 1970); Tibor Déry: Bibliographie. Eingeleitet von Georg Lukács und Tamás Ungvári. (Hamburg, 1969); Egri Péter: Kafka- és Proustindítások D. T. művészetében. (Bp., 1970); Szenessy Mária: D. T. (Stuttgart, 1970); Ungvári Tamás: D. T. alkotásai és vallomásai tükrében. (Bp., 1973); Németh Andor: Szövegértelmezés. (N. A.: A szélén behajtva. Bp. 1973); Gaál Gábor: Az új magyar líra arcvonaláról. (G. G.: Legyünk kortársak. Bp., 1973); Pomogáts Béla: D. T. (Bp., 1974); Illyés Gyula: Életmű fiókban. (I. Gy.: Iránytűvel. Bp., 1975); Almási Miklós: A klasszikussá érés folyamata. (A. M.: Kényszerpályán. Bp., 1977); Tamás István: Kérdések a Feleletről. (T. I.: Tizenhárom hónap. Bp., 1977); Oltyán Béla: Déry és az egzisztencializmus. (Literatura, 1977); Kis Pintér Imre: Ember vagy történelem. (K. P. I.: Helyzetjelentés. Bp., 1979); Szalai Anna: Magány és közösség D. T. regényeiben. (Sz. A.: Csereforgalom. Bp., 1982); Hermann István: Miért maradt a mondat befejezetlen? (H. I.: Veszélyes viszonyok. Bp., 1983); Örkény István: D. T. időmegoldása. (D. I.: Visszanézve. Bp., 1985); Domokos Mátyás: D. T. és az Ámokfutó. (D. M.: Átkelés, áttűnés. Bp., 1987); Rónay László: Kulturális krónika. (Vigilia, 1990); Spira Veronika: író a börtönben. (Új írás, 1990); Temesi Ferenc: D. T. költői világa. (Új írás, 1991); Pomogáts Béla: Kísérlet az expresszionista regénnyel. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1992); Botka Ferenc: D. T. „peregrinációs" évtizedeiből. (Irodalomtöténet, 1992); Botka Ferenc: Egy Déry-novella és forrásvidéke. (Délsziget, 1992. 22.); Deréky Pál: D. T. 1923-1927. (D. R: A vasbetontorony költői. Bp., 1992); Cseres Tibor: Tíz nap Illyéssel és Déryvel. (Európai Utas, 1993); Botka Ferenc: D. T. és Berlin. A Szemtől szembe és forrásvidéke. (Bp., 1994); Botka Ferenc: Kortársak D. T.-ról. (Bp., 1994); Botka Ferenc: Megnyugodva és megbékélve. Tollvonások D. T. arcképéhez. (Veszprém, 1994); „D. T. úz X-ben". Tanulmányok és dokumentumok D. T.-ról. Szerk. Botka Ferenc. (Bp., 1995); Pomogáts Béla: Vázlat az egészről. D. T. 11 regénye. (Bp., 1995). Déry Tibor-jutalom: a Déry Tibor özvegye által létrehozott Déry Tibor Alapítvány irodalmi díja. 1986 óta, évente adományozzák kiemelkedő irodalmi munkásság, a m. nyelv oktatása terén, a m. irodalom külföldi népszerűsítésében elért eredmények, m. művek idegen nyelvre fordításával szerzett érdem elismerésére. A díjak átadására Déry Tibor halálának évfordulóján kerül sor. Déry-csúcs (szlovák: Spissky stít, lengyel: Spiska Grzsda, német: Déry spitze): hegycsúcs a -*Magas-Tátrában, a -—Lomnici-csúcs közelében, Szlovákiában. Magassága 2481 m. Nevét Déry Józsefről kapta, aki 1896-ban elsőként mászta meg. Déryné Színház —Állami Déryné Színház Déryné Színpad (Bp.). Az Erkel Teremben 1953. dec. 14-én operetteket játszó színház kezdte meg működését, amely 1954 őszétől Déryné Színház néven a M. Néphadsereg Színházának kamaraszínháza lett. 1955-ben a Déryné nevet az Áll. Faluszínházra ruházták; jogutódja József Attila Színház néven még egy évig a M. Néphadsereg kamaraszínházaként működött, majd önállósult. Déryné-díj: A Film Színház Muzsika c. hetilap szerkesztősége által létrehozott Film Színház Alapítvány alapította, Déryné Széppataki Róza születésének 200. évfordulója tiszteletére. Első alkalommal 1994-ben adományozták. A díjazottak a legjobb alakítást nyújtó színésznők közül kerülnek ki a színházak javaslata alapján. Déryné-ház (Miskolc-Diósgyőr): múz.-i kiállítóhely. 1975-ben nyílt meg a 18. sz.-ban épült, ered. uradalmi gazdatiszti szolgálati lakóházban. 1852-1867 között itt lakott Déryné Széppataki Róza (1793-1872). A -ban állandó kiállítás (Déryné és kora) mellett időszakiakat is rendeznek (pl. A miskolci fotográfia története). A fenntartója a —Herman Ottó Múzeum. Derzsmorec —Dezsérlaka Derzs —Székelyderzs Derzsenye (szlovák: Drzenice): falu az Ipolyidombságon, Lévától ÉK-re. 1919-ig Mo. (Hont vm.), 1920-1992 között Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 378, ebből 345 szt., 33 magyar (1900), 352, ebből 349 szt. (1930), 429, ebből 424 szí. (1991). Vallás: r. k.: 143, ev.: 227 (1900), r. k.: 228, ev.: 118 (1991). Határa: 1574 kh (1900). A 20. sz. első két évtizedében a Báti járáshoz tartozott, körjegyzősége Alsóbakán volt. Lakosai mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak, a nagybirtokokon dolgoztak. 1945 után Garamtolmács, Zseliz és Léva vállai, ill. 1950-től a tsz nyújtott megélhetési lehetőséget. - Ev. temp-