Révai Új Lexikona 5. Cza-D (Szekszárd, 2000)
D - Diósviszló (1904-ig Viszló) - Diósy Antal, festőművész - Diósy Béla, zene- és színikritikus, író
Diósviszló 516 orvosdoktori okt. szerzett (1906). A bp.-i tudományegyetem Gyógyszertani Int. gyakornoka (1905-1907), bp.-i közkórházakban segédorvos (1907-1908), Makón orvos (1908-1913), Makó város ker.-i orvosa (1913-1920), a makói Csanád Vm.-i Kórház, ill. a Makó Városi Kórház belgyógyász főorvosa (1920-1960), közben a kórház ig. főorvosa (1945-1948). Orvosként a fertőző betegségek, elsősorban a skarlát kóroktanával és a megelőzés módjával, eü.-i felvilágosítással fogl. A József Attilát támogató makói baráti kör tagja, de szoros kapcsolatok fűzték Móra Ferenchez is. Művelődéstörténészként Makó város helytörténetével, 19. sz.-i színháztörténettel, ill. Móra Ferenc életművével fogl. - Az Orsz. Radikális Párt tagja, a párt Csanád vm.-i szervezője, majd vm.-i elnöke. - A Makói Friss Újság, a Makói Független Újság és a Makói Hírlap munkatársa. F. m.: A vörheny serumtherápiájának mai állása. (Gyógyászat, 1928); Orvosi intelmek. (Makó, 1935; 2. bőv. kiad. 1940); Móra Ferenc, a „tiszteletbeli makói". (Makó, 1935); Hollósy Kornélia és a magyar opera a szabadságharc éveiben. (Makó, 1935); Amikor a „magyar csalogány" dalolt Bécsben. Hollósy Kornélia. (Makó, 1938); Emlékezés Móra Ferencre. (Makó, 1938). Irod.: Tóth Ferenc: Emlékezés D. S.-re. (Makó, 1982); Diósviszló (1904-ig Viszló): kö. Baranya neben, az Ormánságban, a Fekete-víz síkján, az Egerszegi-csatorna mentén, Harkánytól Ny- ÉNy-ra. L: 701 (1900), 942 (1949), 699 (1990). Vallás: ref.: 534, r. k.: 330 (1930). Határa: 1581 ha (1984), ebből 860 ha szántó, 82 ha kert, gyümölcsös, 68 ha szőlő, 119 ha rét, legelő, 320 ha erdő. -1983- ig nk. a Siklósi járásban. 1950-től önálló tanácsú kö., 1963-1978 között néven és székhelylyel, Márfa és Rádfalva kö.-ekkel kö.-i közös tanácsot alkotott. 1979-től Harkány társkö.-e lett. 1984- től Siklós városkörnyéki települése. 1991-től önkormányzat irányítja, körjegyzőségi székhely. A kö.-ben az 1920-as évektől 1944-ig m. kir. csendőrőrs működött. Mezőgazdasági jellegű település. 5 kh alatt 543, 5-50 kh között 543, 50-100 kh között 2, 100-500 kh között 1 földbirtok volt (1935). A törpebirtokokon főleg zöldségtermelés folyt, jellegzetessége a korai cukorborsó és a csúcsos káposzta. Tejszövetkezet 1936-1942 között működött. A ~i Kossuth Tsz a juhászattal, szőlő- és gyümölcstermeléssel fogl., a belvíz miatt a növénytermesztés kevéssé jövedelmező, jellemző terménye továbbra is a cukorborsó. 1918-1948 között a Hangya Szövetkezet, majd a földművesszövetkezet, az 1960-as évektől az ÁFÉSZ, 1902-1949 között a ~ Hitelszövetkezet volt a faluban. Ref. isk. 1948-ig működött, ált. isk.-ja 5 kö. körzeti isk.-ja. 1953-ban óvoda, 1968-ban új isk. épült. 1945 előtt lövészegyesület, ref. olvasókör, leánykör, 1945 után vadászati társaság működött. - Eü.-i ellátása helyben biztosított. -1913-1976 között vasútállomása volt. -1800-1804 között épült copf stílusú ref. temploma. - Védett területe a ~i fás-legelő. Irod.: Lukácsy I.: A diósviszlói református egyház története. (Siklós, 1900). Diósy Antal (1895. jún.18. Bp. -1977. aug. 22. Bp.): festőművész. Felesége Nagyajtay Teréz iparművész, jelmeztervező. Az Orsz. M. Iparművészeti Isk.-ban Kőrösfői Kriesch Aladár tanítványaként végzett (1915), akinek később a tanársegédje lett. Az I. vh. idején haditudósító rajzvázlatokat készített. Az első csoportos kiállításokon - a művészetét leginkább meghatározó - akvarellekkel, majd freskó- és gobelintervekkel jelentkezett. Egyik alapítója a Cennini Társaságnak (1920), amely a főv.-ban számos kiállítást rendezett. Erdélyben élt (1922-1923), karikatúraköteteket jelentetett meg. Tanulmányúton járt Olaszo.-ban, Franciao.-ban, Hollandiában és Skandináviában. Hollandiában és Belgiumban megélhetési célból rajzokat, újsággrafikákat készített. A két vh. között falképeket (pl. a kőbányai Kálvária-kápolna mennyezeti freskója, Mária az angyalokkal körülvéve, 1938), népies stilizációjú, átszellemített, tiszta hangú, néhány színből építkező, harmonikus kompozíciókat tervezett (Dekoratív festmény, 1937). A M. Iparművészeti Főisk. tanára (1941-1947). Sokoldalú művészetében - amelyben a freskó, a gobelinterv, a karikatúra és a bélyegterv egyaránt magas művészi szintet képvisel - az akvarellfestés vált a legjelentősebbé. A műfaj egyik meghatározó mestere. Kisméretű képein virtuóz technikai tudásával, a puha meleg színhatásokkal, a palanat intim szépségeinek megörökítője (Sétatér, 1933; Füredi strand; Kilátás a Dunára, 1941; Hóolvadás, Esős utca, 1952; Zöld Balaton, Havas udvar, 1961; Kodály Zoltán arcképe; Pethes Sándor arcképe; Gobbi Hilda portréja; stb). A Székesfőv. Akvarell-díja (1930), Áll. Akvarell-díj (1932, 1938), a Balaton akvarellpályázat díja (1935), Grand Prix (az 1937. évi párizsi világkiállításon a m. pavilon éttermét díszítő dekoratív falfestményéért), aranyérem (New York, 1939), aranyérem (VII. Nemzetk. Iparművészeti Kiállítás, Milánó, 1940, történelmi tematikájú falfestményéért), Munkácsy Mihály-díj (1971), érdemes művész (1977). Kiállításai: önálló: Csók Galéria (Bp., 1955); Műcsarnok, Kamaraterem (Bp., 1961); Műv. Ház (Csongrád, 1962); Képcsarnok (Pécs, 1970); Ernst Múz. (Bp., 1970); emlékkiállítások: Hevesi Sándor Műv. Közp. (Kanizsa, 1980); Csontváry Terem (Bp., 1985); Tölgyfa Galéria (Bp., 1995). F. m.: köztéri munkák: Konstantin látomása (freskó, Körösfői Kriesch Aladárral, Zebegény, templom, 1920 előtt); Mátyást királlyá választják (freskó, Országház, 1929); mennyezetfestmények (Kálvária-kápolna, Kőbánya, 1938); kiadványok, illusztrációk: Ecce homo! 1. Kolozsvár görbe tükörje (Kolozsvár, 1924); Ecce homo! 2. Nagyvárad görbe tükörje. (Kolozsvár, 1924); Madách Imre: Az ember tragédiája. (Nagyajtay Terézzel, Bp., 1962); Pereházy Károly: A Városliget. (Bp., 1978). Iród.: Fóthy János: D. A.-ról. (Művészet, 1969); Fényes K.: D. A. (Bp., 1972); Pogány Ö. Gábor: Kát. bev. (Csók Galéria, Bp., 1975); Diósy Béla (1863. jan. 30. Nagyvárad - 1920. ápr. 19. Bp.): zene- és színikritikus, író. Felesége Handel Berta operaénekesnő. - Bécsben orvosi