Révai Új Lexikona 5. Cza-D (Szekszárd, 2000)
D - Doboka (román: Dăbâca) - Doboka (Csernadoboka, Lunkadoboka, román: Dăbâca) - Dobolló (román: Dobârlău) - Dobolyi Csaba, mikrobiológus - Dobolyi Elemér, vegyészmérnök, hidrobiológus
565 kövek stb.). A 1978-tól a —Pilisi Tájvédelmi Körzet, 1996-tól a~Dutla-Ipoly Nemzeti Park része. 1898-ban a ~n létesítette Réthly Antal Mo. első magashegyi meteorológiai megfigyelőállomását. A tetejéről híresen szép kilátás nyílik a —Dunakanyarra, a —■Börzsönyre, a — Mátrára, sőt tiszta téli időben aMagas-Tátráig terjedő egész területre. A turistautak találkozási pontjában fekvő ~ turizmusa a 19-20. sz. fordulóján megélénkült. Br. Eötvös Loránd kezdeményezésére 1898- ban, majd 1906-ban menedékházat építettek; utóbbit 1912-ben kibővítették. A létesítmények a II. vh. után munkásszállók voltak. A helyreállított és műemlékké nyilvánított Br. Eötvös Loránd Menedékházban 1985-ben múz.-i kiállítóhely (Turistamúzeum) nyílt. Az 1950-es években ~n több váll.-i üdülőt létesítettek, később vendéglátóhelyeket, szállodákat adtak át. Téry Ödön (1856- 1917) emlékművét 1926-ban, a siketek Máriakegyhelyét 1927-ben, Mészöly Géza (1922-1991) emlékkövét 1995-ben állították fel. ~ közigeilag 1999-ben Pilisszentkereszt belterületi üdülő- és kirándulóhelye. Irod.: Vitray György: Dobogókő. Báró Eötvös Loránd Menedékház. (Bp., 1998). Doboka (román: Dobáca), v. az Erdélyi-medencében, a Szamosmenti-dombságon, a Lóna-völgyében, Szamosújvártól Ny-DNyra. 1919-ig Mo. (Szolnok-Doboka vm.), 1919- től Románia része, 1940- 1944 között ismét Mo.hoz tartozott. L: 1140, ebből 1034 rom. (1900), 1773 (1941), 915, ebből 901 rom. (a közig.-ilag hozzá tartozó lakott helyekkel együtt 1925,1992). Vallás: g. kat.: 1015 (1900), g.kel.: 876 (1992). Határa: 3930 kh, közel a fele szántó, 465 kh gr. Bánffy Györgyé, 1906 kh a m. kir. kincstáré (1909).1919- ig a Szamosújvári járáshoz tartozott, körjegyzőségi székhely volt. - 1914-ben egytantermes áll. népisk. épült. Határában 13. sz.-i várrom látható, falait a 20. sz. második felében részben helyreállították. Doboka (Csernadoboka, Lunkadoboka, román: Dăbâca): falu a Bánsági-hegyvidéken, a Ruszka-havas K-i oldalán, Vajdahunyadtól D DNy-ra. - 1919-ig Mo. (Hunyad vm.), 1919-től Románia része. - L: 339, ebből 335 rom. (1900), 414 (1941), 245 rom. (1992). Vallás: g.kel.: 334 (1900), g.kel.: 242 (1992). Határa: 1509 kh, ebből 906 kh osztatlanul a volt úrbéreseké (1909). 1919-ig a Vajdahunyadi járás része, körjegyzősége Királybányatoplica kö.-ben volt. 1967-től közig-ilag Királybányatoplicához (Toplița) tartozik. Doboli de Sus —Feldoboly Dobolló (román: Dobârlău), v. a K.-i Kárpátokban, a Barcasági-medence ÉK-i szélén, a Dobolló-patak völgyében, Sepsiszentgyörgytől D-DK-re. - 1919-ig Mo. (Háromszék vm.), 1919- től Románia része. - L: 1354, ebből 1285 rom. Dobolyi (1900), 1261 (1941), 1442, ebből 1430 rom. (a közig.-ilag hozzá tartozó lakott helyekkel együtt 2376,1992). Vallás: g.kel.: 1288 (1900), g.kel.: 1428 (1992). Határa: 857 kh (1909). 1919-ig a Sepsi járáshoz tartozott, körjegyzősége Bikfalván volt. -ból 1925-ben Bácstelek (Lunca Calnicului), 1956- ban Dobollópatak (Valea Dobârlăului) kö. vült ki. A közig.-ához tartozik Dobollópatak, Márkos és Márkosrét. A lakosság elsősorban rétgazdálkodással és állattenyésztéssel fogl. 1914-ben új, kéttanerős áll. népisk. nyílt. Az 1980-1990-es években nyolcoszt.-os ált. isk. és óvoda volt a településen. Műv. házában hagyományőrző csoportok tevékenykednek. - A II. vh.-ban elesett hősök emlékét kőobeliszk (1995) őrzi. Dobolt -~Dabol Dobolyi Csaba (1944. márc. 23. Bp.): mikrobiológus. - Az ELTE TTK-n biológia szakos tanári és mikrobiológusoki. szerzett (1967), doktorált (1974), a biológiai tudomány kandidátusa (1985). - Az Orsz. Közen.-i Int. Mikológiai Oszt. tud. segédmunkatársa (1967-1970), tud. munkatársa (1970-1981), tud. főmunkatársa (1981-1984), a GATE Mikrobiológiai Tanszék egy. adjunktusa (1984-1986), egy. docense (1986-tól). - Mikroszkopikus gombák szénhidrát-anyagcseréjének vizsgálatával, a peszticidek és a talaj mikroorganizmus-közösségeinek kölcsönhatásával fogl. Jelentős eredményeket ért el a talajhigiénés mikrobiológiai módszerek fejlesztése, a szilárd és folyékony hulladékok káros hatásainak vizsgálata, ill. a légző-, az emésztő- és az urogenitális rendszer gombás megbetegedéseinek laboratóriumi diagnosztikája terén. F. m.: Egy kórokozó élesztőgomba maltózfelhasználásának vizsgálata. Egy. doktori értek. (Bp., 1974); A gyermekkori mycotikus eredetű, légúti allergiás betegségek diagnózisa és kezelése. Többekkel. (Gyermekgyógyászat, 1976); Bovine vesiculitis and epididymitis Due to Feed Contamination by Candida guilliermondii. Többekkel. (Acta Veterinaria, 1976); Xenobiotics and Soil Microbiota Affected by Xenobiotic Interactions III. 2.4-DNa and the Species Composition of Fungi in a Chemnozom. Pásztor Zs.-vel, Kecskés M.-mel. (Acta Phytopathologica, 1977); Laboratóriumi módszerek. (Gombás megbetegedések. Bp., 1982); Pseudomonas aeruginosa Test in the Qualification of Dangerous Wastes. Szabó Z.-vel, Eke M.-mel. (Acta Microbiologica, 1984): Élesztőgombák hazai előfordulásának ökológiai-környezetvédelmi és higiénés értékelése. Kand. értek. (Bp.-Gödöllő, 1984). Dobolyi Elemér (1939. ápr. 16. Bp.): vegyészmérnök, hidrobiológus. A BME Vegyészmérnöki Karán végzett (1963), a BME Építőmérnöki Karán vízellátási és csatornázási szakmérnöki okt. szerzett (1969), doktorált (1970), a biológiai tudományok kandidátusa (1983). A Borsodi Vegyi Kombinát technológusa (1963-1964), a Vízgazdálkodási Tud. Kutatóint. tud. segédmunkatársa (1964-1969), tud. munkatársa (1969-1974), tud. főmunkatársa (1974-1981), tud. csoportvezetője (1981-től); közben az NSZK-ban (1970), az USA- ban WHO-ösztöndíjas (1974). Az ip. szennyvíz