Révai Új Lexikona 6. E-Fei (Szekszárd, 2000)

F - Faludi Mihály, kézilabdaedző - Faludi Szilárd, pedagógus - Faludi-tízes - Faludy Anikó, művészettörténész - Faludy György, író, költő

Faludi 712 Nemzeti Színház művésze (1955-től).­­ Táncosko­mikusként indult, majd vígjátékok, operettek ka­rakterszerepeit alakította. Illyés Gyula neki írta Csak az igazat c. darabját.­­ A Pécsi Nemzeti Szín­ház örökös tagja (1976), érdemes művész (1987). F. sz.: Frosch (Strauss, J.: A denevér, 1959); Capulet (Shakespeare: Rómeó és Júlia, 1966); Hawkins (Shaw, G. B.: Az ördög cimborája, 1967); Pantalone (Goldoni: Két úr szolgája, 1969); Bobcsinszkij (Gogol: A revizor, 1972); Schrank (Bernstein, L.-Laurents, A.: West Side Story, 1976); Cranach Lukács (Garai G.: A reformátor, 1977); Nyegus (Lehár F.: A víg özvegy, 1979); Biccentő (Huszka J.: Mária főhadnagy, 1980); Sabinus (Forgách A.: Vitelli­­nus, 1981); Bácsika (Sárosi L: Rákfenő, 1981). Faludi Mihály (1933. okt. 18. Tiszavárkony): kézilabdaedző.­­ A TF-en testnevelő tanári oki. (1957) , kézilabda szakedzői oki. szerzett (1964), mesteredző (1979).­­ A Standard SE (1949-1952), a TF Haladás, ill. a TFSE (1952-1957), a Bp. Honvéd kézilabdázója (1957-1965). Kézilabdában vb 7. (1958) , m. bajnok (1963, 1964), m. kupagyőztes (1964), 8-szoros vál. (1958-1960).­­ A Bp. Honvéd ifj. csapatának (1963-1965), a Vasas (1966-1971), a Bp. Honvéd felnőtt férfi csapatának edzője (1972), a m. férfi vál. szövetségi kapitánya (1973-1982), a kuvaiti férfi és ifj. vál. (1982-1986), az Arab Emírségek-beli férfi (1986), az amerikai női vál. szövetségi kapitánya (1987-1988), a Blau-Weiss Spandau (ny-berlini) férfi (1989), a BHG SE női csapatának edzője (1990-1991). Edzőként olimpi­ai 4. (1980), olimpiai 6. (1976), vb 7. (1974), m. baj­nok (1972), Ázsia-bajnok (1986), a Pán-amerikai Játékok győztese (1987), amerikai bajnok (1988). Faludi Szilárd (1925. jún. 15. Bp.), pedagógus.­­ A nagykőrösi tanítóképző főisk.-n tanítói okt. (1944), a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az egyetem átszervezése után az ELTE-n történel­met, filozófiát, szociológiát tanult, majd történe­lem-filozófia szakos tanári okt. szerzett (1950), a neveléstudományok kandidátusa (1968).­­ Az Ok­tatásügyi Min. Elvi Főoszt. Tankönyvoszt. segéd­előadója, előadója, (1950-1951), a Pedagóguskép­ző Főoszt. főelőadójaként a pedagógiai főisk.-k és tanítóképzők történelemtanításának irányítója (1951-1954), a Bp.-i Pedagógiai Főisk. Történelem Tanszék főisk. adjunktusa (1954—1955), a Pedagó­giai Tud. Int. tud. munkatársa (1955-1956), a Mód­szertani Oszt. vezetője (1956-1961), az MKKE Pe­dagógia Tanszék egy. adjunktusa (1962-től).­­ Tan­tervelméleti kérdésekkel, tantárgytörténettel, Kár­mán Mór munkásságával fogl. F. m.: Időszerű tantervelméleti kérdések. (Bp., 1960); Tan­tárgytörténeti tanulmányok. Szerk. (Bp., 1960); A mun­kára nevelés hazai történetéből. Szerk. Jausz Bélával, Zibolen Endrével. (Bp., 1965); A tantervi anyag kiválasz­tásának elvi alapjai az általánosan művelő iskolában. Kand. értek. (Bp., 1967); Kármán Mór válogatott pedagó­giai művei. Összeáll., bev., jegyzetekkel ellátta. (Bp., 1969) ; A vizsgáztatás a felsőoktatásban. Szerk., bev. (Bp., 1970) ; A tantervi anyag kiválasztásának elvi alapjai az ál­talánosan művelő iskolában. Vál. (Bp., 1981); A tanterv­elmélet forrásai. 1. Ballér Endrével. (Bp., 1981); Művelt­ség, iskola, munka. Vál. pedagógiai tanulmányok. (Bp., 1988); Quint József: Kismonográfia. (Bp., 1995): Az okta­tás elmélete. A magyar pedagógiai gondolkodás klasszi­kusai. G. Prohászka Lajossal. (Bp., 1996). Faludi-tízes: a m. ütemhangsúlyos verselés sorfaja. Képlete: 3 / 3 / 3 / 1. Faludi Ferenc (1704- 1779) formaújítása. Mai költészetünkben más sor­fajokkal váltakozva pl. Takáts Gyulánál (Mint kagyló), Nagy Lászlónál (A héja és a sármány) is­mert. Faludy Anikó (1943. szept. 19. Bp.): művészet­­történész. - Az ELTE BTK-n angol-német-művé­­szettörténet szakon végzett (1968), doktorált (1973). - A M. Nemzeti Múz. tud. munkatársa (1970. aug.-dec.), a Bp.-i Történeti Múz. Középko­ri Oszt.-ának segédmuzeológusa (1970. dec.- 1971. nov.), a Semmelweis Orvostörténeti Múz. tud. munkatársa, osztályvezető-helyettese, a Kép­ző- és Iparművészeti Gyűjtemény kezelője (1971-1975), a Corvina Kiadó Régi Művészeti Szerkesz­tőségének szerkesztője (1975-től).­­ Az orvosi ke­rámiák és az orvosi illusztrációk történetével, a bizánci és a nyugati ikonográfia kölcsönhatásá­nak vizsgálatával, továbbá a történelmi Mo., első­sorban a Délvidék szerb templomainak festésze­tével fogl. F. m.: A magyar kerámia patikaedény történetéből. (Mú­zeumi Közlemények, 1972); Az apokrif mariológiai iro­dalom hatása a bizánci ikonográfiára és továbbélése a középkori magyar festészetben. Egy. doktori értek. (Bp., 1973); The „Annunciation" of Szepesdaróc. Iconology and Stilistic Relations. (Acta Históriae Artium, 1978); Bi­zánc festészete és mozaikművészete. (Bp., 1982); Csáki Róbert: Kismonográfia. (Bp., 1996); Faludy György (1910. szept. 22. Bp.): író, köl­tő.­­ A bp.-i, a bécsi, a berlini, a grazi egyeteme­ken tanult (1928-1934).­­ Mo.-on (1934-1938), Franciao.-ban (1938-1940), Marokkóban élt (1940), az USA-ban telepedett le (1941-1945), a New York-i Szabad M. Mozgalom titkára (1941— 1943), az USA hadseregében szolgált (1943-1945), leszerelése után hazatért (1946). A Népszava iro­dalmi szerkesztője (1946-1950), koholt vádak alapján letartóztatták (1950), a kistarcsai, majd a recski kényszermunkatábor rabja (1950-1953), szabadulása után visszautasította a rehabilitációt (1953), műfordítóként tevékenykedett (1953-1956).­­ A forradalom és szabadságharc bukása után Londonba emigrált (1956), az Irodalmi Újság fele­lős szerkesztője (1957-1961), Firenzében és Máltán élt (1962-1967), Torontóba költözött (1967), a Columbia Egyetem (1967-1971) és több más­­­amerikai egyetemek tanára (1971-1989), végleg hazaköltözött (1989).­­ Irodalmi törekvéseiben a Nyugat harmadik nemzedékét követte. Villon-át­­költéseivel nagy feltűnést keltett (1937), mivel az eredeti szöveget szabadon kezelte, csupán kiin­dulópontnak tekintette. Költészetét az emigráns létforma, életérzés, gyökértelenség problémája, közvetlenség, élményszerűség, majd az 1970-es évektől nosztalgikusabb hangnem, gondos rím- és ritmuskezelés, hétköznapi veszélyek, útikalan­­dok, szerelmi élmények megjelenítése jellemzi. Kedveli a nyelvi játékokat, a természetes erotika

Next