Révai Új Lexikona 6. E-Fei (Szekszárd, 2000)
E - energia - Energia és Atomtechnika, tud. folyóirat - Energia Hírek, folyóirat
279 Energia Hírek vitelezte. Az ERŐTERV megrendelői közé - a belföld mellett - főként a KGST-országok és a fejlődő országok tartoztak. Az 1980-as évek végén a szoc. országok gazdaságának összeomlása és a belföldi beruházások visszaesése csökkentette az ERŐTERV bevételeit is. A váll.ot 1991-ben alakították át, ekkor jött létre a 100%-os áll. tulajdonú. Az 1990-es évek végén hő- és atomerőművi, fűtőművi, ip. és kommunális energiaszolgáltatási, villamos hálózati, folyamatirányítási, távközlési, környezetvédelmi stb. rendszerek tervezési munkálatait vállalja. II., török, osztrák, angol, skandináv megrendelések megszerzése mellett sikerült az orosz piacra is visszakerülnie. energia (görög: 1. az anyag egyik megjelenési formája; fizikai értelemben az anyagot jellemző egyik alapvető jelentőségű fizikai mennyiség. Alt. értelemben az ~ az adott anyagi rendszer munkavégző képességének mértéke. Mivel ez az ált. definíció a termikus folyamatokra csak korlátozottan érvényes, a fizikában újabban az alábbi meghatározást használják: az ~ zárt anyagi rendszer állapotára jellemző skaláris (azaz egyetlen számértékkel és mértékegységgel teljesen meghatározott) mennyiség, amely bármilyen állapotváltozásnál időben állandó marad. Tehát bármely zárt rendszer összes ára a rendszerben lejátszódó tetszőleges belső folyamatok során is változatlan marad. Ha a rendszer nem zárt, akkor a külső hatás következményeként fellépő állapotváltozássalváltozás jár együtt. Az -változás egyenlő nagyságú, de ellentétes előjelű a rendszerrel kölcsönhatásban álló valamennyi test (mező)változásainak összegével. -változás két módon jöhet létre: munkavégzés, ill. termikus kölcsönhatás közben. Magát az fogalmat Th. Young használta először 1807- ben. A technika lehetővé teszi, hogy az egy részét munkavégzésre, az emberi tevékenység szolgálatába állítsák. Az ~, a környezettel kölcsönhatásban, többféleképpen nyilvánul meg, s e hatások alapján megkülönböztetett megjelenési formái az -fajták. A gyakorlati hasznosítás szempontjából mechanikai, hő-, nukleáris, villamos, vegyi, akusztikai, fény-, sugárzásifajtákat stb. különböztetnek meg. Esetenként ezeknek az -fajtáknak a megkülönböztetése fizikailag nem szabatos, mert pl. az elektromágneses sugárzások sorában a hő-, a fény-, a röntgensugárzás és a rádióhullámok csupán hullámhosszban térnek el egymástól, a hanghullámok pedig valójában mechanikai rezgések. Emellett az egyesfajtákat nem mindig lehet élesen szétválasztani, mert a kölcsönhatásban egyidejűleg többféle hatás is érvényesül, amelyek egymásba átalakulnak (pl. az égésnél hő- és fényegyütt szerepel, vagy a villamos forgógépekben a villamos és a mechanikai energia együtt érvényesül). Az - mértékegysége az Sl-mértékegységrendszerben a joule (J). Korábban az - hőmennyiségre használt egysége a kalória volt; a mechanikában elterjedt az mkp, a villamos esetében a kilowattóra, a CGS-mértékegységrendszerben az erget használták. Az - mennyiségi meghatározásánál az egyik egységnek egy másikra való átszámítására viszonyszámot, ún. egyenértéket használnak, pl. 1 cal hőmennyiség = 4,1868 J, 1 kcal hőmennyiség = 1,163103 kWh, 1 elektronvolt (eV) = 3,827-10 * cal, 1 mkp = 9,80 665 J, 1 kWh = 3600 J, 1 erg = 10 7 J. Azfajták egymásba átalakíthatók, s erre a tudomány egyre újabb és újabb lehetőségeket tár fel (energiaátalakítás). Ált. az anyag E -ja az anyag m tömegének és a fénysebesség (vákuumban) négyzetének c2 szorzatával arányos az E-mc2 Einstein-formula szerint. Azmegmaradás és -átalakulás tv.-e azt fejezi ki, hogy a környezetétől elszigetelt rendszer összes -jó állandó, azaz energiát semmiből teremteni vagy megsemmisíteni nem lehetséges, a különbözőfajták azonban egymássá átalakíthatók (Lomonoszov, 1758; J. R. Mayer, 1842; J. R Joule, 1843; L. Colding, 1843; H. von Helmholz, 1847). Azmegmaradás tv.-ét a DU ( Q + L egyenlettel írják le, ahol a (DU) a rendszer belsőjának növekedését jelenti, s ez egyenlő a kívülről felvett hő (Q) és a környezet által a rendszeren végzett munka (L) összegével. Ált. megfogalmazásban: zárt rendszerben az összes állandó. Az számos megjelenési formáját két fő csoportba osztják annak megfelelően, hogy az valamilyen mozgással kapcsolatos vagy valamilyen formában tárolódik. Az előbbit mozgási vagy kinetikus -nak, az utóbbit helyzeti vagy potenciális -nak nevezik. Pl. a mozgó víznek, a szélnek mozgási -ja van, a szén, a fa, a kőolaj, a földgáz kémiai ~t tárol, ami a helyzeti - egyik formája. A Nap hő és fény formájában sugároz ki ~t (helyzeti ~). Az — erőművekben a tüzelőanyagok kémiai -ját alakítják elektromos ~vá, és az elektromos - továbbalakítható hő-, fény-, hang- és mozgásivá is. Az anyagban rejlőhöz elsősorban azhordozók, mint pl. szén, fa, olaj, földgáz révén jutunk hozzá. 2. átvitt értelemben: akaraterő, tetterő, életerő, az ember teljesítőképessége, Irod.: Erdey-Grúz Tibor: A fizikai kémia alapjai. (Bp., 1969); Riedel Miklós: Volt rá energiánk, lesz rá energiánk? (Gondolat Zsebkönyvek, Bp., 1985); Energia és Atomtechnika (1948-1992), tud. folyóirat. Az Áll. Villamosművek Rt., a M. Elektrotechnikai Egyesület, amint a M. Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete Erősáramú és Energia Szakoszt.-a indította Bp.-en Magyar Energiagazdaság címmel. Neve 1957-től ~. Kezdetben havonta, 1990-től kéthavonta jelent meg. Ált. energiai, szén-, víz-, ip. és nukleáris energiagazdálkodási tanulmányokat közölt. Szerkesztők: Zentai Béla (1948-1949), Benedek László (1949-1951), Varga István (1950-1951,1957-1990), Wahlner Aladár (1970-1986), Keller Péter (1986-1990), Nyerges Pál (1989-1992), Büki Gergely (1990-1991), Résch Pál (1990-1992), Szentkereszty Gábor (1992). Energia Hírek (1983-1998), folyóirat. Az Orsz. Energiagazdálkodási Hatóság indította Bp.-en. 1998-ban Diósdon jelent meg. Kezdetben negyedévente jelentkezett, 1985-től kéthavonta adták ki. Cikkeiben új technológiai megoldásokat, energiatakarékos eszközöket ismertetett, a biogazdálkodásra, a környezetvédelemre, új energiaforrásokra hívta fel a figyelmet. Szerkesztők: Varga István