Révai Új Lexikona 6. E-Fei (Szekszárd, 2000)

E - Erdélyszky Zsigmond, meteorológus - érdemes művész, a M. Köztársaság érdemes művésze - érdemes orvos - érdemes vasutas - Érdemkereszt lelkészek számára, Piis meritis - Érdengeleg (1908-ig Dengeleg, román: Dindeşti)

Erdélyszky 448­ sics Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter múz.-i letétként értékes műalkotásokat juttatott el az­­ Erdélyi Múzeum-Egylet képtárába. A társaság működése az anyagi és társ­­támogatás hiánya miatt 1904-ben szűnt meg. Irod: Murádin Jenő: A tél festője. (Bukarest, 1989). Erdélyszky Zsigmond (1913. júl. 23. Selmec­bánya - 1986. dec. 22. Bp.): meteorológus. - A bp.-i tudományegyetemen mennyiségtan-termé­szettan szakos tanári oki. szerzett (1939), a fizikai (meteorológia) tudományok kandidátusa (1958). -A M. Kir. Honvéd Légierő Repülő Időjelző Közp. meteorológus tisztje (1939-1945), szakszol­gálatos hivatásos főhadnagyi rendfokozatban (1942-1945), a Honvédelmi Min. Meteorológiai Szolgálatának meteorológusa századosi rendfo­kozatban (1945-1954), kérésére őrnagyi rendfoko­zatban leszerelték (1954), az MTA-TMB aspiránsa (1954—1957), az MTA KFKI tud. munkatársa (1957-1960), a BME Atomfizikai Tanszék egy. ad­junktusa (1960-1964), a Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. tud. munkatársa (1964-1973).­­ Szinopti­kus és dinamikus meteorológiával fogl., alapve­­tőek izotóphidrológiai, ill. a talajvízáramlással és a hordalékmozgással foglalkozó dolgozatai. Új módszert dolgozott ki a talajvízszint-alakulás és az öntözés kölcsönhatásának a megállapítására és a görgetett hordalék mozgásának a vizsgálatára. F. m.: A nagy csapadékok és a nedvességadvekció kap­csolata. Kand. értek. (Bp., 1957); Izotóptechnika. Egy. jegyz. (Bp., 1962); Experiments for Determining the Vari­ations of Groundwater Fow Velocity with Depth. (Periodica Polytechnica, 1962); Izotóptechnikai módsze­rek alkalmazása a vízgazdálkodásban. (Bp., 1966); Izo­tóptechnika hidrológiai alkalmazása. (Bp., 1974); érdemes gyógyszerész —érdemes orvos érdemes művész, a M. Köztársaság érdemes művésze­ díj, amelyet a M. Köztársaság kormá­nya alapított - a M. Köztársaság kiváló művésze­­—kiváló művész) díjjal együtt - a 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelettel a kultúra területén végzett kiemelkedő művészeti tevékenység elismerésére m. állampolgárok számára, akik a művészi alko­tómunka (színház-, zene-, tánc-, artista-, mozgó­kép-, képző-, ipar- és fotóművészet) területén hu­zamosabb ideig kiemelkedő értéket hoztak létre. A két díj közül az ~ jelenti az alacsonyabb fokoza­tot. Csak egyéni teljesítményért adományozható, évente tíz személy részesülhet az ~ elismerésben. A díjat ált. márc. 15. alkalmából adják át (az első alkalommal, 1996-ban, aug. 20-án került sor az át­adásra), a vele járó pénzjutalom a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom mindenkori összegének 30%-a.­­ A díj elődje volt az a kitüntető dm, amelyet az Elnöki Tanács alapított 1950-ben (1950. évi 27. tvr.) a 14. Népköztársaság ~e néven a M. Népköz­­társaság kiváló művésze kitüntető címmel együtt. A két kitüntető cím közül a kiváló művész volt a magasabb fokozat. Az 1963. évi 36. tvr. az adomá­nyozást a Minisztertanács hatáskörébe utalta. A kitüntető címeket évente, ápr. 4. alkalmával ado­mányozták (évente ált. 25-30 . kitüntetést). A ki­tüntetettek nyugdíjpótlékra voltak jogosultak, ill. meghatározott nyugdíjminimumot állapítottak meg számukra. A kitüntető cím adományozásá­val jelvény is járt. A kör alakú, 24 mm átmérőjű érem közepén a M. Népköztársaság címere, a kör­iratban „MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDE­MES MŰVÉSZE" felirat látható. Az érem 30x20 mm méretű, fekvő téglalap alakú, fémmerevítő­vel ellátott, tűzpiros színű, közepén függőlegesen futó piros-fehér-zöld sávval díszített szalagon függ. Az államforma megváltozása (1989. okt. 23.) után a 14. Köztársaság ~e elnevezéssel adomá­nyozták (1990. márc. 15-én 39 személy részesült a kitüntető címben). A jelvény körirata megválto­zott („MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE"), a középrészt továbbra is az 1957. évi államcímer foglalta el. Az ~ kitüntető címre vonatkozó rendelkezéseket a M. Köztársaság ki­tüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. tv. helyezte ha­tályon kívül. Ezt követően - díjként történt újjá­­alapításáig (1996) - nem adományozták. érdemes orvos, kitüntető dmi. A Miniszer­­tanács alapította az 1019/1952. (VI. 22.) Mt. sz. határozattal az érdemes gyógyszerész és a kiváló or­vos és kiváló gyógyszerész kitüntető címekkel együtt. A kitüntető cím magasabb fokozatát a ki­váló orvos, ill. a kiváló gyógyszerész cím jelentet­te. A kitüntetéssel pénzjutalom, oki, és a kitünte­tő címet feltüntető jelvény járt. Az alapításról szó­ló jogszabályt az 1006/1977. (II. 17.) Mt. sz. hatá­rozat helyezte hatályon kívül. érdemes vasutas, kitüntető jelvény, amelyet a kiváló vasutas jelvénnyel együtt alapított a Minisz­tertanács az 1025/1952. (VIII. 9.) Mt. sz. határo­zattal. A két jelvény közül a kiváló vasutas jelen­tette a magasabb fokozatot. Az alapításukról szó­ló minisztertanácsi határozatot az 1006/1977. (II. 17.) Mt. sz. határozat helyezte hatályon kívül. Érdemkereszt lelkészek számára, Piis meritis: érdemkereszt a tábori lelkészek számára a Habs­burg Birodalomban, ill. az Osztrák­ M. Monarchi­ában. I. (II.) Ferenc alapította 1801. nov. 23-án olyan katonai lelkészek elismerésére, akik a csatá­ban, veszedelmek között teljesítették lelkészi kö­telezettségeiket. Két oszt.-a volt. A r. k., ill. g. kat., ev., ref., g.kel. katonai lelkészek kaphatták meg. A háborúban adományozott érdemkeresztek sza­lagja eltérő volt. IV. Károly 1917 febr.-jában elren­delte, hogy a háborúban adományozott változat szalagon elhelyezett, keresztbefektetett kardok­kal is adományozható. A kitüntetés 1918-ig állt fenn. Jelvénye ún. passiókereszt, lóhere alakú végződésekkel. Az I. fokozat arany, a II. fokozat ezüst szegéllyel készült, a kerek középrészben fe­hér (I. oszt.), ill. kék (II. oszt.) zománcozású ala­pon, „PIIS MERITIS" felirattal. A békében adomá­nyozott kitüntetések szalagja fehér, a háborúban kiadottaké fehér, három világosvörös sávval. Érdengeleg (1908-ig Dengeleg, román: Din­­dești): falu az Alföld K-i szegélyén, az Érmellé­ken, az Endrédi-tó partján, Nagykárolytól D-DNy-ra.­­ 1919-ig Mo. (Szatmár vm.), 1919-től Románia része, 1940-1944 között ismét Mo.-hoz tartozott.­­ L: 1360, ebből 662 rom., 550 magyar

Next