Révai Új Lexikona 7. Fej-Gak (Szekszárd, 2001)
F - Fejti György, politikus - Fejtő Ferenc; Fischl, újságíró, történész, politológus
37 Fejtő helyenként napjainkig, közösségi juhnyájakban, vagyis a parasztgazdaságoktól szervezetileg elkülönített, a fejősjuhászra bízva (Erdélyben: bács, major) ún. nyáj gazdaságokban oldottak meg. A társult gazdák (Erdélyben: esztenaközösség, cimboraság, cimboraszer) azért szervezték meg tavasszal, a legeltetési, egyszersmind fejési szezon kezdetekor az egyéni tulajdonukban lévő, ám csekély számú, gazdaságosan nem pásztorolható és nem fejhető anyajuhokból a közös nyájat, hogy meghatározott rendszerességgel értékesíthető menynyiségben jussanak hozzá tejtermékekhez. A juhtejből vagy -sajtból való részesedésnek két alapformája és igen sok változata ismert a Kárpát-medencében. A „főszám" szerinti részesedés a 20. sz.-ban az Alföldön volt a leginkább jellemző. Eszerint egy-egy juhos gazda 20 vagy 30 anyajuha „egy napot" jelentett a 120-as, ill. 180-as létszámú fejős nyájban. Vagyis, aki ennyi anyajuhot vitt a nyájba, a fejési idény tartama alatt a hét egy napján az összes állattól reggel és este kifejt tejet megkapta; ha „félnapi" állatszámmal rendelkezett, az egyik fejés volt az övé. (Az Alföldön áll, a települések közelében fejt a juhász, a tejet hazavitték, és a soros gazda háztartásában történt meg a feldolgozás.) A hetedik napi fejés haszna a juhász járandóságához tartozott. Erdély-szerte a manapság is ünnepélyes külsőségek közepette megtartott próbafejéskor, beméréskor gondosan megmért tejmennyiség volt az irányadó a rendszerint a juhász által készített sajt és az egyéb tejtermékek szétosztásában. Az erdélyi fejősgazdaságok gyűlése, ill. választott vezetője (főgazda, esztenabíró, majorbíró) fogadta meg a pásztort (bács, major), gondoskodott az esztenának nevezett szállásgazdaságról, vagyis legelőterületről, közp.-jában a juhász lakásául és a tejfeldolgozás helyéül szolgáló esztenaházról. A tejhaszon elosztásának mindkét alapformáját a szokásjog kialakította további szabályok egészítették ki, nehogy sérüljön a közös pásztorlásra és haszonvételre évről évre létrehozott - személyi összetételében azonban eléggé állandó - autonóm gazdasági közösség bármelyik tagjának személyes érdeke. Irod.: K. Kovács László: A közös fejősjuhnyájak tejhaszonvételi formái Erdélyben 1900 körül. (Népi kultúra - népi társadalom. I. Bp., 1968); Földes László: Egy alföldi juhtartó gazdatársaság. (Néprajzi Értesítő, 1962). fejtés —külfejtéses bányászat,~mélymüveléses bányászat Fejti György (1946. márc. 10. Sátoraljaújhely): politikus. A BME-n gépészmérnöki oki. szerzett (1969), az MSZMP Politikai Főiskoláján végzett (1972). - A BME tanársegéde (1969-1972), a KISZ KB politikai munkatársa (1972-1976), a KB titkára (1976-1979). Az MSZMP tagja (1968-1989), az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Oszt.ának helyettes vezetője (1979-1980), a KISZ KB első titkára (1980. dec-1984. dec.), a Borsod-Abaúj- Zemplén m.-i pártbiz. első titkára (1984. dec.-1987. jún.). Az MSZMP KB tagja (1980. dec.-1989. okt.), adminisztratív titkára (1986. dec.-1987. jún.) az új jogszabályok kidolgozásának felügyeletével mb. titkára (1987. jún. 23.-1989. okt. 7.), a párt Politikai Biz.-a helyébe lépő Politikai Intézőbiz. tagja (1989. jún.-okt.) A rendszerváltozás feltételeiről szóló, annak alapjait megteremtő háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon az MSZMP tárgyalóküldöttségének helyettes vezetője (1989. ápr.-okt.). Az MSZMP felbomlása után (1989. okt. 7.) visszavonult a politikai élettől. A Buda Ipartechnikai Kft. ügyvezető ig.-ja. Fejtő Ferenc: Fischl (1909. aug. 31. Nagykanizsa): újságíró, történész, politológus. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1927-től m., germanisztikai és történelmi tanulmányokat folytatott (1927-1931), majd a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1931-1932), kizárták az egyetemről (1932). Franciao.-ban doktori okt. szerzett (1973). A Pázmány Péter Tudományegyetemen kapcsolatba került előbb a Bartha Miklós Társasággal, majd a Rajk László nevével fémjelzett illegális kommunista mozgalommal. Részt vett a Tandíjreform Bsz. munkájában, bebörtönözték (1932-1933). Szabadulása után szakított, a szociáldemokrata mozgalommal keresett kapcsolatot, az MSZDP tagja (1934), József Attilával együtt a Szép Szó alapító szerkesztője (1935- 1938), a Szocializmus munkatársa (1935-1938), a Népszava munkatársa (1937-1938), párizsi tudósítója (1938-1940). Makói beszélgetések c., a Népszavában megjelent cikke miatt osztályellenes izgatás vádjával bíróság elé állították, az ítélet elől Franciao.-ba menekült (1938). A II. vh. alatt a Vichy- Franciao.-ban élt, majd az AFP francia hírügynökségközép-európai hírmagyarázója (1944-1947), főszerkesztő-helyettese (1950-1974); közben rövid időre hazatért, Bp.-en az Új Magyarország (1946) és a Szocializmus munkatársa (1946-1947), a párizsi m. nagykövetség sajtóirodájának a vezetője (1947-1949). A Rajk-per miatt lemondott állásáról, és a kommunista rendszerrel szembefordulva leleplező cikket közölt a perről az Espritben (1949). Végleg Franciao.-ban, Neullyben telepedett le (1949), francia állampolgár (1955-től), történelmi és irodalmi írásaival fogl. A párizsi Institut d'Études Politiques szovjet és K-európai szemináriumainak az ig.-ja, (1972-1982), a milánói II Giornale párizsi irodavezetője (1974-1978). Történészként alapvető eredményeket ért el az Osztrák M. Monarchia kutatása terén, vizsgálta meg a felvilágosult abszolutizmus eszmetörténetét, a m.-zsidó közös történetet. Politológusként elsősorban az 1956. évi forradalom és szabadságharc előzményeivel, a szocializmus ideológiájának történetével fogl. Az Emberi Jogok M. Ligája elnökeként fontos szerepe volt a Père-Lachaise temetőben Nagy Imrének és mártírtársainak emléket állító jelképes sír felállításában (1988). A MÚOSZ örökös tagja (1997-től). A pécsi JPTE díszdoktora (1974), a JATE díszdoktora (1974), Becsületrend (1988), Francia Nemzetgyűlés Irodalmi Díja (1992), Francia Erkölcsi és Politikai Tud. Akad. Történettud. Díja (1993), Pulitzer-emlékdíj (1994), Nagy Imre-emlékplakett (1994), Bp. díszpolgára (1996), Demény Pál-emlékérem (1997).