Révai Új Lexikona 8. Gal-Gyi (Szekszárd, 2001)
G - gyertyánelegyes mezei juharos tölgyes (Aceri campestri-Quercetum roboris) - Gyertyánfa (1906-ig Gyertyánfaélesmart, szlovák: Hrabičov) - Gyertyánffy István, bobdai, pedagógus
gyertyánelegyes mezei juharos tölgyes 858 (Bp, 1963); A kibemerosz tündöklése és bukása. Reg. (Bp., 1963); A múzsák testvérisége. Tanulmányok. (Bp., 1966); József Attila. Tanulmány. (Bp., 1966); Isten, óvd az elnököt! Reg. (Bp., 1971); Párbeszéd sokszemközt. Tanulmányok, útirajzok. (Bp., 1973); Szemüveg a porban. Reg. (Bp., 1975); Jancsó Miklós. (Bp., 1977); Lumiére árnyékában. Tanulmányok. (Bp., 1977); Egy kritikus válogatott szorongásai. (Bp., 1980); „Tisztán meglátni csúcsainkat." Tanulmányok József Attiláról. (Bp., 1985); A francia kitüntetés. Reg. (Bp., 1986); Don Quijote a Huszár utcából. Reg. (Bp., 1987); Az első koncepciós per. (Bp., 1989); Mit ér a film, ha magyar? (Bp., 1994); Demény Pál emlékkönyv. Gy. E. és Bossányi Katalin interjúi. (Bp., 1995); Lidérc és ingovány. Visszaemlékezések. (Bp., 1997); ford.: García Lorca, F.: Cigány románcok. (Bp., 1948); Diderot, D.: Megtévesztés. (Bp., 1958); frod.: Bertalan László: Esztétika és hagyomány. Megjegyzések Gy. E. József Attila könyvéhez. (Valóság, 1964); Tamás Attila: Gondolatok Gy. E. könyvéről. (Új írás, 1967); Vészi Endre: József Attila igazi arcáért. Jegyzetek Gy. E. tanulmányairól. (Kortárs, 1967); Mikó Krisztina: Gy. E. (Irodalomtörténet, 1975); Mikó Krisztina: Kritikusok műhelyében. (Élet és Irodalom, 1975. 3.); Szili József: Párbeszéd sokszemközt. (Irodalomtörténet, 1975); Veress József: Gy. E. (Alföld, 1981): gyertyánelegyes mezei juharos tölgyes (Aceri campestri-Quercetum roboris): a szubkontinentális tölgyesek és elegyes xerotherm erdők csoportjának növénytársulása, löszön kialakult alföldi erdőssztyepp-erdő, amely 240-300 m tengerszint feletti magasságban platókon vagy igen enyhe domboldalakon fordul elő. Kialakulása és fennmaradása az Alföldbe félszigetszerűen benyúló dombvidék hűvös kontinentális mezoklímájának tulajdonítható. A sarjerdő, benne a tölgyek 14-16 m magasak, a lombkorona 75% borítású. A felső szintben tömeges a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy (Q. petraea), állandóan jelen van (szálanként) a közönséges gyertyán (Carpinus betulus). Állandó és tömeges a mezei juhar (Acer campestre). Cserjeszintjében megjelenik az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) és a tatárjuhar (Acer tataricum). Gyepszintjében gyakori az erdei rozsnok (Bromus benekeni), a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium), az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea), a szagos müge (Galium odoratum), a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), a borzas repkény (Glechoma hirsutum), a kakicsvirág (Mycelis muralis), a fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), a csodás ibolya (Viola mirabilis), az erdei ibolya (V. sylvestris), helyenként gyakori a lazavirágú nefelejcs (Myosotis sparsiflora). Kora tavasszal jellemző a salátaboglárka (Ficaria verna) és a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia). Gyakoribb az erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum), a borsfű (Clinopodium vulgare), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), a fekete lednek (Lathyrus niger), a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria). Állatállományának zöme elpusztult, zoológusok nem kutatták. Hazánkban a társulás jórészt megsemmisült, a Gödöllői-dombvidéken és a Sajó- Hernád közén találhatók még kisebb állományfoltok. Fokozott védelemre javasolt társulás. Gyertyánfa (1906-ig Gyertyánfaélesmart, szlovák: Hrabicov): falu a Madaras-hg. D-i lábánál, Újbányától É-ra. 1919-ig Mo. (Bars vm.), 1920-1992 között Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 955, ebből 946 szí. (1900), 1283, ebből 1260 szí. (1930), 628, ebből 619 szí. (1991). Vallás: r. k.: 953 (1900), r. k.: 543 (1991). Határa: 9184 kh (1900). - A 20. sz. első két évtizedében kb. a Garamszentkereszti járásban, a felsőhámori körjegyzőségben. 1951-ben kivált belőle Elesmart (Ostry Grun) kö. Lakosai fakitermeléssel foglalkoztak. 1945 után a lakosság egy része Garamszentkereszten és Zsarnócán talált munkaalkalmat. 1912-ben áll. elemi népisk. nyíltan. Határában természetvédelmi terület (Vtácik) található. 1945 elején a katonák felégették a köv-et, és lakosait elűzték. Gyertyánfaélesmarta Gyertyánfa Gyertyánffy István, bobdai (1834. dec. 24. Tibód - 1930. aug. 3. Bp.): pedagógus. A kolozsvári orvos-sebészeti int. hallgatója (1853-1855). A székelyudvarhelyi r. k. főgimn. tanára (1855— 1869) . Eötvös József ösztöndíjával Svájcban és Németo.-ban a tanítóképzőket tanulmányozta (1869-1870) , a székelykeresztúri tanítóképző int. (1870- 1873), a Budai Áll. Tanítóképezde, ill. a Paedagogium Áll. Polg. Isk. Tanárképző ig.-ja (1873— 1898), az Orsz. Tanszermúz. vezetője (1886-1898). Kir. tanácsos (1892), c. tanker.-i főig. A modern polg. pedagógiai képzési formák mp.-i kezdeményezője, pedagógiai rendszere az Eötvös-féle polg. liberális művelődéspolitikára, ill. a Comenius-Pestalozzi-Diesterwey-Dittes-féle dem. népoktatási pedagógiára épült. Az elsők között ismerte fel a munkának és a munka oktatásának a gyermeki személyiség kialakulásában játszott fontos szerepét. Jelentős szerepet játszott a mo.-i tanítóképző és polg. isk. int.-ek mp.-i megreformálásában. A budai tanítóképzőben bevezette a polg. isk. tanári, a gyakorló polg. isk. tanári és a tanítóképezdei tanári tanf.-okat. Jelentősek neveléstörténeti és az írás-olvasás módszertanával foglalkozó szakdolgozatai. Számos polg. isk. és tanítóképzőint. tankönyvet, olvasókönyvet, egyéb pedagógiai segédkönyvet írt és szerkesztett. Az Orsz. Közoktatási Tanács tagja (1878-1898), a Polg. Isk. Tanítók Orsz. Egyesületének elnöke, a M. Paedagogiai Társaság t. tagja (1912-től). A Néptanítók Lapja szerkesztője (1874-1894). F. m.: Jelentés a székely-keresztúri állami tanító-képezde első, azaz 1870-71. tanévéről. Emlékirat a m. kir. tanítóképezdék reformja ügyében. (Pest, 1872); Az ellenzéki szellem az iskolában. (Bp., 1876; 2. kiad. 1885); A népiskola módszertana. Dittes Frigyes után írta Kiss Áronnal. (Bp., 1876; 4. kiad. 1899); A budapesti állami elemi és polgári iskolai tanítóképezde múltja és jelene. 1873/74- 1880/81. Szerk. (Bp., 1882); Előgyakorlatok az írvaolvasás és rajzolás tanításához. (Bp., 1883); Magyar olvasókönyv. 1-3. köt. Kiss Áronnal. (Bp., 1888-1890). ABC és olvasókönyv az elemi népiskolák 1-6. oszt. számára. 1-6.