Révai Új Lexikona 8. Gal-Gyi (Szekszárd, 2001)

G - Gergely István, agrárközgazdász, politikus - Gergely István, kertészmérnök - Gergely István, szobrász - Gergely János, orvos, immunológus

395 Gergely István (1930. nov. 1. Monok - 1980. aug. 19. Siófok): agrárközgazdász, politikus. - Az Agrártud. Egyetem Agrárközgazdasági Karán végzett (1955), doktorált (1959), a mg.-i tudomá­nyok kandidátusa (1966). - A Sárospataki Áll. Gazdaság gyakornoka (1955), az Apagyi Áll. Gaz­daság vezető agronómusa (1955-1957), a tisza­­szentimrei Közép-tiszai Áll. Gazdaság igh. főag­­ronómusa (1957-1961). Az MSZMP KB Mg.-i Oszt. főelőadója (1961-1963), a Földművelésügyi Min. főosztályvezetője (1961-1966), mg.-i és élel­mezésügyi miniszterhelyettes (1967-1972), az MSZMP Szolnok M.-i Biz.-ának első titkára (1972. júl.-1975. okt.). Államtitkári rangban az Orsz. Vízügyi Htv. elnöke (1975. júl.—1980. aug.), egyút­tal a Környezetvédelmi Tanács elnökhelyettese (1977-1980). Az MSZMP KB tagja (1975. márc.- 1980. aug.), a KB Szövetkezetpolitikai Munkakö­zösségének tagja (1980). Autóbaleset áldozata lett.­­ Vízgazdálkodással, öntözéssel, korszerű öntö­zőrendszerek mp.-i bevezetésével, összehasonlító vizsgálatával fogt. Jelentős szerepet játszott a Kis­körei Vízlépcső megvalósításában.­­ A MAE alel­­nöke (1967-től), az MTESZ társelnöke (1972-től). F. m.: Öntözéses réstlen termesztéssel szerzett tapaszta­lataink a tiszaszentimrei állami gazdaságban. Egy. dok­tori értek. (Gödöllő, 1958); A vízgazdálkodás szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. (Tudomány és Mezőgazdaság, 1961); A magyar népgazdaság fejleszté­sének ötéves terve. 1961-1965. (Az agitátor kézikönyve. IV. Bp., 1962); Az üzemszervezés fejlesztése a termelő­­szövetkezetekben. (Pártélet, 1963); Az öntözéses gazdál­kodás helyzete és problémái. (Társadalmi Szemle, 1964); Mezőgazdasági vízgazdálkodás. (Az öntözés-fejlesztés főbb kérdései. Bp., 1966); Az öntözés szerepe a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésében. Kand. értek. is. (Bp., 1969). Irod.: G. I. (Magyar Nemzet, 1980. aug. 20.). Gergely István (1937. szept. 20. Mezőtúr): ker­tészmérnök. - Bajai Kertészeti Szakisk.-t végzett (1961), a Kertészeti és Szőlészeti Főisk.-n kertész­mérnöki oki. (1967), a GATE-n vízgazdálkodási szakmérnöki oki. szerzett (1974), a GATE-n dok­torált (1976), a mg.-i tudományok kandidátusa (1980). - A bp.-i Kertészeti Kút. Int., ill. a Gyü­mölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesz­tő Váll. Gyümölcstermesztési Oszt. int.-i mérnöke (1967-1974), tud. munkatársa (1974-1980), tud. főmunkatársa (1980-1982), a váll. ig.-ja (1982— 1993), FAO-szakértő Ázsiában (1993-1997). Tár­nok nagyközség polgármestere (1998-tól). A Ker­tészeti és Élelmiszerip. Egyetem c. docense (1984- től).­­ Gyümölcsösök vízgazdálkodásával, öntö­zésével, gyümölcs-szaporítóanyag és rezisztens fajták előállításával fogl. Jelentős szerepet játszott a mp.-i csepegtető öntözéses rendszer bevezetésé­ben. A Szedd magad mozgalom orsz. elindítója (1989). - MÉM-díj (1976).­­ A Gyümölcs-Inform szerkesztőbiz.-ának tagja. F. m.: Almafák vízfogyasztásának és az eltérő vízellátás hatásának a vizsgálata. Egy. doktori értek. (Gödöllő, 1976); Az öntözés. (Az almatermesztés technológiai mo­delljei. Bp., 1976); Almafák csepegtető öntözése. (Bp., Gergely 1978); Az almafák vízfogyasztása és az öntözés hatásá­nak a vizsgálata. Kand. értek. (Bp., 1979); Polyetilene Glycol Induced Waterstress Effect on Apple Seedlings. I—II. Korczak, R. F.-fel, Faust Miklóssal. (Journal of Ame­rican Society of Horticultural Sciences, 1980); Gyümölcs- és szőlőültetvények csepegtető öntözése. Horánszky Zsigmonddal, Ligetvári Ferenccel. (Bp., 1980); Csepegte­tő és esőszerű öntözés összehasonlítása almaültetvény­ben. (Kertgazdaság, 1983); A csepegtető öntözés alapjai. Balogh J.-vel. (Bp., 1987); A gyümölcs öntözése. (Bp., 1988); Gergely István (1939. aug. 14. Csíkkozmás): szobrász.­­ A kolozsvári Ion Andreescu Képző­­művészeti Főisk. Szobor Szakán Vetró Artúr tanít­ványaként végzett (1964). - Kolozsvárott közép­­isk. rajztanár (1964-től).­­ Figurális kompozíció­kat, plaketteket, portrékat készít. Szobrászata az ókori művészet jelrendszerét, a jelenkori formaal­kotók nyelvezetét egyaránt hasznosítja. Kisplasz­tikái, plakettjei nagy kifejezőerőről, letisztult szobrászi eszközökről tanúskodnak. Az erdélyi m. történelem, tudomány, irodalom és művelődés jeles alakjait örökíti meg fémplakettein. Részt vett a ravennai II. Dante Nemzetk. Kisplasztikai Bien­­nálén (1975). Kiállításai: önálló: Kolozsvár (1964); Szatmár (1965); Bu­karest (1966); Korunk Galéria (Kolozsvár, 1976). F. m.: plakettsorozatai: Apáczai Csere János, Tótfalusi Kis Miklós, Bethlen Gábor, Kájoni János, Arany János, Ady Endre; kisplasztikái: Fészekrakó; íjazók; Madárdal; Rügyek; Dombok; Nyomok; közterületi munkái; Diák­­műv. Ház belső térdíszítése (Kolozsvár, 1970); A. Russo román költő mellszobra (Oneşti, 1973); Bod Péter és Végh Antal mellszobrai (Alsócsernáton, 1973); Gábor Áron mellszobra (Sepsiszentgyörgy, 1973); Apáczai Cse­re János (Kolozsvár, Brassai Líceum, 1987); Lorántffy Zsuzsanna (Nagyvárad, 1996); Benedek Elek (Kisbacon); N. Nancovini (Giurgiu); Alecu Russo (Gyurgyevó). Irod.: Murádin Jenő: Csernátoni Múzeum. (Új Élet, 1973. 9.); Soltész József: G. I. „fémgrafikái". (Utunk, 1975.14.); Kántor Lajos: Az ember helye. (Utunk, 1976.16.); Kántor Lajos: G. I. szenvedélye. Kat. (Kolozsvár, 1976); Sylvester Lajos: Egy szobrász portréjához. (Új Élet, 1981. 6.); Gergely János (1925. dec. 13. Karcag): orvos, immunológus.­­ A Debreceni Tudományegyete­men tanult, a BOTE-n áll. orvosi oki. szerzett (1950), az orvostudományok kandidátusa (1957), doktora (1968), az MTA tagja (1. 1982; r. 1990).­­ Az Eü.-i Tud. Tanács előadója, titkárságvezető fő­előadója (1951-1953), a BOTE III. sz. Belgyógyá­szati Klinika tud. munkatársa (1953-1957), tud. főmunkatársa (1958-1963), közben Gömöri Pál aspiránsa (1953-1956), az Orsz. Vértranszfúziós Szolgálat Közp. Kutatólaboratóriuma, ill. az Orsz. Hematológiai és Vértranszfúziós Int. Immunoké­miai Oszt. tud. osztályvezetője (1963-1973). Az ELTE TTK Immunológiai Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1973-1993), egy. tanára (1993-1996), kutatóprofesszora (1996-1998), emeritusz pro­fesszora (1999-től). A Medicina Kiadó irodalmi vezetője (1962-től). A Birminghami Egyetem Kí­sérleti Kórélettani Oszt. és a Lausanne-i Egyetem Biokémiai Int.-ének vendégkutatója (1965-1966).

Next