Révai Új Lexikona 10. Hom-Kac (Szekszárd, 2002)

H - Horváth István, költő, író - Horváth István, politikus

127 Horváth ma és Keleti Márton vezetőképző szemináriu­mát (1932-1935) és egy egyéves retorikai tank­ot.­­ A két vh. között különböző bp.-i munkahe­lyeken szerszámkészítőként dolgozott (1924— 1939), a M. Lőszerművek Rt. veszprémi műveze­tője, üzemvezetője (1939-1944). A Mp.-i Vas- és Fémmunkások Orsz. Szövetsége és az MSZDP tagja (1924-től), a gyárip. lakatosok szervezőbiz.­­ának tagja (1924-1939).­­ A II. vh. után az MKP és a veszprémi nemzeti biz. tagja (1945. márc.), Veszprém város polgármestere (1945. ápr.-1947. dec.), az Ideiglenes Ngy. tagja (Dunántúl, 1945. jún.-nov.), az MKP ngy.-i képviselője (Veszprém vm., 1945. nov.-1946. nov.). Koholt vádak alap­ján kizárták az MKP-ből (1946. nov.; rehabilitál­ták: 1948), s rövid időre polgármesteri tisztsége alól is felmentették. Az Egyesült Izzó szakmun­kása, az üzemi biz. titkára (1948-1949). A Kohó- és Gépip. Min.-ban a hadiip. beruházásokkal foglalkozó váll.-ok műsz. ig.-ja (1949-1953), az Egri Finomszerelvénygyár ig.-ja (1953-1954), fel­mentése után az Egyesült Izzó üzemvezetője (1954-1969). Horváth István (1909. okt. 9. Magyarózd - 1977. jan. 5. Kolozsvár): költő, író.­­ Részes­művelő Marosdégen, cseléd Magyarózdon, Ko­lozsvárott és Bukarestben (1921-1926). Szülőfalu­jában gazdálkodott, ill. napszámos és gyári mun­kás (1926-1940), a kolozsvári Ferenc József Tudo­mányegyetem könyvtárának szegődményes kise­gítő tisztje (1940-1942), a Filozófiai Int. altisztje (1942-1945). A II. vh. után a Falvak Népe c. hetilap szerkesztője, irodalmi, majd politikai rovatveze­tője (1945-1953), az Utunk rovatvezetője (1953- 1956), munkatársa (1956-1962), rokkantnyugdí­jazták (1962).­­ Szegényparaszti sorból, autodi­daktaként emelkedett az irodalmi életbe. Későn indult művészi pályafutása. Versekkel és elbeszé­lésekkel jelentkezett, Jékely Zoltán fedezte fel te­hetségét, és ajánlotta az irodalmi lapoknak. A né­pi írókat tömörítő Termés műhelyhez csatlakozott. Első verseskötete, Az én vándorlásom (1943) a köl­tői személyiség önmeghatározása, az első novel­lákat tartalmazó Kipergetett magvak (1944) c. elbeszélésgyűjteménye pedig a szülőföldtől ka­pott élményvilág foglalata, s formáiban, alkotás­módjában is mindkét kötete a népköltészet hatá­sát tükrözi. Kezdetben a hazai táj szeretetének, a parasztság lázongó elégedetlenségének adott hangot, majd az 1950-1960-as években elsősorban riportversekkel jelentkezett. Fő művében, a Ma­gyarózdi toronyalja (1971) c. rendhagyó falurajzá­ban, a résztvevő és az eseményeket belülről meg­élő ember szemével ábrázolta hitelesen egy falu­­közösség évsz.-és szokásvilágát, az önéletrajz, a lírai vallomás, a szociográfia és a folklórgyűjte­mény műfaji keverékét hozva létre. E kötet meg­jelenése után költészete is új lendületet vett, intellektualizálódott. Kései lírájában a századvégi ember kiüresedése, a légüres tér élménye kapott hangot drámai erővel (Visító csend, 1975; Az idő vízesése, 1977). Népköltészeti gyűjteményeket is közreadott, s mint ifj. és meseíró is jelentős tevé­kenységet fejtett ki.­­ Román Állami Díj (1950); Kolozsvári Írói Egyesület Díja (1973). F. m.: Kórház. Reg. (Kolozsvár, 1939); Az én vándorlá­som. Versek. (Kolozsvár, 1943); Kipergetett magvak. Elb.-ek. (Bp., 1944); Nehéz szántás. Versek. (Kolozsvár, 1945); Árad a falu. Versek. (Bukarest, 1949); Bomlik a rügy. Versek. (Bukarest, 1950); A szürke kos. Elb.-ek. (Bu­karest, 1950); Törik a parlagot. Reg. (Bukarest, 1950); Új betűvel. Versek. (Bukarest, 1951); Szépülő hazánk tájain. Versek. (Bukarest, 1952); Balogh Eszti hajnala. Ifj. reg. (Bukarest, 1954); Válogatott versek. (Bukarest, 1954); Csali gróf. Reg. (Bp., 1955); Zölderdő fia. Mesék. (Bp., 1955) ; Dicsekedő Habakuk. Gyermekversek. (Bukarest, 1956) ; Pacsirta rebben fel... Versek. (Bukarest, 1956); A szürke kos. Mesék, elb.-ek. (Bukarest, 1957); Krizanté­mok. Versek. (Bukarest, 1960); Tücsökhegedű. Gyermek­versek. (Bukarest, 1961); Fenséges adósság. Vál. versek. (Bukarest, 1962); A tavasz harangja. Gyermekversek. (Bukarest, 1964); Tanúként. Versek. (Bukarest, 1965); H. I. legszebb versei. (Bukarest, 1967); Harmat a fűszálon. Versek. (Bukarest, 1968); Nyomok a porban, hóban. Elb.­­ek. (Bukarest, 1969); Magyarózdi toronyalja. írói falurajz. (Kolozsvár, 1971); Tornyot raktam. Összegyűjtött versek. 1941-1970. (Bukarest, 1972); Kiáltás halál ellen. Versek. 1971-1972. (Kolozsvár, 1973); Visító csend. Versek. (Kolozs­vár, 1975); Az idő vízesése. Versek. (Bukarest, 1977); Ör­vénylő harmatcseppek. Elb.-ek. (Kolozsvár-Napoca, 1976); Kipergetett magvak. Novellák, vallomások, önéletrajzi re­gényrészletek. Sajtó alá rend. Cseke Péter. (Bukarest, 1981); Az erdő leánykája. Gyermekversek. (Bukarest, 1982); Üt­közők között. Vál. versek. (Bp., 1983); Leválthatatlan őr­szem. Vál. versek. (Bp., 1983); Harmatgyöngy. Gyermek­versek. (Bukarest, 1989); A tenger hangja(i). Novellák. (Ko­lozsvár, 1991); Bűnhődés büntetlenül. (Bp., 1992); Irod.: Gaál Gábor: A költő és az anyaga. (G. G.: Valóság és irodalom. Bp., 1950); Pomogáts Béla: H. I. költészete. (Alföld, 1974); Görömbei András: Magyarózdi toronyal­ja. (Alföld, 1981); Tóth Pál Péter: Magyarózdi toronyalja. (Valóság, 1981); Csíki László: „És egy cseppet tán boldog is vagyok." (Cs. L.: Idegen tollaim. Bp.-Kolozsvár, 1990). Horváth István (1920. ápr. 11. Csapod - 1980. szept. 13. Bp.): politikus.­­ A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem Közgazdaságtud. Ka­rán végzett (1946), közgazdászdoktori oki. szer­zett (1948), az MLEE-n végzett (1961). Diákévei alatt a Bolyai (1940-1942) és a Györffy István Koll. tagja (1942-től); közben a Dózsa György Népi Koll. ig.-ja (1946-1947).­­ A politikai rendőrség munkatársa, a Belügymin. főosztályvezetője (1945); közben Kapuvárott földosztó kormány­­biztos (1945 tavasza). A Nemzeti Parasztpárt (NPP) tagja, a párt Somogy vm.-i szervezetének titkára (1945. máj.-1946. ápr.), a pártközp. köz­­igazgatási oszt.-ának munkatársa (1946-1948). Az NPP-n belül a kommunista párttal való szoros együttműködést szorgalmazó csoportosulás tag­ja, az NPP elsorvasztása után az MDP, ill. az MSZMP tagja (1947-től). Ogy.-i képviselő (orsz. lista, 1947-1949; Győr-Moson-Sopron választó­kén, 1949-1953). Az Orsz. Sporthiv. osztályveze­tője (1948-1949), a Honvédelmi Min.-ba százado­si rangban berendelt tiszt (1950. jan.-aug.), az Élelmiszerip. Min. titkárságvezetője (1950-1951).

Next