Révai Új Lexikona 10. Hom-Kac (Szekszárd, 2002)
I - Iváskófalva (szlovák: Ivaškovice, orosz: Ivaskovica, ukrán: Ivaskovicja) - Ivicsics Lajos, vízépítőmérnök - Ivits Tibor, hajóépítő mérnök, gazdasági vezető - Ivó (román: Izvoare) - Ivók Lászlóné, András Julianna, népi iparművész, hímző - Iza (szlovák: Iža, orosz, ukrán: Iza) - Izakonyha (1901-ig Konyha, román: Cuhea, 1972-től Bogdan Vodă)
569 neti és demográfiai feldolgozások. (Bács-Kiskun megye múltjából. VII. Kecskemét, 1985); Kecskemét 1848—49- ben. (Kecskemét, 1990); A Bács-Kiskun Megyei Levéltár fondjainak és állagainak jegyzéke. Szerk. (Kecskemét, 1991); Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt. Kand. értek. is. (Kecskemét, 1991); Kecskemét gazdasági fejlődése. 1700-1850. (Kecskemét, 1994); Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 8. Bács-Kiskun megye. (Bp., 1996); Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt. 1686-1850. Doktori értek. is. (Kecskemét, 2002). Ivaskófalva (szlovák: Ivaskovice, orosz: Ivaskovica, ukrán: Ivaskovicja): kő. Kárpátalján, a Borsó-Gyil hg.-ben, Munkácstól K-re. 1919-ig Mo. (Bereg vm.), 1919- től Csehszlovákia, 1939- 1944 között ismét Mo., 1944-1991 között a SZU, 1991-től Ukrajna része. - L: 321, ebből 320 rusz. (1900), 424, ebből 417 rusz. (1941), 500 rusz. (1989). Vallás: g. kát.: 306, izr.: 11 (1900), g. kát.: 424 (1941). Határa: 600 kh (1939). - Kk. a Felvidéki járásban, 1919-ig és 1939-1944 között a hátmegi körjegyzőségben. A 20. sz. végén Háthegy (Zagatye) társköve. - A kö.-ben a 20. sz. első felében áll. elemi isk. működött. Orvost Hátmegen, gyógyszertárat Ilosván találtak a 20. sz. első felében. - G. kat. temploma és harangtornya valószínűleg a 18. sz.-ban épült. Ivicsics Lajos (1927. aug. 18. Érsekújvár), vízépítőmérnök. - A BME Mérnöki Karán végzett (1950), az ÉKME-n doktorált (1961), a műsz. tudományok kandidátusa (1955). - A BME I. sz. Vízépítéstani Tanszék kutatómérnöke (1950-1951), az MTA-TMB-n Németh Endre aspiránsa (1951-1955), a Vízgazdálkodási Tud. Kft. Int. Kísérleti Oszt., ill. a VITUKI Rt. Hydros Mérnöki Iroda tud. munkatársa, osztályvezető-h.-e. tud. főmunkatársa (1955-1997). - Ülepítőmedencék, hajózsilipek és egyéb vízépítési műtárgyak gyakorlati méretezésével, áramlástani vizsgálatával, hidraulikai laboratóriumi mérőműszerek szerkesztésével, vízhozammérők pontossági vizsgálatával fogl. Új akusztikus hordalékmegfigyelő készüléket tervezett. Széchenyi-emlékérem (1997), Pro Hydrologia (1999). F. m.: A görgetett hordalék zörejének mérése. (Mérés és Automatika, 1953); Hosszanti átfolyású ülepítőmedencék áramlástani vizsgálata. Kand. értek. (Bp., 1954); Ülepítőmedencék hidraulikai méretezése és az ülepedési sebesség meghatározása. (Vízügyi Közlemények, 1957); Mérések a szabad felszíni vízmozgás jellemzőinek a meghatározására. (Vízügyi Közlemények, 1958); Tapasztalati egyenletek meghatározása. (Hidrológia Közlöny, 1958); Hidromechanikai modellkísérletek. (Bp., 1968); Hydraulic Models. (Bp., 1976); Hydraulic Models. (Fort Collins [Colorado, USA], 1980). Ivits Tibor (1935. júl. 25. Bp. - 1985. nov. 31. Dzsakarta), hajóépítő mérnök, gazdasági vezető. - A BME-n hajómérnöki (1958), hajóépítő szak szakonyha mérnöki oki. szerzett (1978). - A M. Hajó- és Darugyárban (MHD) dolgozott (1958-tól), a Hajó- és Úszódaru Tervező Iroda főkonstruktőre (1973- tól), az MHD Angyalföldi Gyáregységének ig.-ja (1983-tól), a Ganz Danubius MHD műsz. ig.-ja (1985). - Állami Díj (1983). Ivó (román: Izvoare): falu a Közp.-Hargita Ny-i előterében, az Ivó patak völgyében, Zetelaka mellett. - L: 399 magyar (1992). - A 20. sz. elején Zetelaka külterületi lakotthelye volt. A 20. sz. végén községközp.-ja Zetelaka. - Mg.-ára a hegyaljai gazdálkodás a jellemző. Jelentős üdülőfaluvá vált a 20. sz. végére, határában kemping épült. Ivók Lászlóné, András Julianna (1933. szept. 3. Kalocsa - 2001. ápr. 26. Kalocsa): népi iparművész, hímző. A kalocsai hímzők fiatalabb generációjának meghatározó egyénisége. Édesanyja, András Lajosné, a Népművészet Mestere mellett már kislány korában megismerkedett a kalocsai hímzés és mintaírás rejtelmeivel. Fiatalon hímzőként dolgozott, később megtanulta a mintaírást és a tervezést. A Kalocsai Népművészeti Szöv. művészeti vezetője. Munkásságával hozzájárul a kalocsai hímzésstílus továbbéléséhez. Arányosan alkalmazza a kézi és a gépi hímzést (riseliő). Legszebb alkotásain ez utóbbival emeli ki a díszítmény szerkezetét, körbeveszi vele a színes virágbokrokat. - Népi Iparművész (1966). Irod.: Lengyel Györgyi: Király Ilus és a kalocsai népművészet mesterei. (Bp., 1977). Iza (szlovák: Iza, orosz, ukrán: Iza): kö. Kárpátalján, a Nagyszőlősi-hg. K-i oldalán, a Nagyág folyó bal partján, Huszttól É-ra. 1919-ig Mo. (Máramaros vm.), 1919-től Csehszlovákia, 1939-1944 között ismét Mo., 1944—1991 között a SZU, 1991-től Ukrajna része. L: 2505, ebből 36 magyar, 219 n., 2248 rusz. (1900), 3613, ebből 19 magyar, 3154 rusz., 439 zsidó (1941). Vallás: r. k.: 20, g. kat.: 2261, izr.: 220 (1900), g. kát.: 16, g.kel.: 3146, izr.: 440 (1941). Határa: 7112 kh (1939). - Kk. a Huszti járásban. 1919-ig és 1939-1944 között körjegyzőségi székhely volt. - A 20. sz. első évtizedeiben kosárfonók tsz-e, 3 kereskedő, ill. vendéglős volt a településen. - Amikor Mo.-hoz tartozott, a hiteléletet a hitelszöv. szervezte. A kö.ben a 20. sz. első felében áll. elemi isk. működött. Orvost Herincsén, gyógyszertárat Huszton találtak a 20. sz. első felében. Izakonyha (1901-ig Konyha, román: Cuhea, 1972-től Bogdan Vodă): kö. az Iza folyó völgyében, Felsővisótól Ny-DNy-ra. 1919-ig Mo. (Máramaros vm.), 1919-től Románia része, 1940-1944 között ismét Mo.-hoz tartozott. - L: 1573, ebből 1237 rom., 319 n. (1900), 2347, ebből 20 magyar, 2030 rom. (1941), 2827, ebből 2825 rom. (1992, a közig.-ilag hozzá tartozó lakott helyekkel együtt 3951). Vallás: g. kát.: 1244, izr.: 320 (1900), g. kát.: 2032, g.kel.: 10, izr.: 295 (1941), g.kel.: 2414, g. kát.: 225 (1992). Határa: 3748 kh, amelynek több mint a fele szántó. 1919-ig kb. az Izavölgyi járásban. Körjegyzőségi székhely volt. 1940-1944 között a Dragomérfalvi járáshoz tartozott. Földterületéből 157 kh Mihálka Gábornéé (1909). Az 1970-es