Révai Új Lexikona 11. Kad-Kla (Szekszárd, 2004)
K - Kádár Anna, orvos, patológus - Kádár Béla, festőművész, grafikus
Kádár - Kádár Anna (1935. aug. 15. Bp.): orvos, patológus. A BOTE-n áll. orvosi okt. szerzett (1959), kórbonctani és kórszövettani szakorvosi vizsgát tett (1962), az orvostudományok kandidátusa (1972), doktora (1981). A BOTE, a SOTE, ill. a Semmelweis Egyetem II. sz. Kórbonctani, ill. Patológiai Int. gyakornoka (1958-1959), egy. tanársegéde (1959-1971), egy. adjunktusa (1971-1974), egy. docense (1974-1982), egy. tanára (1982. júl. 1- jétől); közben a II. sz. Közp. Elektronmikroszkopikus Laboratórium vezetője (1973-tól), az int. mb. ig.-ja (1981-1983), igh.-e (1983-1991), ig.-ja (1991- től). Humán és kísérletes érpatológiával, az arterioszklerózis kötőszöveti vizsgálatával, kísérletes daganatkutatással fogl. Alapvető eredményeket ért el a kötőszöveti alapállomány és az elasztikus rostok, ill. az artériák patológiás elváltozásainak vizsgálata, feltárása terén. A M. Pathológusok Társasága főtitkára (1972-től), majd elnöke (1998-tól). A Nemzetk. Patológiai Akad. választott elnöke (1996-1998), elnöke (1998-2000). Az MTA Patológiai Biz. tagja. A Royal Society of Medicine (1970-től), a European Society of Pathology (1973-tól) és a Pathological Society of Great Britain and Ireland tagja (1974-től). M. Felsőoktatásért-emlékplakett (1995), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999), Apáczai Csere János-díj (2000). F. m.: Ultrastructural Elements in Experimental Intimal Thickening. I—II. Veress B.-vel, Jelanek Harryval. (Experimental Molecular Pathology, 1969); Elasticus rostképződés morphológiája ép és kóros körülmények között. Kand. értek. (Bp., 1971); Aortic Response to Various Effects. Veress B.-vel. (Arterial Lesions and Arteriosclerosis. Bp., 1974); The Macromolecules of the Intercellular Matrix of the Arterial Wall: Collagen, Elastin, Proteoglycans and Glycoproteins. Robert, L.-lel, Robert, B.-vel. (Arterial Mesenchyme and Arteriosclerosis. New York, 1974); Light and Electronmicroscopic Morphology of Cultural Smooth Muscle Cells of Blood Vessels. Csonka Évával, Jelanek Harryval. (Frontiers of Matrix Biology. Basel, 1976); Érfali rugalmas rostok molekuláris morfológiája. Doktori értek. (Bp., 1979); The Elastic Fiber. Ultrastructural Studies of Normal and Pathological Arteries. Monográfia. (Experimental Pathology, 1979). Kádár Béla (1877. jún. 14. Bp. - 1956. jart. 22. Bp.): festőművész, grafikus. Vasesztergályos segédlevelet szerzett, majd a Bp.-i Mintarajzisk.ban Balló Ede növendéke (1902-1903). Hosszabb tanulmányúton járt Németo.-ban, Ausztriában, Franciao.-ban, Hollandiában (1907) és New Yorkban (1928). Kiállító művész (1906-tól). Scheiber Hugóval Bécsbe utazott (1920), ahol kapcsolatba került Kassák Lajossal, akinek közvetítésével állítottak ki a Hevesi Szalonban. Bécsben ismerkedett meg H. Waldennel, a berlini Sturm vezetőjével, aki önálló kiállítások rendezésére Berlinbe és Münchenbe hívta. Rajzai rendszeresen megjelentek Walden lapjában és Kassák Ma c. folyóiratában. Németo.-i tartózkodása alatt Chagall-lal, Kokoschkával, Kandinszkijjel és Picassóval is kapcsolatba került, több kiállításon szerepelt együtt velük. Legsikeresebb évei az USA-hoz kötődnek, ahol a korabeli kritika művészetét világnagyságok szintjére emelte. A II. vh. megtörte karrierjét, a Németo. kultúrpolitikusai által szervezett Die entarte Kunst (Az elfajzott művészet) c. kiállítás katalógusának címlapját az ő festményével illusztrálták. Az ország n. megszállása után gettóba kényszerítették, családját elpusztították. A II. vh. utáni szoc. kultúrpolitika is elutasította művészetét, dekadensnek és kártékonynak ítélte tevékenységét. Elfeledve, súlyos betegen halt meg. Művészetére Rippl-Rónai, M. Chagall, H. Campendonk és Scheiber Hugó festészete volt hatással. Kezdetben tárgyrajzokat készített naturalista stílusban, ill. Rippl-Rónai pointillista korszakára emlékeztető műveket alkotott. Grafikáin a szecessziós vonalvezetés mellett már fokozódó dinamika érezhető, majd főként Lovak c. rajzán az expresszionista absztrakció felé fordult. Később ismét visszatért a tárgyak és figurák ábrázolásához, huszárokat, lovakat, parasztmenyecskéket ábrázolt. Ekkor festett képeit a groteszk formaalakítás mellett az ironikus hangvétel, a nyers, harsány színek jellemzik, művei az expresszionizmus paródiáiként hatnak. Az 1930-as években készült alkotásainál már elhagyta az iróniát és a rikoltó színeket, szerkesztésmódjában és felfogásában a kubizmus tárgyiassága jutott érvényre, elegáns vonalvezetés, tárgyszerűbb dekorativitás, a zsúfolt képszerkesztés helyett keményebb, rajzosabb formaadás érvényesült alkotásain. Festményei szerkezetét az egymás mellé helyezett színfoltok ellentéte és összecsengése alakította. A berlini Der Sturm Gruppe tagja - KÚT-díj (1927). Kiállításai: önálló: Belvedere (Bp., 1920); Bécs, Scheiber Hugóval (1921); Der Sturm (Berlin, 1923); Gyűjteményes (Bp., Tamás Galéria, 1929); Fókusz Galéria (Bp., 1947); Emlékkiállítás (MNG, 1971); Retrospektív emlékkiállítás (New York, Paul Kövesdy Gallery, 1985); csoportos: Brooklyn Museum (New York, 1926); Anderson Gallery (New York, 1927); New York (1928); KÚT-kiállítás (Bp., Nemzeti Szalon, 1929,1930); „Nekem szülőhazám..M. zsidó festőművészek kiállítása a Bp. Galériában (Bp., 2000). F. m. képei: Falusi utca (1908-1910); Kendős kisleány (1908-1910); Piactér (1910 k.); Magyar falu (1910 k.); Aktok szabadban (1910); Mulatozók (1920 k.); Áttünéses házak (1920 k.); Pásztorlány (1924); Önarckép (1925 k.); Konstruktív város (1925); Jelenet lóval (1925 k.); Lovas és nő (1930 k.); Lovak (1930 k.); Csendélet körtével (1930 k.); Zenészek (1938-1940); Enteriőr akttal (1940 k.); Fiatal nő gyermekkel; Csónak; Édesanyám képmása; Feketevörös alakok; Hegyoldal; Két fiú, két ló; Kirándulás; Tájrészlet két fával; Tehenek híd alatt; albumai: Dies irae. Huszonnégy tollrajz. (Bp., 1945); A papír két oldala. Szerk.: Bakonyi Péter. (Bp., 1991); illusztrációja: Koroda Miklós: Vakarócska. Karácsonyi kaland égen és földön. (Bp., 1945). Irod.: Felvinczi Takáts Zoltán: K. B. rajzához. (Nyugat, 1914); Bálint Aladár: K. B. gyűjteményes kiállítása. (Nyugat, 1918); K. B. (A Hét, 1918); Hevesy Iván: K. B. (Bp., 1922); K. B. rajzai a Tamás Galériában. (Művészet, 1929); Farkas Zoltán: Képkiállítások. Szobotka István és K. B.