Révai Új Lexikona 11. Kad-Kla (Szekszárd, 2004)
K - Kesnyő (1907-ig Ksinna, szlovák: Kšinná) - Késő Római Sírkápolna (Pécs) - Kesselyák Adorján, biológus, zoológus - Kesserű Zsolt, bányamérnök - Kessler Hubert, karszthidrológus, barlangkutató
663 (1946-1949), az Áll. Borforgalmazó Rt. szakértője, a budafoki Borforgalmi és Borpalackozó Váll. gyártásvezetője (1951-1956). A Felső Szőlészeti és Borászati Tanf. és a Kertész Akad. előadója. C. főisk. tanár. Szőlőtermesztési, -feldolgozási és -értékesítési kérdésekkel, a m. borexport fejlesztésével, a mo.-i borok minőségének javításával fogl. Az alföldi, 200 000 hl-t befogadó pincehálózat építésének irányítója, a M. Bortartálykocsi Rt. szervezője. Elsőként kísérletezett Mo.-on a must és a bor ózonkezelésével. A Borászati Lapok, a Borgazdaság, a Hegyközségi Szemle és a Kertészet és Szőlészet c. folyóiratok állandó munkatársa, rovatszerkesztője. Kesnyő (1907-ig Ksvina, szlovák: Káviná), kö. Trencséntől DDK-re. 1919-ig Mo. (Trencsén vm.), 1920-1992 között Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 1156, ebből 1141 szí. (1900), 1342, ebből 1341 szí. (1930), 650, ebből 647 szí. (1991). Vallás: r. k.: 62, ev.: 1081, szr.: 13 (1900), r. k.: 41, ev.: 545 (1991). Határa: 4415 kh (1900). - Kk. a Báni járásban, körjegyzősége Radosán volt. Lakosai gyümölcstermesztéssel, fakitermeléssel, legeltetéssel és csipkeveréssel foglalkoztak. R. k. temploma a 13. sz.-ban román, ev. temploma 1814-ben klasszicista stílusban épült. - 1944. nov. 21-én 18 zsidó lakost lőttek agyon a kö.-ben. Keserce ~Sajókeszi Késő Római Sírkápolna (Pécs): 1974-ben nyílt meg, mint a Janus Pannonius Múz. kiállítóhelye. A 4. sz.-i kápolnában három felnőtt-, és egy gyermeksír látható. A kápolna melletti gyermektemetőben lévő két sír eredeti helyzetben tekinthető meg. A ~ fenntartója a Baranya M.-i Múz.-ok Igazg.-a. Kesseln —Keszler Kesselyák Adorján (1906. jan. 15. Ungvár - 1951. nov. 25. Szeged): biológus, zoológus. A Pázmány Péter Tudományegyetemen - az Eötvös Collegium tagjaként - természetrajz-kémia szakos tanári és bölcsészdoktori oki. szerzett (1928), a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként Berlinben tanult (1929-1931), az oknyomozó állattan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1938), a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, posztumusz, 1952). A Pázmány Péter Tudományegyetem Állatrendszertani Int. tanársegéde (1934-1937), egy. adjunktusa (1938-1940), a Szegedi Polg. Isk. Tanárképző Int., ill. a Szegedi Pedagógiai Főisk. Állattani Tanszék ny. r. tanára és a tanszék vezetője (1940-1951), a főisk. ig.-ja (1944-1945), egyúttal a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen az állattan ny. r. tanára (1948-1949). A Nápolyi Egyetem Zoológiai Int.ének vendégkutatója (1939). Az ászkarákok, a fonál- és gyűrűsférgek rendszertanával, oknyomozó fejlődéstanával fogl., számos új ászkarákfajt fedezett fel, ill. több igen ritka faj mo.-i előfordulását sikerült bizonyítania. Vizsgálataihoz új, tartós preparátumfestési eljárást dolgozott ki. A Tisza zoológiai kutatásának egyik elindítója. F. m.: Az állatok fejlődése. (Természet világa. Az állatok élete. I. Bp., 1943); Teljes hydroidpolip a Tiszából. (Állat Kessler tani Közlemények, 1943); A Tisza természettudományi monográfiájának tervezete. (Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve, 1944/45); Zsinórférgek. Nematoidea. Kevéssertéjű férgek. Oligochaeta. (Az állatok gyűjtése. I. Bp., 1948); Állatrendszertani compendium. (Kolozsvár, 1948); Kesserű Zsolt (1934. ápr. 24. Miskolc - 2001. okt. 16. Bp.), bányamérnök. - A miskolci NME Bányamérnöki Kar Bányaművelő Szakán végzett (1960), doktorált (1965), a műsz. tudományok kandidátusa (1981), habilitált (1995). - Az Ózdvidéki Szénbányák Putnoki Bányaüzemének beosztott mérnöke (1960-1961), az Ózdvidéki Szénbánya Tröszt főelőadója, a Bányavízvédelmi Csoport vezetője (1962), a Bányászati Kút. Int. Bányavízvédelmi Oszt. tud. munkatársa, majd az átszervezés után a Közp. Bányászati Fejlesztési Int. Kutatási Igazg. Bányavízvédelmi és Környezetvédelmi Oszt. szakosztályvezetője (1962-1979), tud. osztályvezetője (1979-1989), ún. válságmenedzsere (1989-1991), vezérig.-ja (1991-1994), nyugalmazott egyéni szakértője (1994-2001). Az NME, ill. a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Kar Földtani-Teleptani Tanszék óraadó tanára (1966— 1967), meghívott előadója (1980-1990), c. egy. docense (1990-1996), egy. magántanára (1996-2001), az ELTE TTK vendégtanára (1998-2001). Bányavízvédelmi rendszerek elemzésével, optimalizálásával, vízveszély-előrejelzéssel, bányatechnológiai biztonságtechnikai fejlesztéssel, a bányák környezetvédelmi problémáival fogl. Részt vett, ill. jelentős szerepet játszott valamennyi mp.-i bányavízzel kapcsolatos bányahatósági szabályzat és szabvány előkészítésében, kidolgozásában és bevezetésében (1970-től). A nagybányai Aurul üzem által okozott tiszai cianidkatasztrófával, amint a nukleáris hulladék elhelyezési problémáival fogl. Számos találmány is fűződik nevéhez. Az MTA Hidrológiai Tud. Biz. tagja. A Nemzetk. Bányavíz Szövetség Végrehajtó Tanácsa (1979-1990), az International Association of Engineering Geology Nemzeti Biz. tagja. Akadémiai Díj (1971), Kiváló Feltaláló (1972, 1976, 1979, 1986), Bányászati Nívódíj (1975), OMBKE-díj (1978). F. m.: A rétegvízvédelem helyzete és lehetőségei a hazai mélybányászatban. Egy. doktori értek. (Bp., 1966); A karsztvízveszély előrejelzése a kockázatvállalás optimális mértékének meghatározásához. Willems Tiborral. (Bányászati Kutató Intézet Közleményei, 1969); A vágatokkal fakasztott vízhozam védőréteggel fedett víztároló esetén. (Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 1976): A vízkőzet kölcsönhatás bányavízvédelmi célú elemzése a védőréteget áttörő vízbetöréseknél. Kand. értek. (Bp., 1979); Kessler Hubert (1907. nov. 3. Nagyszeben - 1994. febr. 1. Bp.): karszthidrológus, barlangkutató. A József Műegyetemen mérnöki oki. (1931), a Pázmány Péter Tudományegyetemen geológiából bölcsészdoktori oki. szerzett (1938). A Keresk. és Közlekedési Min. műsz. előadója (1935-1941), az Áll. Földtani Int. kísérletügyi aszszisztense (1941. júl.-dec.), a Vallás- és Közoktásügyi Min. előadójaként az Aggteleki-barlang ig.-ja (1942-1945). Az Orsz. Vízgazdálkodási Hiv.