Révai Új Lexikona 13. L-Mag (Szekszárd, 2004)

L - Lászlóvára (1912-ig Koronini, román: Coronini, 1972-től Pescari) - Laszlovszky József, gyógyszerész - Laszlovszky József, történész, régész

Lászlóvára 164 szolgáltatási elvek alapján megszervezte a mo.-i Vízügyi Szakkönyvtárat. Kutatóként nemzetközi­leg is alapvetően új eredményeket ért el a Duna mo.-i víz- és jégjárási viszonyainak, ill. a Tisza­­völgy hidrológiájának és vízszabályozásának fel­tárása terén. A magyar Duna vízjárása c. műve (1934) a m. vízrajzi szakirodalom klasszikus alko­tása. Tudománytörténeti és nyelvművelő tevé­kenysége is értékes.­­ A Nemzetk. Hidrológiai Szövetség tagja. A Toulouse-i Tud. Akad. tagja. A M. Hidrológiai Társaság t. tagja (1975-től). - Mű­egyetemi Pályadíj (1927), M. Mérnök és Építész Egylet Aranyérme (1938), Schafarzik Ferenc-em­­lékérem (1947), Fermat-érem (Toulouse, 1961), Prechtl-érem (Bécs, 1963).­­ A Vízrajzi Évkönyv (1930-1944) és a Vízügyi Közlemények szerkesztője (1944-1958), a Magyar Hidrológiai Közlöny rovat­vezetője (1946-tól). A Technikatörténeti Szemle szerkesztőbiz.-ának tagja (1970-től). A Magyar Hidrológiai Atlasz szerkesztője (1952-től). F. m.: A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidro­­gráfiai adatszolgáltatás mai állására. (Vízügyi Közlemé­nyek, 1930); A folyók jégviszonyai. Műsz. doktori értek, is. (Vízügyi Közlemények, 1934); A magyar Duna vízjá­rása. (Bp., 1934; francia, angol, német és bolgár nyelven is); A Duna 1838. évi árvize. (Bp., 1938); Magyarország ivóvízellátása. Szerk. (Bp., 1940); A kultúrmérnöki intéz­mény hat évtizede. 1879-1939. Trümmer Árpáddal. (Bp., 1940); Válogatott fejezetek a víztan köréből. (Bp., 1942); A jeges árvizekről. (Bp., 1947); A Duna és mellékfolyói. (A Dunavölgy. Bp., 1948); A folyók jégviszonyai. (Bp., 1949); A szabad felszínnel folyó víz sebességének számí­tása. (Vízügyi Közlöny, 1950); A felszíni vízkészletek számbavétele. (Bp., 1952); Árvízi hozamok számítása. (Bp., 1953); A kisvízfolyások hozamának meghatározásá­ra szolgáló módszerek. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1954); A folyószabályozás hidro­lógiája. (Bp., 1954); Hidrológiai statisztika. (Bp., 1954); Felszíni vizeink hőmérsékleti és jégviszonyai. Doktori érték. (Bp., 1955); Folyóink és tavaink hőmérsékleti vi­szonyai. (Bp., 1956); A Tisza. Vízi munkálatok és vízgaz­dálkodás a tiszai vízrendszerben. Monográfia. (Bp., 1982); A hidrometria magyarországi fejlődése. Fejér Lászlóval. (Bp., 1986). Irod.: L. W. irodalmi munkássága 80. születésnapja alkal­mára. (Bp., 1983); Vágás István: L. W. (Hlidrológiai Köz­lemények, 1984); P. Károlyi Zsigmond: L. W. (Technika­­történeti Szemle, 1985). *MÉL IV., téves néven: Lászlóffy Waldemár­ Lászlóvára (1912-ig Koronini, román: Coro­­nini, 1972-től Pescari), kö. az Al-Dunai-hegyvidé­­ken, a Duna partján, Újmoldovától DK-re. - 1919- ig Mo. (Krassó-Szörény vm.), 1919-től Románia része. - L: 901, ebből 872 rom. (1900), 969 (1941), 1331, ebből 1322 rom. (a közig.-ilag hozzá tartozó lakott helyekkel együtt 2068, 1992). Vallás: g.kel.: 895 (1900), g.kel.: 1094, kapt.: 230 (1992). Határa: 2069 kh (1909). Kk. az Újmoldovai járásban és körjegyzőségben.­­ Határában egy vár romjai lát­hatók. Laszlovszky József (1923. febr. 25. Pomáz), gyógyszerész. - Fia Laszlovszky István (1954) far­makológus, gyógyszerész. Laszlovszky József (1958) történész, régész. - A Pázmány Péter Tudo­mányegyetemen gyógyszerész okt. szerzett (1946), doktorált (1949), a kémiai tudományok kandidátusa (1962).­­ A Pázmány Péter Tudo­mányegyetem, ill. az ELTE Szervetlen és Analiti­kai Kémiai Int. gyakornoka (1947-1950), tanárse­géde (1950-1957), egy. adjunktusa (1957-1965), egy. docense (1965-1970). Az Orsz. Gyógyszeré­szeti Int. Gyógyszertár Oszt. vezetője (1970- 1976), tud. tanácsadója (1976-1984). Az Orvos­továbbképző Int. c. egy. tanára (1975-től). A BOTE Gyógyszerésztud. Kar mb. előadója (1957-1970).­­ Mikroanalízissel, elsősorban halogének, nehéz­fémnyomok vizsgálatával, ill. gyógyszeranalízis­sel fogl.­­ A Magyar Kémikusok Egyesületének tagja (1955-től), az Analitikai Szakoszt. vezetőségi tagja. A M. Gyógyszerésztud. Társaság tagja (1946-tól).­­ A Gyógyszerészet c. szakfolyóirat szerkesztőbiz.-ának tagja. Állandó szakértőként, majd ún. alkotó szerkesztőként részt vett az V-VII. Magyar Gyógyszerkönyv kiadásainak szer­kesztésében. F. m.: Bromid- és jodid­ion mikromennyiségeinek egy­más mellett való meghatározása, ivóvízben, ásványvíz­ben és állati szervekben. Egy. doktori értek. (Bp., 1948); Brómtartalom meghatározása jodometriás eljárással. Többekkel. (Hidrológiai Közlöny, 1949); Az egyszerű szervetlen kémiai analízis rövid áttekintése. (Gyógysze­rész továbbképzés. Bp., 1952); Minőségi kémiai elemzési gyakorlatok. Egy. tankönyv. Rády Györggyel, Győrbíró Károllyal. (Bp., 1953); Kis menyiség­i fluor meghatározá­sa komplexon III-mal. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1954); A gyógyszerként használatos bizmutvegyületek kom­­plexometriás meghatározása. Schulek Elemérrel. (Acta Pharmaceutica, 1955); Adatok néhány 2-naftolszulfon­­sav - Schaffer-sav, R-sav, G-sav - bromatometriás méré­séhez. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1958); A bromatomet­­ria elvi alapjairól. Schulek Elemérrel, Burger Kálmánnal. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1961); Adatok a kobalt mikro­­analitikájához. Kand. értek. (Bp., 1962); Vizsgálatok a mikroanalitika katalitikus módszerei köréből. I—III. (Ma­gyar Kémiai Folyóirat, 1965); Gyógyszerellenőrzés. Kvantitatív analitikai kémiai módszerek. Schulek Elem­érrel. (Bp., 1969); Mértékegységek és alkalmazásuk az or­vosi gyakorlatban. Többekkel. (Bp., 1983); Schulek Ele­mér: Kismonográfia. (Bp., 1997). Laszlovszky József (1958. nov. 20. Bp.): törté­nész, régész.­­ Apja Laszlovszky József gyógysze­rész. Felesége Siklódi Csilla történész.­­ Az ELTE BTK-n történelem szakos tanár-régész aki. szer­zett (1983), doktorált (1991), a történelemtudo­mány kandidátusa (1992), közben az oxfordi New College Soros-ösztöndíjas hallgatója (1986-1987).­­ Az ELTE BTK Középkori és Koraújkori Régésze­ti Tanszékén Kubinyi András ösztöndíjasa (1983- 1986), tanársegéd (1986-1990), a Régészettud. Int. M. Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszék egy. adjunktusa (1990-1992), egy. docense (1992- től) és a tanszék vezetője (1993-tól). A Közép-Eu­rópai Egyetem Középkori Tudományok Tanszék ún. associate professzora (1995-től) és a tanszék vezetője (2000-től).­­ Középkori régészettel, tele­püléstörténettel, a középkori írott források és

Next