Révai Új Lexikona 13. L-Mag (Szekszárd, 2004)

L - Lesenyei József, vegyészmérnök - Lesenyei Márta, szobrász- és éremművész

327 Lesenyei tékes, védett növénye kipusztult. A láprétek teljes kiszáradásával a vizes élőhelyre jellemző növé­nyek fajszáma csökkent. Tömegesen élt itt az illa­tos hagyma (Allium suaveolens), a kornis tárnics (Gentia pneumonanthe), a fehér májvirág (Parnas­­sia palustris), a mocsári nőszőfű (Epipactis palust­ris), a fehér zászpa (Veratrum album), a szibériai nő­szirom (Iris sibirica). Gyakori volt a szúnyoglábú bi­­bircsvirág (Gymnadenia conopea), a kígyónyelv páfrány (Ophioglossum vulgatum), a gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a lápi nyúlfű (Ses­­leria uliginosa), a mocsári gladiolus (Gladiolus palustris), a mocsári kosbor (Orchis palustris), a vi­tézkosbor (O. militaris), a pókbangó (Ophrys sphe­­godes), a békakonty (Listeria ovata), a széleslevelű ujjaskosbor (Dactylirhiza majalis), a hússzínű kosbor (D. incarnata) és a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia). Mp.-on itt fordult elő utoljára (az 1970-es években) a havasi hízóka (Pinguicola alpina). Lesenice -~Leszenye Lesenyei József (1901. szept. 23. Bp. - 1959. ápr. 28. Bp.): vegyészmérnök.­­ A József Műegye­tem Vegyészmérnöki Oszt.-án (1926), a József Ná­dor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetemen műsz. doktori okt. szerzett (1948), a műsz. tudományok kandidátusa (1956).­­ Bp. Székesfőv. szolgálatá­ban a műsz. adminisztrációnál dolgozott (1926-1931), egy bp.-i szennyvízvizsgáló laboratórium munkatársa (1931-1945), a Főv.-i Csatornázási Művek Gépészeti Főoszt.-ának vezetője (1946-1947), a váll. igh.-e (1947-1951), a Mélyépítési Tervező Váll. Vízkísérleti Szakoszt.-ának vezetője (1951-1954), a Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. (VITUKI) III. Vízminőségi Oszt.-ának vezetője (1954-1959).­­ A mp.-i vízminőségi kutatások egyik meghatározó személyiségeként elsősorban talaj-, karszt-, felszíni és szennyvizek vizsgálatá­val, ip. szennyvizek tisztításával és hasznosításá­val, a Sajó és a Duna szennyezettségére vonatko­zó vizsgálatokkal fogl. Jelentős szerepet játszott a mo.-i folyók (pl.: Sajó, Zagyva-Tarna, Soroksári Dunaág, Duna stb.), vízminőségi kataszterének összeállításában. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a szennyvízzel terhelt vízfo­lyásokban lejátszódó öntisztulási folyamatok fel­tárása terén.­­ Az MTA Hidrológiai Főbiz. Szennyvíz Szakbiz.-ának tagja, a M. Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakoszt.-ának alelnöke. F. m.: Városaink csatornázása és szennyvízkezelése. (Vá­rosi Szemle, 1934); Városegészségügy mérnöki szem­pontból. (Városi Szemle, 1938); A szennyvíz mezőgazda­­sági felhasználása Németországban. (Városi Szemle, 1941); Az ipari szennyvíz tisztítása. (Vízügyi Közlemé­nyek, 1942); Hulladékok anaerob rothasztása. Egy. dok­tori értek. is. (Bp., 1948); A diósgyőri vasgyárak szenny­vizei és a Szinva-patak. (Hidrológiai Közlöny, 1950); A Sajó szennyezettsége. (Hidrológiai Közlöny, 1951); A Ba­laton szennyezettségének vizsgálata. Szabó Zoltánnéval. (Hidrológiai Közlöny, 1953); Szempontok az ipari szennyvizek vizsgálatánál. (MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 1953); Ipari szennyvizek tisz­títása. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1956). Lesenyei Márta (1930. jan. 13. Bp.): szobrász- és éremművész.­­ Férje Kiss Sándor (1925-1999) szobrászművész. - ÁM. Képzőművészeti Fő­­isk.-n Szabó Iván, Pátzay Pál, Beck András és Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke (1949-1954). Zsennyén él, a zsennyei alkotótábor mun­kájában vesz részt (1980-as évek).­­ Köztéri alko­tásokat, kisplasztikát, portrészobrokat, síremlé­keket, érméket készít, bronzból, fából, kőből fa­ragja alkotásait. Életművében fontos helyet fog­lalnak el a számtalan variációban megjelenített anyaság, nő- és gyermekábrázolások, nemzeti karaktert hordozó történelmi szereplők, szakrá­lis témák. Szimbólumteremtő figurái harmoni­kus, emberközpontú, érzelmekben gazdag alko­tások. Plasztikái egyszerű mozdulatait, klasszi­kus nyugalmát, határozottságukban is törékeny vonásait nemes visszafogottsággal, finom felü­letkezeléssel, ún. chiaroscuro hatásokkal oldja meg. Egyéni megoldásúak az 1960-as években készített, egynézetű héj­szobrai, és az 1970-es évek végén mintázott, vallásos témákra kompo­nált fülkeszobrai. Műveiről egyszerre árad ko­molyság és derű, gyengédség és szigorúság, minden modellje egyéni jelenítést kap. Férjével, Kiss Sándorral templombelsők szobrait és oltá­rait készítette el.­­ Főv.-i Díszkútpályázat II. Díja (1955), Munkácsy Mihály-díj (1957), VIT-díj (Bécs, 1959), Orsz. Kisplasztikai Biennále Díja (1967), Miskolci Nagydíj (1972), érdemes mű­vész (1976). Kiállításai: önálló.: Kulturális Kapcsolatok Int.-e (Bp., 1968); Eger (1969); Salgótarján (1969); Győr (1971); Cse­pel (Bp., 1971); Derecske (1973; 1977); Nyírbátor (1974); Türr István Múz. (Baja, 1975); Debrecen (1977); Szombat­hely (1978); Csók Galéria. Csohány Kálmánnal, Kiss Sán­dorral. (Bp., 1978); Művészeti Vásár (Bázel, Svájc, 1980); Siófok (1982); Sopron (1987-1988); Körmend (1990); Bergamo (Olaszo., 1991); Brescia (Olaszo., 1991); Verona (Olaszo., 1992); Dárday Nikolettel. Újlipótvárosi Klubga­léria (Bp., 1998). F. m.: köztéren: portrék: Kazinczy (bronz, Győr, Kazin­czy Ferenc Gimn., 1971); Békésy György (bronz dombor­mű, Bp., Posta Kísérleti Int., 1979); Bartók Béla (bronz, Iregszemcse, 1981); Hámán Kató (bronz dombormű, Szombathely, Hámán Kató Leánykoll., 1984); Szily János (bronz dombormű, Szombathely, Püspökvár, 1990); Dukai Takách Judit (bronz dombormű, Sopron, 1990); Haranghy László (bronz dombormű, Bp., SOTE, 1990); Batthyány-Strattmann László (bronz, Körmend, 1990); Eötvös József (bronz, Szombathely, 1993); Hunyadi János (bronz, Szombathely, 1994); síremlékek: Ferenczy Noémi (bronz, Bp., Kerepesi úti temető, 1973); Berény Róbert (bronz-kő, Bp., Farkasréti temető, 1975); Tar István (mészkő, Bp., Farkasréti temető, 1977); emlékművek: Fel­­szabadulási emlékmű (bronz, Derecske, 1973); II. vh.-s emlékmű (Gerse, 1990; Telekes, 1992; Nyőgér, 1993; Jánosháza, 1998); egyházi művek: 14 stáció. Krisztus: An­gyali üdvözlet (bronz, Csörötnek, 1991-1992); Szt. Lász­­ló-oltár domborművei (bronz, Rum, 1992); Szt. Erzsébet (fa, Monostorapáti, 1995); szobrok: Tündér Ilona (kő, Miskolc, 1954); Tavasz, Nyár, Ősz, Tél (terrakotta, Pécs, 1959); Furulyázó fiú (bronz, Debrecen, 1964); Anya gyér-

Next