Révai Új Lexikona 13. L-Mag (Szekszárd, 2004)
L - Lesenyei József, vegyészmérnök - Lesenyei Márta, szobrász- és éremművész
327 Lesenyei tékes, védett növénye kipusztult. A láprétek teljes kiszáradásával a vizes élőhelyre jellemző növények fajszáma csökkent. Tömegesen élt itt az illatos hagyma (Allium suaveolens), a kornis tárnics (Gentia pneumonanthe), a fehér májvirág (Parnassia palustris), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a fehér zászpa (Veratrum album), a szibériai nőszirom (Iris sibirica). Gyakori volt a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopea), a kígyónyelv páfrány (Ophioglossum vulgatum), a gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a lápi nyúlfű (Sesleria uliginosa), a mocsári gladiolus (Gladiolus palustris), a mocsári kosbor (Orchis palustris), a vitézkosbor (O. militaris), a pókbangó (Ophrys sphegodes), a békakonty (Listeria ovata), a széleslevelű ujjaskosbor (Dactylirhiza majalis), a hússzínű kosbor (D. incarnata) és a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia). Mp.-on itt fordult elő utoljára (az 1970-es években) a havasi hízóka (Pinguicola alpina). Lesenice -~Leszenye Lesenyei József (1901. szept. 23. Bp. - 1959. ápr. 28. Bp.): vegyészmérnök. A József Műegyetem Vegyészmérnöki Oszt.-án (1926), a József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetemen műsz. doktori okt. szerzett (1948), a műsz. tudományok kandidátusa (1956). Bp. Székesfőv. szolgálatában a műsz. adminisztrációnál dolgozott (1926-1931), egy bp.-i szennyvízvizsgáló laboratórium munkatársa (1931-1945), a Főv.-i Csatornázási Művek Gépészeti Főoszt.-ának vezetője (1946-1947), a váll. igh.-e (1947-1951), a Mélyépítési Tervező Váll. Vízkísérleti Szakoszt.-ának vezetője (1951-1954), a Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. (VITUKI) III. Vízminőségi Oszt.-ának vezetője (1954-1959). A mp.-i vízminőségi kutatások egyik meghatározó személyiségeként elsősorban talaj-, karszt-, felszíni és szennyvizek vizsgálatával, ip. szennyvizek tisztításával és hasznosításával, a Sajó és a Duna szennyezettségére vonatkozó vizsgálatokkal fogl. Jelentős szerepet játszott a mo.-i folyók (pl.: Sajó, Zagyva-Tarna, Soroksári Dunaág, Duna stb.), vízminőségi kataszterének összeállításában. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a szennyvízzel terhelt vízfolyásokban lejátszódó öntisztulási folyamatok feltárása terén. Az MTA Hidrológiai Főbiz. Szennyvíz Szakbiz.-ának tagja, a M. Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakoszt.-ának alelnöke. F. m.: Városaink csatornázása és szennyvízkezelése. (Városi Szemle, 1934); Városegészségügy mérnöki szempontból. (Városi Szemle, 1938); A szennyvíz mezőgazdasági felhasználása Németországban. (Városi Szemle, 1941); Az ipari szennyvíz tisztítása. (Vízügyi Közlemények, 1942); Hulladékok anaerob rothasztása. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1948); A diósgyőri vasgyárak szennyvizei és a Szinva-patak. (Hidrológiai Közlöny, 1950); A Sajó szennyezettsége. (Hidrológiai Közlöny, 1951); A Balaton szennyezettségének vizsgálata. Szabó Zoltánnéval. (Hidrológiai Közlöny, 1953); Szempontok az ipari szennyvizek vizsgálatánál. (MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 1953); Ipari szennyvizek tisztítása. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1956). Lesenyei Márta (1930. jan. 13. Bp.): szobrász- és éremművész. Férje Kiss Sándor (1925-1999) szobrászművész. - ÁM. Képzőművészeti Főisk.-n Szabó Iván, Pátzay Pál, Beck András és Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke (1949-1954). Zsennyén él, a zsennyei alkotótábor munkájában vesz részt (1980-as évek). Köztéri alkotásokat, kisplasztikát, portrészobrokat, síremlékeket, érméket készít, bronzból, fából, kőből faragja alkotásait. Életművében fontos helyet foglalnak el a számtalan variációban megjelenített anyaság, nő- és gyermekábrázolások, nemzeti karaktert hordozó történelmi szereplők, szakrális témák. Szimbólumteremtő figurái harmonikus, emberközpontú, érzelmekben gazdag alkotások. Plasztikái egyszerű mozdulatait, klasszikus nyugalmát, határozottságukban is törékeny vonásait nemes visszafogottsággal, finom felületkezeléssel, ún. chiaroscuro hatásokkal oldja meg. Egyéni megoldásúak az 1960-as években készített, egynézetű héjszobrai, és az 1970-es évek végén mintázott, vallásos témákra komponált fülkeszobrai. Műveiről egyszerre árad komolyság és derű, gyengédség és szigorúság, minden modellje egyéni jelenítést kap. Férjével, Kiss Sándorral templombelsők szobrait és oltárait készítette el. Főv.-i Díszkútpályázat II. Díja (1955), Munkácsy Mihály-díj (1957), VIT-díj (Bécs, 1959), Orsz. Kisplasztikai Biennále Díja (1967), Miskolci Nagydíj (1972), érdemes művész (1976). Kiállításai: önálló.: Kulturális Kapcsolatok Int.-e (Bp., 1968); Eger (1969); Salgótarján (1969); Győr (1971); Csepel (Bp., 1971); Derecske (1973; 1977); Nyírbátor (1974); Türr István Múz. (Baja, 1975); Debrecen (1977); Szombathely (1978); Csók Galéria. Csohány Kálmánnal, Kiss Sándorral. (Bp., 1978); Művészeti Vásár (Bázel, Svájc, 1980); Siófok (1982); Sopron (1987-1988); Körmend (1990); Bergamo (Olaszo., 1991); Brescia (Olaszo., 1991); Verona (Olaszo., 1992); Dárday Nikolettel. Újlipótvárosi Klubgaléria (Bp., 1998). F. m.: köztéren: portrék: Kazinczy (bronz, Győr, Kazinczy Ferenc Gimn., 1971); Békésy György (bronz dombormű, Bp., Posta Kísérleti Int., 1979); Bartók Béla (bronz, Iregszemcse, 1981); Hámán Kató (bronz dombormű, Szombathely, Hámán Kató Leánykoll., 1984); Szily János (bronz dombormű, Szombathely, Püspökvár, 1990); Dukai Takách Judit (bronz dombormű, Sopron, 1990); Haranghy László (bronz dombormű, Bp., SOTE, 1990); Batthyány-Strattmann László (bronz, Körmend, 1990); Eötvös József (bronz, Szombathely, 1993); Hunyadi János (bronz, Szombathely, 1994); síremlékek: Ferenczy Noémi (bronz, Bp., Kerepesi úti temető, 1973); Berény Róbert (bronz-kő, Bp., Farkasréti temető, 1975); Tar István (mészkő, Bp., Farkasréti temető, 1977); emlékművek: Felszabadulási emlékmű (bronz, Derecske, 1973); II. vh.-s emlékmű (Gerse, 1990; Telekes, 1992; Nyőgér, 1993; Jánosháza, 1998); egyházi művek: 14 stáció. Krisztus: Angyali üdvözlet (bronz, Csörötnek, 1991-1992); Szt. László-oltár domborművei (bronz, Rum, 1992); Szt. Erzsébet (fa, Monostorapáti, 1995); szobrok: Tündér Ilona (kő, Miskolc, 1954); Tavasz, Nyár, Ősz, Tél (terrakotta, Pécs, 1959); Furulyázó fiú (bronz, Debrecen, 1964); Anya gyér-