Révai Új Lexikona 13. L-Mag (Szekszárd, 2004)
L - Lickóvadamos - Licsérd (1907-ig Licsért, szlovák: Ličartovce) - Licskó György, filozófus - Licskó István, kémikus
Lickóvadamos 380 más tanulmány, népszerű tankönyv és egyéb oktatási segédlet szerzője, szerkesztője. Az MTA Filozófiai (1964-1973), a Szociológiai Biz. tagja (1972-1990), a Szociológiai Biz. titkára (1973— 1976). Az MTA-TMB Plénum tagja (1984-1987). A Szociológia és a Politikatudomány c. folyóiratok szerkesztőbiz.-ának elnöke, ill. főszerkesztője. F. m.: A személyiségelmélet néhány filozófiai alapproblémája. Kand. értek. (Bp., 1967); Személyiség és filozófia. (Bp., 1969); Az erkölcs: kényszer vagy döntés? (Bp., 1970); A tudományos-technikai haladás és az emberi fejlődés távlatai. (Szociológia, 1976); Szociológia. I—III. Szerk. Főisk. jegyz. (Bp., 1977-1978); Magatartás és politikai tevékenység. (Politikai Főiskola Közleményei, 1979); Érdek és tevékenység. (Bp., 1979); Az érdek problémája a társadalomelméletben. Doktori értek. (Bp., 1981); Logikai alapismeretek. (Bp., 1997). Lickóvadamos kö. Zala m.-ben, Göcsej középső részén, a Gellénházi-patak völgyében, Zalaegerszegtől DNy-ra. L: 363 (1900), 581 (1949), 303 (1990), 248 (2001). Vallás: r. k.: 535 (1930). Határa: 669 ha (1984). Ebből 364 ha szántó és 119 ha erdő. 1898-ban Lickó és Vadamos kö.-ek egyesülésével jött létre. Kk. a Novai járásban, a petrikeresztúri körjegyzőségben. 1950-1969 között ~ néven és székhellyel, Iborfia kö.-gel kö.-i közös tanácsot szerveztek a Zalaegerszegi járásban. 1969-től Gellénháza köz-i közös tanács társkör-e. 1990-től önkormányzat irányítja. Mg. jellegű település. 5 kh alatt 147, 5-50 kh között 60, 50-100 kh között 5 földbirtok volt (1935). 1948-ig elemi isk. működött. Leventeegyesület, KÁLÓT (1938) volt 1946-ig, majd a 20. sz. közepén kultúrotthon, a sz. végén faluház épült. Itt helyezték el a könyvtárat is. - Az ev.-et a 20. sz. első felében a zalaegerszegi, később a gellénházai körorvos segítette. - Vezetékes víz a lakások 88%-ában van. - Mindkét településrészen népi harangláb áll. - A II. vh.-ban 16-an haltak meg. Hősi emlékmű őrzi a vh.-s halottak nevét. Irod.: Zalaudvarnoktól Lickóvadamosig. Zala megye villamosításának története. 1950-1963. Szerk. Király Árpád. (Bp., 1993). Licsérd (1907-ig Licsért, szlovák: Licartovce): kö. a Kassai-medencében, a Tarca folyó jobb oldalán, Kassától É-ra. - 1919-ig Mo. (Sáros vm.), 1920-1992 között Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 423, ebből 415 szt. (1900), 481, ebből 436 szt. (1930), 959, ebből 933 szt., 16 cigány (1991). Vallás: r. k.: 378, g. kát.: 40 (1900), r. k.: 799, g. kat.: 17 (1991). Határa: 1452 kh (1900). - Kk. a Lemesi járásban, a sároskőszegi körjegyzőségben. - Lakosai mg.-gal, gabonakereskedelemmel, mészégetéssel foglalkoztak és a h. nagybirtokon mg.-i munkásként dolgoztak. - A kö.-ben 1966-tól szociális gyermekgondozó int. működik. R. k. templomát 1833-ban klasszicista stílusban emelték. Kastélya 1736-ban épült, majd 1900 k. neoreneszánsz stílusban átépítették. Környékén 1836- ban telepített park található. Határában kénesszénsavas ásványvízforrás tör a felszínre. Licskó György (1934. ápr. 24. Bp.): filozófus. - Testvére Licskó István (1946) kémikus. - Az ELTE BTK-n filozófia (1958) és mű szakos tanári oki. szerzett (1960), a filozófiai tudományok kandidátusa (1968). - A bp.-i IX. ker.-i Tanács Népművelési Oszt.-ának munkatársa (1958-1959), a bp.-i IX. ker.-i József Attila Ált. Isk. tanára (1959-1961), a bp.-i Móra Ferenc Leánygimn. tanára (1961-1963), az MTA-TMB ösztöndíjas aspiránsa (1963- 1966), a Művelődésügyi Min. főelőadója és az Ifj. Lapkiadó Váll. szerkesztője (1966-1972). A BME Filozófia Tanszék egy. adjunktusa (1972-1978), egy. docense (1978-1994), ny. egy. docense (1994- től), az Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszék óraadó tanára (2000-től). Az emberi munkatevékenység filozófiai kérdéseivel, technika- és kultúrtörténettel, újabban politikaelmélettel is fogl. Két TEMPUS-program keretében tíz európai egyetem szakmai oktatási módszereit tanulmányozta (1992-1998). F. m.: Munka és erkölcs. Általános elméleti alapok munka és erkölcs kölcsönhatásának vizsgálatához. Kand. értek. (Bp., 1967); A marxi munkafelfogás. (Bp., 1969); Technical Development and Moral Responsibity. (Doxa, 1989); A technikatörténet vázlata. A tűzgyújtástól az automatizálásig. Egy. jegyz. (Bp., 1993); Politikai kultúránk és történelmi háttere. (Gond, 1999); Mit tudtak a régiek? Szemelvénygyűjtemény. Egy. jegyz. (Bp., 2000); Polgármesterek Magyarországon 1990-2002 között. A települések vezetőinek életrajzi adattára. Varsányi Erikával. (Bp., 2001). Licskó István (1946. ápr. 11. Bp ): kémikus. Testvére Licskó György (1934) filozófus. Az ELTE TTK-n kémia-fizika szakos tanári oki. (1969), a BME Vegyészmérnöki Karán környezetvédelmi szakmérnöki oki. szerzett (1976), az ELTE-n doktorált 1976), a kémiai tudomány kandidátusa (1989). A Vízgazdálkodási Tud. Kutató Int. (VOTIKI) III. Vízminőségvédelmi Int. tud. segédmunkatársa (1969-1973), tud. munkatársa (1973-1980), tud. főmunkatársa (1980-1988), tud. tanácsadója (1988-1992), a VITUKI Consult Rt. tud. tanácsadója (1992-1998), az MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport tud. főmunkatársa (1998-1999), a BME Építőmérnöki Kar Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék egy. docense (1999-től). Felszíni vizek tisztításával, elsősorban a felszíni vizek kolloid, ill. kvázikolloid diszperz rendszere elektromos töltésviszonyainak mérésével és az elektromos töltés megváltoztatásának lehetőségeivel fogl. Új vizsgálati módszereket dolgozott ki koagulációs és flokkulációs vízkezelési folyamatok tanulmányozására, ill. új eljárást fejlesztett ki nehézfémszennyezések ivóvízből és szennyvizekből történő eltávolítására, ill. az ivóvíz szervesanyag-tartalmának csökkentésére. Jelentős eredményeket ért el a szilárd-folyadék-fázisszétválasztás vízkezelési gyakorlatban alkalmazott hatékonyságának növelése és a savas csapadék felszínivíz-tisztítási technológiákra gyakorolt hatásának vizsgálata terén. A M. Hidrológiai Társaság, a M. Kémikusok Egyesülete és a M. Szennyvíztechnikai Szövetség tagja. A Nemzetk Vízügyi Szervezet (IWA) tagja. Az ENSZ Eü.-i Világszervezete (WHO) parti szűrésű vízbázisok