Révai Új Lexikona 14. Mah-Nel (Szekszárd, 2004)

N - Nagy István, népi iparművész, szűcshímző - Nagy István, színész - Nagy István, színész - Nagy István, történész, levéltáros - Nagy István, szobrász - Nagy István, ifj., népi iparművész, faragó - Nagy István, villamosmérnök

Nagy 826 Nagy István (1900. szept. 26. Mezőkövesd -1984. nov. 5. Mezőkövesd): népi iparművész, szűcshímző.­­ A matyó szűcshímzés ismeretanya­gát nagyapjától - ragadványnevén Kis Jankótól - sajátította el.­­ Tudását Kis Jankó unokája, Kis Jankó Bori vezetésével, rokoni munkaközösség­ben kamatoztatta a két vh. között. Szűcshímzéssel díszített divatcikkeket (dohányzacskókat, síkesz­tyűket, bőrpapucsokat, öveket stb.) készített. A Matyó Népművészeti Szöv.-ben a szűcshímzéseket tervezte. Verseket írt, rigmusokat szerzett, kismé­retű figurákat faragott. Munkái Kecskeméten, a Népi Iparművészeti Múz. kiállításán, Borsod-Aba­­új-Zemplén m.-i gyűjtemények tárlatain és Mező­kövesden, a Matyóházban láthatók.­­ Népi ipar­művész (1958), a Népművészet Mestere (1962). Nagy István (1909. jan. 22. Maroslekence -1976. jan. 29. Bp.): színész.­­ A kolozsvári tudo­mányegyetem bölcsészkarán tanult (1927-1932).­­ Tanár Nagyenyeden. A Kolozsvári Nemzeti (1934-1941), a bp.-i Nemzeti (1941-1945), Főv.-i Operettszínházban játszott (1946-tól). Szerepelt Miskolcon, Bp.-en a Petőfi és a Jókai Színházban. Az Áll. Déryné Színház tagja (1952-1963). Fő­szerepei: Budai Nagy Antal (Kós K.); Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Almádi (Nyírő J.: Jézusfaragó ember); Christian (Rostand, E.: Cyrano de Bergerac); Konstantin (Herczeg E: Bizánc); Bánk (Katona J.: Bánk bán); Antonius (Shakespeare: Julius Caesar). F. filmjei: Elnémult harangok (1940); Egy éjszaka Erdély­ben (1941); Kísértés (1941); Egy szív megáll (1942); Feke­te hajnal (1942); Külvárosi őrszoba (1942); Halálos csók (1942); A hegyek lánya (1942); És a vakok látnak (1943); A Benedek-ház (1943); A két Bajthay (1944); Gazdátlan asszony (1944); Nagy István (1914. okt. 6. Kolozsvár): színész.­­ A kolozsvári Magyar Színház stúdiójában szer­zett oki. (1936).­­ Kezdetben vándorszínészként dolgozott, majd Győrben játszott. A bp.-i Vígszín­ház tagja (1952-1965). Játék- és tv-filmek tömegé­ben alakított kisebb szerepeket.­­ Jászai Mari-díj (1963). F. színházi szerepei: Sándorka (Zilahy L.: A szűz és a gö­dölye); Herzog (Földes I.: Hivatalnok urak); Balázs (Mes­terházi L.: Az ártatlanság kora). Nagy István (1919. okt. 27. Aszód): történész, levéltáros. - A Pázmány Péter Tudományegyete­men - az Eötvös Collegium tagjaként - történe­lem-földrajz szakos tanári oki. (1942), bölcsész­­doktori oki. szerzett (1944), a történelemtudo­mányok kandidátusa (1967), doktora (1988). - A Pázmány Péter Tudományegyetem M. Történeti Int.-ének gyakornoka (1941-1943), Bp. Főv. Levél­tára (1944—1957), a M. Orsz. Levéltár levéltárosa, főlevéltárosa (1958-1982).­­ Tud. pályafutását az Eötvös Collegiumban Szekfű Gyula tanítványa­ként agrártörténeti kutatásokkal kezdte. A job­bágyfelszabadítással kapcsolatos mp.-i 19. sz.-i gazdaságtörténettel, Buda és Pest 17-18. sz.-i gaz­dálkodásával fogl.­­ Szabó Ervin-emlékérem. F. m.: Mezőgazdaság Magyarországon az abszolutizmus korában. Monográfia és egy. doktori értek. is. (Bp., 1944); Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század el­ső felében. (Tanulmányok Budapest múltjából. XII. Bp., 1957); A magyar kamara pénzügyigazgatása és államgaz­dasági tevékenysége. 1686-1785. Kand. értek. (Bp., 1964); A magyar kamara. 1686-1848. Monográfia. (Bp., 1971); A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után. 1528-1686. Doktori értek. (Bp., 1986). Nagy István (1920. máj. 25. Albertirsa): szob­rász.- A M. Képzőművészeti Főisk.-n Beck And­rás, Pátzay Pál, Szabó Iván növendéke (1950-1956). - Részt vett a Villányi Alkotótábor, a Toka­ji és a Hajdúböszörményi Művésztelep munkájá­ban. Szolnokon él és alkot (1957-től).­­ Főiskolás­ként kisméretű állatszobraival tűnt fel (Csikó, Bé­cs, 1954). A művésztelepi pályakezdő évektől egy­aránt készít ember- és állatszobrokat (Szolnoki szfinx, 1979). Nagyméretű köztéri szobrait és kis­plasztikáit is tömör, zárt kompozíció, az alakok látszólagos elnagyoltsága jellemzi. Formái nem a testek mozgását idézik, hanem a mozgás közben alakuló teret. Műveiből vidámság és humor árad, a harmóniát erőteljes belső dinamikával ötvözi. A hagyományos szobrászati alapanyagok mellett samottot is használ.­­ A Szolnoki Művésztelep tagja (1957).­­ Jubileumi emlékérem (1970), Káp­lár Miklós-díj (1972), művészeti nívódíj (1985, 1987,1994). Irod.: Pogány Ödön Gábor: N. I. szobrászművész kiállí­tása. (Jászkunság, 1970); Ecsery Elemér: N. I. Jubileumi kiállítás. Kát. (Szolnok, Szolnoki Galéria, 1995); László Gyula: Egy művész házaspár szépséges élete. N. I. bib­liográfiája. (Szolnok, 1995); Nagy István, ifj. (1928 Tósokberénd): népi iparművész, faragó.­­ Édesapjától, id. Nagy Ist­vántól nemcsak a juhászmesterséget, hanem a fa­ragást is elsajátította.­­ Faragványainak stílusa az édesapjáét követi, de tudatosabban törekszik a hagyományanyag népi iparművészeti feldolgo­zására. Faragványait Kecskeméten, a Népi Ipar­­művészeti Múz.-ban és Veszprém m.-i gyűjtemé­nyekben őrzik. - Népi iparművész (1958), a Nép­művészet Mestere (1969), az orsz. faragópályázat Kapoli-díja (1972). Nagy István (1931. aug. 12. Bp.): villamosmér­nök.­­ A BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán végzett (1953), a műsz. tudományok kan­didátusa (1959), doktora (1975), az MTA tagja (1.: 1993; r.: 1998).­­ A BME Villamosmérnöki Kar Vil­lamos Gépek Üzemtana Tanszék, ill. Különleges Villamos Gépek Tanszék aspiránsa (1953-1957), tud. munkatársa (1957-1965), az átszervezés után az MTA Automatizálási, ill. Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóint. (SZTAKI) Teljesít­ményelektronika Oszt. tud. főmunkatársa (1965-1975), tud. tanácsadója (1975-1990) és osztályve­zetője. A Ganz Villamossági Művek Automatika Oszt. tanácsadója (1960-1974). A BME Villamos­mérnöki és Informatikai Kar Elektrotechnika Tan­szék (1976-1996), ill. az Automatizálási és Alkal­mazott Informatikai Tanszék MTA Irányítástech­nikai Kutatócsoport egy. tanára (1996-2002), emeritusz professzora (2002-től). A Római Egye­tem (1990), a Torontói és az amerikai Madisoni Egyetem (1991), a Tokiói Egyetem vendégpro­

Next