Révai Új Lexikona 14. Mah-Nel (Szekszárd, 2004)
N - Nagykovalló (szlovák: Koválov) - Nagykozár - Nagykőcse (1910-ig Románkécsa, román: Checea Română) - Nagykücsk - Nagykökényes (1903-ig Kökényes) - Nagykölked - Nagykőmázsa-oldali-zsomboly - Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang
Nagykovalló 926 Nagykovalló (szlovák: Koválov): falu a Fehér- Kárpátok DNy-i lábánál, Szenicétől ENy-ra. 1919-ig Mo. (Nyitra vm.), 1920-1992 között Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 834, ebből 812 szt., 22 n. (1900), 847, ebből 829 szí. (1930), 679, ebből 669 szí. (1991). Vallás: r. k.: 809, szr.: 24 (1900), r. k.: 592 (1991). Határa: 2358 kh (1900). - Kk. a Szenicei járásban, a csácsói körjegyzőségben. - Lakossága mg.-gal fogl. Kereskedelmét a Hangya Szöv. (1901) szervezte. - R. k. temploma a 16. sz. első felében késő gótikus stílusban épült, a 18. sz.-ban barokk stílusban átépítették. Kápolnája barokk és klasszicista stílusú (1795). Határában kénes ásványvízforrás található. Nagykozár: kö. Baranya m.-ben, a Mecsekben, Pécstől DDK-re. L: 982 (1900), 918 (1949), 903 (1990), 1309 (2001). Nemzetisége: 462 n, 394 bunyevác, sokác (1930). Vallás: r. k.: 988 (1930). Határa: 1163 ha (1984). Ebből 835 ha szántó, 102 ha erdő. Kk. a Pécsi járásban. Körjegyzőségi székhely volt. 1950-1966 között önálló tanácsú kö. 1966-tól néven és székhellyel, Bogád, Romonya, 1982-től Magyarsarlós kö.-gel kö.-i közös tanácsot szerveztek. 1990-től önkormányzat irányítja. - Mg.-i jellegű település. A tsz 1949-ben és 1961-ben alakult, majd a bogádi tsz-szel egyesültek. - Áll. elemi népisk.-ban 1900-tól, ált. isk.-ban 1948-tól tanítanak. 1945 előtti egyesületek: r. k. olvasókör (1911), mo.-i n.-ek népművelődési egyesülete (1939). Könyvtár (1912), műv. ház létesült. H. lap: Nagykozári Híradó. Vezetékes víz a lakások 95%ában, gáz 70%-ában van. R. k. temploma 1757- ben épült barokk stílusban. Az I. és II. vh.-s hősi halottaknak közös emlékművet állítottak, Irod.: Erdődy Gyula: Nagykozár község története. (Nagykozár, 1996). Nagykőcse (1910-ig Románkócsa, román: Checea Română): falu az Alföld K-i szegélyén, a Temes síkságán, Temesvártól Ny-ra. 1919-ig Mo. (Torontál vm.), 1919-től Románia része. - L: 2656, ebből 1727 rom., 242 n. (1900). Vallás: g.kel.: 2260, r. k.: 357 (1900). Határa: 4731 kh, amelyből 101 kh nagybirtok (1909). - Nk. a Csenei járásban, 1930- 1967 között és 1972-től Kőcse (Checea) kö. része. - G.kel. temploma 1858-ban épült. Nagyköcsk. kö. Vas vm.-ben, Kemenesalja K-i szélén, a Somló és a Ság hegy között, a Csikászópatak mentén. - L: 305 (1900), 264 (1930). Vallás: r. k.: 190, ev.: 73 (1930). Határa: 754 kh (1930). - Kk. a Celldömölki járásban, a kisköcski körjegyzőségben. 1937-ben egyesült Kisköcsk köz-gel Köcsk néven. Legnagyobb földbirtokosa: hg. Batthyány-Strattmann László (231 kh. 1935). - R. k. elemi isk., népkönyvtár, önkéntes tűzoltó-egyesület és leventeegyesület működött. Az I. vh.-ban 9 h. lakos halt hősi halált. Nagykökényes (1903-ig Kökényes), kö. Heves (1946-ig Nógrád, 1946-1950 között Nógrád-Hont m.-ben, a Cserhátalján, Hatvantól ÉNy-ra. - L: 829 (1900), 896 (1949), 656 (1990), 625 (2001). Vallás: r. k.: 896, ev.: 26, izr.: 11 (1930). Külterületi lakott helye: Ürgéspuszta (109 fő, 1930). Határa: 1729 ha (1984). Ebből 1582 ha szántó. - Kk. a Sziráki járásban, a herédi körjegyzőségben. 1950- 1977 között önálló tanácsú kö. a Hatvani járásban. 1977-től Heréd kö.-i közös tanács társkö.-e. 1990- től önkormányzat irányítja. - Mg.-i jellegű település. A tsz 1961-ben alakult meg. - A keresők 82,7%-a ingázó volt (1990). - A kereskedelmet a 20. sz. első felében a Hangya Szöv. szervezte. - 1948-ig r. k. elemi isk. működött. Ált. isk., klubkönyvtár van a kö.-ben. - A villanyt 1954-ben vezették be. Vezetékes víz a lakások 87%-ában, gáz 82%-ában van. - R. k. temploma a 18. sz.-ban a középkori premontrei prépostság romjaiból épült. I. vh.-s emlékművét 1939-ben Birner Jenő készítette. A Dessewffy-kúria 1820-ban épült. Nagykölked. kö. Vas m.-ben, Körmendtől É-ÉNy-ra. - L: 434 (1900), 348 (1949), 132 (1990), 145 (2001). Vallás: r. k.: 393 (1930). Határa: 980 ha (1984). Ebből 611 ha szántó. - Kk. a Körmendi, majd 1924-től a Körmend-Németújvári járásban, az egyházasrádóci, 1913-tól a kiskölkedi, majd 1937-től a rádóckölkedi körjegyzőségben. 1950- 1968 között Harasztifalu kö.-i közös tanács társkör-e a Körmendi járásban. 1969-től Rádóckölked, 1970-től Egyházasrádóc kö.-i közös tanács társkör-e. 1990-től önkormányzat irányítja. Mg.-i jellegű település. Legnagyobb földbirtokosa: gr. Erdődy Pál (554 kh), Szabó Imre (176 kh), Hirsch Ernő (108 kh), ~ r. k. egyház (106 kh, 1935). A József Attila Tszcs 1950-ben alakult, majd 1967-ben egyesült a harasztifalui és a rádóckölkedi tsz-ekkel. A 20. sz. első felében kisebb malma volt. A kereskedelmet az 1940-es évek második feléig a Hangya Szöv. szervezte. - Az 1880-ban épült r. k. elemi isk.-ban 1948-ig tanítottak. 1945 előtt önkéntes tűzoltó- és leventeegyesület volt. R. k. temploma a 18. sz.-ban épült. 1866-ban épült lakóháza klasszicizáló stílusú. Az I. vh.-ban 16, a II. vh.-ban 14 h. lakos halt hősi halált. Irod.: Keresztúriné Pintér Mária: Nagykölked története. (Nagykölked, 2002). Nagykőmázsa-oldali-zsomboly: fokozottan védett természeti érték a Bükk hg.-ben. A nagykőmázsai mészkőbánya bányatelkén 327 m tengerszint feletti magasságban nyíló, triász időszaki mészkőben kialakult rendszer mélysége 33 m, hossza 90 m. A lejárati akna 2x1 m-es nyílása egy 45 m átmérőjű bemélyedésben csak közvetlen közelről vehető észre. A barlangról Kadic Ottokár számolt be elsőként (1932). A 9 m mély bejárati és a végpontra vezető 8 m mély akna között egy lapos, 100 m 2 alapterületű, agyagos kitöltésű terem húzódik, amelyet helyenként visszaoldott, nagyméretű fennnőtt kalcitok, fonalszerű kristályhalmazok, fosszilis állócseppkövek, cseppkőbekérgezések és medencék díszítenek. A zsomboly mintegy 150-200 egyedszámú denevérkolónia (Rhinolopus euriale) tanyahelye. Ezt több ma guanófelhalmozódás jelzi. A teremben a hg. endemikus vak barlangi futóbogarát (Duvalius gebhardti) gyűjtötték be. A bejárásához technikai eszköz szükséges. Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang: fokozottan védett természeti érték a Bükk hg.-ben. A