Révai Új Lexikona 14. Mah-Nel (Szekszárd, 2004)

M - Mosonyi Emil, építőmérnök - Mosonyi László, orvos, belgyógyász - Mossóczy Lívia; Institoris, Bánhegyi Lászlóné, asztaliteniszező

689 Mossóczy ig Mo. (Moson vm.), azóta Ausztria (Burgenland szövetségi tartomány) része, közben 1938-1945 között a II. Birodalomhoz tartozott. L: 1014, ebből 58 magyar, 129 n., 820 hor. (1900), 1026, ebből 150 n., 816 hor., 46 magyar (1923), 746, ebből 146 n. 589 hor., 10 magyar (1971). Vallás: r. k.: 1002 (1900), r. k.: 1017 (1923), r. k.: 737 (1971). Határa: 3754 kh (1900). - Kk. a Nezsideri járásban. Körjegyzőségi székhely volt. 1970-ben Lajtakáta (Gattendorf) kö.-hez csatolták. Mosonyi Emil (1910. nov. 10. Bp.): építőmérnök. A József Műegyetemen áll. mérnöki okr. (1934), magántanári képesítést szerzett (1950), az MTA tagja (r.: 1951; tagsága felfüggesztve: 1965; tagsága visszaállítva: 1990; r.: 1991). A Földművelésügyi Min. Körös-vidéki tervezési csoportjának mérnöke (1935-1937), az Orsz. Öntözésügyi Hív. tervezőmérnöke és a Kutatási Oszt. vezetője (1937-1942), a M. Kir. Vízerőügyi Hiv. főnöke (1942-1948). Az Orsz. Vízügyi Hiv. (OVH) Tervezési és Építési Főoszt. vezetője (1948-1951), a Vízügyi Tervező Iroda ig.-ja (1951-1957), az OVH tud. tanácsadója (1957-1962), a Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. (VITUKI) igh.-e (1962-1967), közben Rómában FAO-szakértő (1958-1965). A Karlsruhei Egyetem Vízépítési Tanszék profeszszora és a Hidraulikai Laboratórium ig.-ja (1965-1984), emeritusz professzora (1984-től). Vízgazdálkodással, vízépítéssel fogl., nemzetközien is alapvetően új eredményeket ért el a folyami vízlépcsők duzzasztása révén elérhető fűtőanyag- és utazásiidő-megtakarítás vizsgálata terén. Az ezen számításokra kidolgozott Mosonyi-képletek ált. elterjedtek. Ő irányította a tiszalöki vízlépcső tervezését. Az MTA Vízgazdálkodás-tud. Biz. tb. elnöke. A M. Hidrológiai Társaság elnöke (1948— 1958). A Toulouse-i Tud. Akad. tagja (1969-től). A Nemzetk. Vízenergia Társaság alapító elnöke (1995-1997), örökös tb. elnöke (1997-től). Schafarzik-emlékérem (1947), Kossuth-díj (1952), Vermeil-emlékérem (1973), Ritter von Prechtlérem (1979), Széchenyi István-emlékérem (1990), Lászlóffy Woldemár-emlékérem (1991), Pattantyús Ábrahám Géza-emlékérem (1991). F. m.: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Bp. 1948); Kisesésű vízerőművek. (Bp., 1949); A méretarány szerepe a kismintakísérleteknél. Akad.-i székfoglaló. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1953); Hidraulika. I. Karádi G.-vel. (Bp., 1955); Műszaki földtan. Papp F.-fel. (Bp., 1958); Vízerőhasznosítás. I—II. (Bp., 1951-1953); Wasserkraftwerke. I—II. (Bp., 1956-1959; Düssseldorf, 1966); Water Power Development. I—II. (Bp., 1957-1960; 3. kiad. 1965; átd. kiad. 1987-1991); Wasserkraftanlagen. Giesecke, J.vel. (Berlin, 1997; 2. kiad. 1998); A mértékadó tervezési árvíz. Akad.-i székfoglaló is. (Bp., 1999). Mosonyi László (1909. jún. 12. Sárisáp-Annavölgyi bánya - 1998. aug. 31. Bp.): orvos, belgyógyász. A Pázmány Péter Tudományegyetemen ált. orvosi okt. szerzett (1933), belgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1936), a belgyógyászati terápia tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1950), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (életművéért, 1987). A Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1934- 1936), a Szt. Rókus Kórház I. sz. Belgyógyászati Oszt. oszt.-os orvosa, belgyógyász klinikai szakorvosa (1936-1937), a baglyasaljai bányakórház vezetője, bányaorvosa (1937-1945). A II. vh. után a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE II. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1946-1949), egy. adjunktusa (1949-1954), egy. docense (1954-1960), közben dékánh.-e. A M. Népköztársaság megbízásából Albánia ún. legfőbb orvosi tanácsadója (1953-1954). A bp.-i Bajcsy-Zsilinszky Kórház Belgyógyászati Oszt. osztályvezető főorvosa (1958-1959), az Orvostovábbképző Int. IV. sz. Belgyógyászati Klinika egy. docense (1960-1962), klinikáig, és tanszékvezető egy. tanára (1962-1979). Endokrinológiai, klinikai immunológiai és allergológiai kutatásokkal fogl., a 20. sz.-i antibiotikum-kutatás egyik legjelentősebb mp.-i személyisége. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az antibiotikumoknak az anyagcserére és az endokrin rendszerre való hatásainak vizsgálata terén. Az általa felállított ún. Mosonyi-féle funkcionális kompetíció elmélettel az endokrin kórképek, ill. az endokrin szervek hormontermelésének értékes, nemzetközileg is elfogadott összefüggéseire mutatott rá. Módosította a Hegerdorn-Jensen-féle vércukormeghatározást (Mosonyi-Verfahren-féle meghatározás).A M. Belgyógyász Szakcsoport társelnöke (1948-1955), a M. Belgyógyász Társaság alelnöke (1955-től), majd tb. örökös tagja. Az Allergológiai Szakcsoport titkára (1948-1955), az Allergológiai és Immunológiai Társaság titkára, majd vezetőségi tagja, az Endokrinológiai Társaság alelnöke, majd vezetőségi tagja (1955-től). A Korányi Sándor Társaság vezetőségi tagja (1956-tól). Az Egészségtud. Tanács Belgyógyász Szakbiz.-a, Gyógyszer-törzskönyvezési Biz.-a tagja. Az Európai Allergológiai Társaság r. tagja (1968-tól). - A Francia Akad. Pálma-rendjének tiszti fokozata (1972). Batthyány-Strattmann László-díj (1992). F. m.: Antibiotikumok. Összefoglaló közlemény. (Magyar Belorvosi Archívum, 1953); A belső betegségek antibiotikus kezelésének alapelvei. (Bp., 1958; 2., átd. kiad. 1968); Belgyógyászati therápia. (Bp., 1960); Gyakorlati belgyógyászat. Belgyógyászati olvasókönyv. (Bp., 1963); Belgyógyászati differenciáldiagnosztika. (Bp., 1966); A gyakorló orvos endokrinológiája. (Bp., 1981); Klinikai szemlélet az elméleti kutatásban, elmélet a klinikumban. Doktori értek. (Bp., 1986); Mosorin — Mozsor mosósulyok —sulyok Mosovce -~Mosóc Mossóczy Lívia; Institoris, Bánhegyi Lászlóné (1936 Bp.): asztaliteniszező. - A Mezőtúri Építők (1951-1952), az ÉDOSZ SE, ill. a Bp. Kinizsi (1952-1956), az FTC (1957-1959, 1966-1967), a VM Közért (1960-1961), a Vasútterv asztaliteniszezője (1967-1968). Világbajnok (1957: női páros), vb 4. (1957, 1959: csapat); Európa-bajnok (1960: csapat), Eb 2. (1958: női páros), Eb 3. (1958.