Révai Új Lexikona 15. Nem-Rab (Szekszárd, 2005)
N - Németh Ágnes, festőművész, szobrász - Németh Ágnes, kosárlabdázó - Németh Aladár, formatervező - Németh Amadé, zeneszerző, karmester - Németh Andor, író, költő, kritikus
Németh 44 Németh Ágnes (1957. szept. 3. Tiszalök): festőművész, szobrász. A M. Képzőművészeti Főisk. festő szakán Sváby Lajos tanítványa (1978-1984), elvégezte a művészképzőt is (1985). Eötvös(1989-1990), MHB- (1991), Derkovits-ösztöndíjas (1993-1996). Pályája első szakaszában grafikus típusú érmeket készített, később a természeti formák lenyomatait dolgozta át. Az 1990-es években monumentális műveket alkotott, amelyekbe természetes anyagokat fűz bele, ragasztja, applikálja, Irod.: Szágmeiszter N.: Álomcsapda. (Balkon, 1997. okt. 11.); Sturcz János: Víz és Nád. (Új Művészet, 1998.4.). Németh Ágnes (1961. szept. 22. Zirc): kosárlabdázó. - A KSI (1975-1981), a BSE (1981-1985, 1987-1988, 1992-1997), az olasz Lanerossi Schio (1985-1986) és az Italmeco Bari (1988-1992), az FTC kosárlabdázója (1997-1998). - Olimpiai 4. (1980); 4-szeres Eb 3. (1983, 1985, 1987, 1991); Universiade 5. (1981); BEK 2. (1985/86); BEK 3. (1981/82, 1984/85); Ronchetti Kupa-győztes (1983/84); Ronchetti Kupa 2. (1984/85); m. bajnok (1985/86, 1987/88); m. kupagyőztes (1981/82, 1982/83, 1983/84); - Európa-vál. (1981, 1985), 337-szeres m. vál. (1978-1992), Európa legjobb (1985), 2. legjobb (1986,1987), 3. legjobb kosárlabdázója (1988). Németh Aladár (1931. jan. 25. Ukk): formatervező. -AM. Iparművészeti Főisk.-n Dózsa Farkas András tanítványa (1950-1955). - Az Ikarus formatervezője (1955), szabadfoglalkozású iparművész, nagyip. váll.-oknak tervezett gépeket. A M. Iparművészeti Főisk. tanára (1964-től), a Formatervezési Tanszék vezetője (1973-1983). A formatervezés minden ágában dolgozott, stílusát tiszta, világos formák alakítása jellemzi. - A M. Képző- és Iparművészek Szövetségének iparművész titkára (1973-tól). - Munkácsy Mihály-díj (1971). Irod.: Ernyei Gy.: Az ipari forma története Magyarországon. (Bp., 1974); Tamás M.: „Az én évfolyamom..." (Ipari Forma, 1985. 2.); Ernyei Gy.: Made in Hungary. (Bp., 1993). Németh Amadé (1922. dec. 14. Nagybánya -2001. júl. 6. Bp.): zeneszerző, karmester. Testvére Németh Béla (1916-1988) orvos, szemész. Fia Németh György (1956) történész, klasszika-filológus, műfordító. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n Ember Nándor, Kókai Rezső és Unger Ernő tanítványaként végzett (1944), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetemen állam- és jogtud. végbizonyítványt is szerzett (1944), a zenetudományok kandidátusa (1979). A M. Kir., ill. a M. Áll. Operaház korrepetitora (1940-1952), közben a II. vh. végén katonai szolgálatot teljesített, szovjet hadifogságban volt (1944-1948), a M. Áll. Operaház karmestere (1952-1953), uo. az ún. Gördülő Opera művészeti vezetője (1953-1956), ún. repertoárkarmester (1956-1967), az Operaház karig.-ja (1967-1971), karigh.-e és karmestere (1971-1983). A Főv.-i Tanács Szimfonikus Zenekarának vezetője (1956-1967), a Genti Kir. Operaház vendégkarnagya (1960-1977). Zenetudósként elsősorban Erkel Ferenc munkásságával, az Erkel családnak a m. művelődéstörténetben betöltött szerepével, a m. opera történetével fogl. Számos régi m. operát rekonstruált és mutatott be a M. Rádióban (A magyar opera nyomában, 1-18., 1981-1984). A M. Rádió Dalszínháza számára átdolgozta Erkel Bátori Mária (1986) és Dózsa György (1988) c. operáját. Ő vezényelte Erkel Bánk bánját az opera első Ny-európai bemutatóján (Gent, Kir. Operaház, 1960. nov. 11.). Erkel-plakett (1985). F. m.: Carl Maria Weber. (Bp., 1965; 2. jav. és bőv. kiad. 1983) ; Erkel Ferenc. (Bp., 1967; 2. bőv. kiad. 1978); Erkel Ferenc életének krónikája. (Bp., 1973; 2. jav. és bőv. kiad. 1984) ; Operaritkaságok. (Bp., 1980); Gustav Mahler életének krónikája. (Bp., 1984); Az Erkelek a magyar zenében. Az Erkel család szerepe a magyar zenei művelődésben. Kand. értek. is. (Bp., 1987); Hangszerek és zenekarok kézikönyve. (Bp., 2001); A magyar opera története. (Bp., 2002); A magyar operett története. (Bp., 2003); zeneművei: Kis szvit. (bem.: M. Rádió, 1953); Tavaszi kantáta. (Kossuth Klub, 1962); Concerto fúvósötösre és zenekarra. (Gent, Kir. Opera, 1973); François Villon. Opera, (bem.: francia nyelven: Gent, 1974; magyarul: Szegedi Nemzeti Színház, 1977); A zongorahangoló. Vígopera. (M. Rádió Dalszínháza, 1982). Németh Andor (1891. dec. 28. Celldömölk - 1953. nov. 13. Bp.): író, költő, kritikus. A bp.-i tudományegyetem BTK-n végzett. Kolozsváron és Bp.-en újságíró, Szolnokon, majd a putnoki felső keresk. isk.-ban tanár. A Galilei Kör alelnöke, a kör mutatta be Veronika tükre c. misztériumjátékát (1913). Párizsba utazott (1914), az I. vh. kitörésekor a francia hatóságok Noirmoutier-ba, majd He d'Yeu-re internálták. Szabadulását követően a Tanácsköztársaság követségi titkára Bécsben (1919). A bécsi emigráció tagja, a Bécsi Magyar Újság, a Diogenes és a Ma (1921-1925) munkatársa; Kassákkal együtt a 2x2 c. lap szerkesztője. Hazatérése (1926) után a Dokumentum szerkesztőségének tagja, közben A Toll, az Újság, a Szép Szó kritikusa, számos írása jelent meg a Nyugatban. Az Újság irodalmi rovatvezetője (1936-1939), a nemzetiszocializmus térhódítása elől Párizsba költözött, majd D-Franciao.-ban, 1945-1947 között ismét Párizsban élt. Flazatelepülve a Csillag főszerkesztője (1947-1950), rendszeresen publikált az Új Magyarország és a Forum c. lapokban. Itthon és emigrációs évei idején is szoros kontaktust tartott fenn a korszak hazai és külföldi íróival, Déry Tiborral, Koestler Arthurral, szoros barátság fűzte József Attilához, akinek monográfusa is volt. Karinthy Frigyessel való barátságának Egy foglalt páholy története (1942) c. művében állított emléket. Esszéket írt F. Kafkáról, M. Proustról, J. Joyce-ról, T. Tzaráról, J. Cocteauról. H. de Balzac, A. Dumas, V. Hugo, E. Zola, Th. Dreiser, E. Hemingway, S. Maugham műveit tolmácsolta m. nyelven. Számos műfajban alkotott, megjelent két útikönyve (Felsőolaszország, 1929; Magyarország, 1930), több történelmi tárgyú regénye (A kegyenc, 1937; Mária Terézia, 1938; Metternich vagy a diplomácia magasiskolája, 1939; A császár-diktátor, 1939) és kisregénye (A 313-as akta, 1933; A kék szappanhab, 1933). Publicisztikai műveit Élőhang negyvennyolchoz címmel