Révai Új Lexikona 16. Rac-Sy (Szekszárd, 2005)
R - Rácalmás - Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület - racka
Raca —Récse Răcăciuni —Rekecsin Rácalmás: kö. Fejér m.-ben, a Duna mellett, Dunaújvárostól É-ra. L: 3992 (1900), 4292 (1949), 2971 (1990), 3874 (2001). Nemzetisége: 35 n., 12 szerb (1930). Vallás: r. k.: 3555, g. kat.: 18, ref.: 193, ev.: 46, g.kel.: 40, izr.: 67 (1930). Külterületi lakotthelyek: Kulcspuszta (529 fő), Galambos (199 fő), Újgalambos (187 fő), Szlatina (117 fő, 1930). Határa: 5738 ha (1984). Ebből 3633 ha szántó, 595 ha kert, gyümölcsös, 386 ha erdő. Nk. az Adonyi járásban. 1950-1978 között önálló tanácsú kö., 1957-től a Sztálinvárosi, 1961-től a Dunaújvárosi járásban. 1979-től nk. 1990-től önkormányzat irányítja. - Mg.-i jellegű település. Legnagyobb birtokosai: Jankovich család (1800 kh), Frankl János (800 kh), Zalay Janka (550 kh, 1935). Tsz volt a kö.ben. Kereskedelem: Hangya Szöv. (a II. vh. előtt), földművesszöv. (az 1940-es évek második felétől), ÁFÉSZ (az 1960-as évektől). Pénzügyek: Egyesült Dunaföldvári Takarékpénztár és Hitelbank Rt. fiókja (20. sz. első fele), Mezőség Takarékszöv. (20. sz. vége). 1948-ig felekezeti isk., majd ált isk. működött. Eü.-i közp. és gyógyszertár, könyvtár, műv. ház, faluház, helytörténeti gyűjtemény van. Vezetékes víz és gáz a lakások 90%-ában van, részben kiépült a szennyvízhálózat. A r. k. templom 1786-ban épült. Ref. és g.kel. temploma van. A Jankovich-kúria (1756) barokk stílusú, részben átalakították (1798-1801). A Modrovichkastély (1840 k.) késő klasszicista stílusú. A falu alatt több, a török időkben keletkezett pince található. Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület: 1996-ban 381,8 ha-on, Rácalmás kö. közig.-i területén védetté nyilvánított terület (a Nagy-sziget és több kisebb zátonysziget). Természetvédelmi kezelője a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazg.-a. A védelem célja a sziget egyes helyein megmaradt, a Duna árterére jellemző erdőtársulások maradványainak, amint az ezekben élőhelyet találó védett, lágyszárú növények megőrzése, továbbá az árterekre jellemző, védett és fokozottan védett állatfajok számára megfelelő szaporodó- és táplálkozóhely biztosítása. A zátonyokon, a partok mentén jellemző a mandulalevelű bokorfüzes (—folyóparti füzesek) társulás, amelyben kiskócsag (Egretta garzetta), bakcsó (Nycticorax nycticorax), szürkegém (Ardea cinerea) fészkel. A magasabb partszéli helyeken fűzligetek terülnek el. Legnagyobb értéke a magasabb térszínekre jellemző tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino-pannonicae- Ulmetum, —folyóparti keményfaligetek) maradványai. Védett lágyszárú faja többek között a tavaszi csillagvirág (Scila bifolia), a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a nyári tőzike (L. aestivum), a szibériai nőszirom (Iris sibirica), az örménygyökér (Inula helenium). Rendkívül változatos állatvilágának legnagyobb értéke a mintegy 92 itt fészkelő és 50 vonuló, táplálkozó madárfaj. Az idős, zárt erdők fokozottan védett fészkelő faja a fekete gólya (Ciconia nigra) és a barna kánya (Milvus migrans). A vonuló, táplálkozó fajok közül kiemelkedő a racka parti madarak és a récefélék nagy tömege, amint az ezeket kísérő rétisas (Haliaetus albicilla) rendszeres megjelenése. Fokozottan védett emlőse a vidra (Lutra lutra). Racaşdia —Rakasd Racaştia —Rákosd Racatau —Rakata Rachiş —Oláhrákos Răchita —Rekettye, —Rekitta Rachitova —Rakitó, —Rekettyefalva Racice —Rákosvölgy Răciu —Mezőrücs racka: ősi, kevertgyapjas, parlagi juhfajták gyűjtőneve. Fajtái (tájegységenkénti változatai): hortobágyi (m. vagy alföldi), felvidéki, havasi, m. moldvai, gyimesi, korponai és oláh - t. Mo.on őshonossága miatt védett a hortobágyi amely évsz.-okon keresztül a m. pásztorélet meghatározó juhfajtája volt. Feltehetőleg a honfoglaló ősökkel került a Kárpát-medencébe. Mo.-on a II. vh. előtt mintegy 4000 példánya élt, de állománya a háború után pár száz db-ra csökkent. 2001-ben 6500 egyedet (törzskönyvi ellenőrzésben 3312 állatot) tartottak nyilván. Tenyésztési programját az Orsz. Mg.-i Int. határozza meg; a program végrehajtója a M. Juhtenyésztő Szövetség. Tenyésztésének célja a fajta genetikai képességeinek megőrzése, eredeti genetikai varianciájának fenntartása (nemesítési alapanyag). Legelő, takarmányozás és elhelyezés tekintetében igénytelen, rendkívül edzett (a tartós esőzést, havazást fedél nélkül bírja), nagy szervezeti szilárdságú, jó tejelő (anyánként átl.an 50-80 ) fejhető ki, a jól tejelő anyák egy fejési idény alatt 150-200 tejet termelnek). Gyapjútermelésének gazdasági jelentősége csekély, évente egyszer nyírják; gereznája értékesebb (suba, takaró). Bárányainak prémjét kucsmák, sapkák, mellények, gallérok, népi bundák készítésére használták. Napjainkban ízletes, tápláló húsa és teje bioélelmiszerként értékes. A hortobágyi ~ egyedülálló tulajdonsága a pödrött szarv (a többifajta szarva többnyire csigás, de akadnak sarlós vagy kistülkös szarvúak, sőt suták is). Mind a kos, mind az anya dugóhúzószerűen csavarodott, V alakban felfelé álló szarvat visel; az anyák szarva 30 cm hosszú, a két szarv tengelye 50-60 fokos szöget zár be, a kosoké átl. 50 cm hosszú, szöge 90-110 fokos. Durvább felszőrökből és finomabb pehelyszálakból álló, tincses szer