Révai Új Lexikona 16. Rac-Sy (Szekszárd, 2005)
S - Somlyó Zoltán, költő, műfordító - Somlyócsehi (román: Cehei) - Somlyódy László, mérnök, hidrológus
Somlyó 746 2., bőv., jav. kiad.: Szélrózsa. Összegyűjtött versfordítások. II. Az utazás. Francia költők Baudelaire-től napjainkig. Békéscsaba, 1995); „Miért hal meg az ember?" Drámafordítások. (Bp., 1984); Rámpa. Reg. (Bp., 1984, 1995); Parisiens. Versek. (Lausanne, 1987); Ami rajtam túl van. Válogatott versek. 1937-1986. (Bp., 1988); A költészet ötödik évada. Tanulmányok. 1981-1987. (Bp., 1988); A macska tízezer létezésmódja. (Bp., 1989); A boglári parton. (Boglárlelle, 1990); Palimpszeszt. (Bp., 1990); Párizsi kettős. Reg. (Bp., 1990); Talizmán. 101 szonett. 1953-1988. (Bp., 1990); Városok. (Bp., 1991); Nem titok. (Pécs, 1992); Füst Milán vagy A lesütött szemű ember. Emlékezés és tanulmány. (Bp., 1993); Az elvitathatatlan hely. Tanulmányok. (Bp., 1994); A negyedik szoba. Versek. 1992-1993. (Bp., 1994); Törésvonalak. (Bp., 1997); Seb és kés. Válogatott versek. 1972-1997. (Bp., 1998); Mesék a mese ellen - Contrefables. (Pécs, 1999); Cantata Tremenda. (Bp., 2000); Philoktétésztől Ariónig. Válogatott tanulmányok. I—II. (Pécs, 2000); Önéletrajzaimból. (Bp., 2001); Válogatott versei. (Bp., 2001); Ahol van. Versek. 1997-2002. (Pécs, 2002). Irod.: Vajda Gábor: Szerelemtől izzó értelem. S. Gy. költészetéről és az ars poeticájáról. (Híd, 1979); Rónay László: Megírt és megíratlan könyvek. S. Gy. pályája. (Új írás, 1983); Csányi László: S. Gy. (Bp., 1988); Pomogáts Béla: Árion az ezredfordulón. S. Gy. költészetéről. (Dunatáj, 1989);Tandori Dezső: ...És ami azon is túl van. S. Gy. költészet körei. (Tiszatáj, 1989); Szigeti Csaba: A mesterséges szonett felé. S. Gy. költészetéről. (Jelenkor, 1991); „A fény árnyat, az árny fényt vet az útra". Írások S. Gy.-ről, S. Gy.-ről. (Orpheus, 1996); Pomogáts Béla: Küzdelem a kimondhatóval és a kimondhatatlannal. S. Gy. költői évtizedei. (Múlt és Jövő, 1996); Zsoldos Sándor: Az Épp ettől az Ahol vanig. S. Gy.-kötetolvasó. (Parnasszus, 2000). Somlyó Zoltán, 1900-ig Schwartz (1882. jún. 22. Alsódomború - 1937. jan. 7. Bp.): költő, újságíró. Fia Somlyó György költő, műfordító. Nagykanizsán érett. 1901-től Bp.-en élt. A Magyarország kiadóhiv.-ában, majd a Közvélemény szerkesztőségében dolgozott. Fiuméban a Tengerpart c. lapnál újságíró. Bp.-en a Magyar Nemzet munkatársa (1906-tól), majd nagyváradi (1908- tól), szegedi (1909), pécsi (1910), szabadkai lapok (1911-től) szerkesztőségében tevékenykedett. Ismét Bp.-re költözött (1913), a Budapester Abendblatt (1913-tól), a Pesti Hírlap (1922-től), a Literatúra (1926-tól), a Pesti Napló állandó munkatársa (1928-tól). Több verse jelent meg a Nyugatban, hatottak rá a Holnap költői is. Korai versei a népiesség és a szecesszió jegyében születtek. Témái között a szerelem mellett a nagyv.-i lét és a Bp.-élmény is helyet kapott. Költészetének alaphangja a magányosság és a reménytelenség érzése, líráját alapvetően meghatározta bohém életmódja és hányattatott pályája. Életművének jelentős részét alkotják nagy műgonddal készített versfordításai. F. m.: Dalok a piros kendőtől a hatcsattos cipőig. (Bp., 1902); Dél van. (Szeged, 1910); Az átkozott költő. (Bp., 1911); Északra indulok. (Békéscsaba, 1912); Sötét baldachin. (Bp., 1913); Hadak a hóban. Novellák. (Békéscsaba, 1915); A halál árnyékában. (Bp., 1916); Nyitott könyv. Lírai pamflet. (Békéscsaba, 1916); Őszi regény. (Bp., 1916); Végzetes verssorok. (Bp., 1916); A doberdói Mária. Versek a nagy háborúról. (Bp., 1918); Kármin. Színházi versei. (Bp., 1919); A férfi versei. (Bp., 1922); Szűz Miléva. (Bp., 1924); Tango Milonga hercegnő. Reg. (Bp., 1924); Kenyér ABC. (Bp., 1937); Válogatott versek. Szerk. Somlyó György. (Bp., 1953; más válogatásban: 1958, 1960, 1962); Nyitott könyv. A titkos írás. Elbeszélő költemények. Szerk., utószó: Somlyó György. (Bp., 1960); Borítsd szememre szoknyád! Versek. Szerk. Vas István. (Bp., 1972); Szabadkai karnevál. Vál. írások. Szerk. Dér Zoltán. (Szabadka, 1982); Szegedi konferanszié. Válogatás S. Z. szegedi írásaiból. Szerk. Zsoldos Sándor. (Szeged, 1982); Jajgató Felicián. Vál. versek. Szerk. Réz Pál. (Bp., 1982); Párbaj és kultúra. Vál. publicisztikai írások. (Bp., 1986); Aranykanál. Kiadatlan novellák, 1910-1936. Vál. Urbányi László. (Bp., 1993). Irod.: Devecseri Gábor: Lágymányosi istenek. (Bp., 1971); Zsoldos Sándor: Voltam valaki köztetek. Vázlat S. Z. életrajzához. (Irodalomtörténet, 1983); Somlyócsehi (román: Cehei): falu a Szilágyságban, a Kraszna folyó mellett, Szilágysomlyó szomszédja. - 1919-ig Mo. (Szilágy vm.), 1919-től Románia része, 1940-1944 között ismét Mo.-hoz tartozott. - L: 895, ebből 797 rom. (1900), 1314 (1941), 2350, ebből 1397 rom., 945 cigány (1992). Vallás: g. kat.: 825 (1900), g.kel.: 2094 (1992). Határa: 2829 kh, amelyből 458 kh osztatlanul az egykori úrbéreseké, a közbirtokosságé és a kö.-é, 289 kh nagybirtokosoké (1909). Kk. a Szilágysomlyói járásban, a somlyóújlaki körjegyzőségben. Somlyódy László (1943. szept. 30. Kecskemét): mérnök, hidrológus. - Dédapja Thirring Gusztáv (1861-1941) statisztikus, az MTA tagja. - A BME Gépészmérnöki Kar Áramlástechnika Szakán végzett (1967), doktorált (1973), a műsz. tudományok kandidátusa (1978), doktora (1985), az MTA tagja (1.: 1990; r.: 1998). - A Szellőző Művek fejlesztőmérnöke (1967-1972), egyúttal az MTA Áramlástechnikai Munkaközösség tud. munkatársa (1970-1972). A Vízgazdálkodási Kutatóint. (VITUKI) tud. munkatársa (1972-1976), tud. főmunkatársa, tud. tanácsadója (1976-1990), egyúttal a VITUKI Vízépítési Int. igh.-e (1983-1984), a VITUKI Vízminőségvédelmi Int. ig.-ja (1985- 1989), majd a VITUKI főig.-ja (1990-1991). A BME Építőmérnöki Kar Vízellátás-Csatornázás Tanszék, ill. Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék egy. tanára (1992-től) és a tanszék vezetője (1996-tól). A laxenburgi (Ausztria) Nemzetk. Alkalmazott Rendszerelemző Int. projektvezetője (1980-1982, 1991-1994). Áramlástani kutatásokkal, szennyezőanyagok elkeveredési folyamatainak felszíni vizekben történő vizsgálatával, folyók és tavak vízminőségével, tavak eutrofizálódásának szabályozásával fogl. Diszperziós méréseket végzett a Dunán és számos más folyón. Az MTA Műsz. Tudományok Oszt.-a elnöke (1999- től), a Hidrológiai Biz. tagja (1983-tól). A M. Akkreditációs Biz. tagja (1994-1997), majd alelnöke (1998-2000). A M. Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke. A Nemzetk. Vízminőségi Szövetség (IAWQ) vezetőségi tagja, majd az IAWQ alelnöke (1998-tól). A Nemzetk. Víztud. Akad. tagja (1998- tól). Vitális Sándor-díj (1986), Gábor Dénes-díj (1999), Deák Ferenc-díj (2002), Széchenyi-díj (2002).