Révai Új Lexikona 17. Sz-Toa (Szekszárd, 2006)

S - Szécsiszentlászló (Szentlászló, szlovén: 1930-ig Mitvarjevci, 1930-1936 között, 1945-től Motvarjevci) - Szécsisziget - Szécskeresztúr (szlovák: Zemplínska Teplica) - Szecskő Tamás, szociológus - Szécsmező (1904-ig Szécspolyánka, szlovák: Sečovská Polianka) - Szecsődi Ferenc, hegedűművész

249 Szécsiszentlászló (Szentlászló, szlovén: 1930- ig Mitvarjevci, 1930-1936 között, 1945-től Mot­­varjevci): Mura­vidéki falu a Kebele-patak partján, Muraszombattól K-re.­­ 1919-ig Mo. (Zala vm.), 1919 után a Szerb-Hor.-Szb­. Királyság, 1929- 1991 között Jugoszlávia része. 1941-1944 között ismét Mo.-hoz tartozott. 1991-től Szlovénia része. - L. 464, ebből 437 magyar, 3 n., 23 szlo. (1900), 357 magyar (1941), 230, ebből 188 magyar, 26 szlo. (1991). Határa: 1762 kh (1900). - Kir. az Alsólend­­vai járásban.­­ Magyar lakossága zömmel ref. val­lási.­­ Első isk.-ját a 19. sz. második felében épí­tették. A II. vh. végéig ref. felekezeti isk.-ja is volt.­­ Amatőr színjátszó csoportja az 1940-es évek ele­jén jött létre. A József Attila-kultúregyesület (1950) néhány év után megszűnt, az 1990-es évek elején újraszervezték.­­ Ref. temploma 1967-ben épült.­­ Az egész Mura-vidéken itt maradt meg a legtöbb tornácos, ún. kódisállásos ház (nevüket onnan kapták, hogy az imádkozó koldusokat csak a tornácig engedték be). Szécsisziget: kö. Zala m.-ben, a Kerka­­vidéken, Lentitől DK-re.­­ L: 418 (1900), 555 (1949), 282 (1990), 277 (2001). Vallás: r. k.: 462 (1930). Határa: 620 ha, ebből 164 ha rét, legelő és 308 ha erdő (1984).­­ Kk. a Letenyei, 1950-től a Lenti járásban, körjegyzőségi székhely, 1991-től a lovászi körjegyzőségben. 1965-ben ~ néven és székhellyel, Kerkateskánd kö.-gel kö.-i közös ta­nácsot szerveztek, 1970-től Lovászi társkö.-e, 1990-től önkormányzata van. - A lakosság a me­ző- és az erdőgazdaságból élt. A k­. vh. előtt legna­gyobb birtokosa a föld 65%-át birtokló gr. Andrássy Sándor volt. - A 20. sz. első felében ma­lom és fűrésztelep üzemelt. - Kereskedelem: tejszöv. (1934), földműves-szöv. (1947), ÁFÉSZ. - A két vh. között leventeegylet volt. - R. k. temp­loma barokk stílusban 1750-1760 között, a Szapáry-Andrássy-kastély a 18. sz.-ban épült. Je­lentős a mároki kápolna, a régi vízimalom, amint a templom egyházművészeti gyűjteménye. Szécskeresztúr (szlovák: Zemplínska Tepli­­ca): falu az Eperjes-Tokaji-hg. K-i részén, Tőketerebestől Ny-ra.­­ 1919-ig Mo. (Zemplén vm.), 1920-tól Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 1135, ebből 1074 szt., 60 magyar (1900), 1011, ebből 927 szt., 6 magyar (1930), 1373, ebből 1343 szt., 17 cigány (1991). Vallás: r. k.: 637, g. kát.: 439, szr.: 55 (1900), r. k.: 720, g. kát.: 375, ev.: 18 (1991). Határa: 4660 kh (1900). - Kk. a Gálszécsi járásban, a nagyazari körjegyzőség­ben.­­ Lakossága mng.-gal, gyümölcstermesztés­sel, fazekasiparral, szénégetéssel, szűcsiparral, kosárfonással és faeszközök készítésével fogl., amint a h. nagybirtokon dolgozott. A 20. sz. ele­jén legnagyobb birtokosa Propper Adolf volt.­­ A 20. sz. első évtizedeiben Mandl Pál gazdasági szeszgyára működött.­­ Kastélya a 18. sz. első fe­lében késő barokk stílusban épült, a 19. sz.-ban átépítették. G. kat. temploma (19. sz. eleje) ba­rokk és klasszicista elemeket ötvöz. R. k. templo­ma (1930) szecessziós stílusú.­­ Határában bar­nakőszén található. Szecsődi Szecskő Tamás (1933. aug. 18. Debrecen -1997. dec. 14. Bp.), szociológus.­­ Az MKKE Poli­tikai Gazdaságtan Szakán közgazdász­oki. szer­zett (1956), a filozófiai (szociológiai) tudományok kandidátusa (1971). - Az MKKE tanársegéde (1956-1958), a Figyelő c. lap munkatársa (1959— 1960), a M. Rádió szerkesztője (1961-1969). A Tö­megkommunikációs Kutatóközp. ig.-ja (1969-1988), a M. Közvélemény-kutató Int. főig.-ja (1988-1991), egy vegyesváll. kutatási ig.-ja (1991— 1997). Az MKKE c. egy. docense, a MÚOSZ Újság­író Isk. és a New York-i Saint Johns Egyetem szak­vezető tanára, majd a Pennsylvaniai Egyetem vendégprofesszora (1989-1990). - A kommuniká­ciós kutatások mo.-i úttörője, a modern közvéle­mény-kutatási módszerek mo.-i bevezetője. Mo.­­on elsőként vizsgálta a rádió, a tv és a vezető na­pilapok közvéleményformáló szerepét. - A Tö­megkommunikációs Kutatók Nemzetk. Szövetsé­gének főtitkára (1984-től). A M. UNESCO Biz. tag­ja, a tájékoztatási albiz. alelnöke.­­ A Szociológia (1975-1985) és a Jel-Kép c. folyóiratok főszerkesz­tője (1980-1997). F. m.: Ember és a nagyváros. (Bp., 1966); A rádiózás szo­ciológiai és pszichológiai problémái. (Bp., 1966); Nyelv és kommunikáció. I—II. Szépe Györggyel. (Bp., 1969); A társadalom kommunikációs rendszere és a mindenna­pok kommunikációs jelenségei. Kand. értek. (Bp., 1970); Információtól a közéletig. (Bp., 1973); Communication Policies in Hungary. Fodor G.-vel. (Paris, 1974; francia és japán nyelven is); A televíziós jelenség. (Bp., 1976); Érté­kek és változások. 1-2. Szerk. Hoppál Mihállyal. (Bp., 1987); A tömegkommunikáció társadalmi hatásai. Beve­zetés a tömegkommunikáció szociológiájába. (Bp., 1994); Szécsmező (1904-ig Szécspolyánka, szlovák: Secovská Polianka): falu a Tapoly folyó mellett, Varannótól D-re. - 1919-ig Mo. (Zemplén vm.), 1920-tól Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 1272, ebből 1186 szt., 74 magyar, 9 n. (1900), 1473, ebből 1408 szí. (1930), 2473, ebből 2465 szt. (1991). Vallás: r. k.: 778, g. kát.: 445, ref.: 20, izr.: 29 (1900), r. k.: 1583, g. kát.: 799, ev.: 8 (1991). Határa: 3808 kh (1900). - Kkr. a Gálszécsi járásban, a vis­­nyói körjegyzőségben. - Lakossága ing.-gal és fa­­kitermeléssel fogl. - R. k. temploma a 17. sz. má­sodik felében barokk stílusban épült, 1762-ben ki­bővítették. G. kat. temploma (18. sz. vége) barokk és klasszicista, 1936-ban kibővítették. Szecsődi Ferenc (1954. jún. 14. Bp.): hegedű­­művész. - A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n Szűcs Mihály növendéke (1972-1977). - A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. (2000-től Egyetem) Zeneisk. Tanárképző Int. Szegedi Tagozatán ta­nársegéd (1977-1985), adjunktus (1985-1990), do­cens (1990-1997), főisk. tanár (1997-2000), egy. ta­nár (2000-től).­­ Szólistaként is gyakran hangver­senyezik.­­A M. Zeneművészeti Társaság elnök­ségi tagja (1997-től).­­ A Zeneművészeti Főisk. Akadémiai Nagydíj versenyének I. díja (1977). Cziffra-alapítvány ösztöndíja (1984), Liszt Ferenc­­díj (1993), Artisjus-díj (1994, 1998, 1999), Weiner Leó-díj (1997), Szegedért Emlékérem (2000), Sze­ged Kultúrájáért Díj (2004).

Next