Révai Új Lexikona 17. Sz-Toa (Szekszárd, 2006)
S - Szondy István, öttusázó, vívó, lovas - Szondy Zsuzsanna, orvos-biokémikus - szonett - szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis)
597 Gestalten des Bösen. (Bern, 1969); Moses Antwort auf Kain. (Bern, 1973); Die Triebentwischten. (Bern, 1980); Die Triebvermischten. (Bern, 1984); Káin a törvényszegő. Mózes a törvényalkotó. (Bp., 1987); Ember és sors. Tanulmányok. Ford., összeáll. Gyöngyösiné Kiss Enikő. (Bp., 1996); A Szondi-teszt. A kísérleti ösztöndiagnosztika kézikönyve. Ford., összeáll. Böhm Gábor, Molnár Mariann, Sándorfi Edina. (Bp., 2002). Irod.: Deák Judit: Beszélgetés Sz. L.-tal. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1983); Benedek István: Sz. L. emlékezete. (Magyar Hírlap, 1986. febr. 21.); Pressing Lajos: A Szondi-mítosz. (Élet és Tudomány, 1986.15.); Buda Béla: A sorselemző sorsa. Portréfilm Sz. L.-ról. (Filmvilág, 1986); Huth, Werner: Sz. L. élete és műve. (Magyar Nemzet, 1987. febr. 16.); Hegedűs Géza: Lélek a mítoszban, mítosz a lélekben. Sz. L. kultúrfilozófiájáról. (Világosság, 1988); Vargha András: Sz. L. 1-3. (Pszichológiai Szemle, 1988-1989); Találkozás 25 év után. Sz. L. és László Károly beszélgetése. (Kapu, 1991); Benedek István: Szondi-anekdotárium. (Valóság, 1991); Sz. L. Vál., sajtó alá rend. Gyöngyösiné Kiss Enikő. (Magyar panteon, Bp., 1999). Szondi-teszt —sorsanalízis Szondy István (1925. dec. 29. Berettyóújfalu): öttusázó, vívó, lovas. A TF-en testnevelő tanári oki. szerzett (1950), 1956-tól az NSZK-ban élt, 2000-ben hazatelepült. A MOVE Ceglédi SE úszója, vízilabdázója (1938-1945), a Ceglédi VSE úszója, öttusázója (1946-1947), a Bp. Épületszerelő (1949-1951), a Bp. Fáklya öttusázója (1952- 1956), egyúttal a Bp. Petőfi vívója (1950-1956), a Bp. Traktor lovasa (1954-1956). Öttusában olimpiai bajnok (1952, csapat), olimpiai 3. (1952: egyéni), olimpiai résztvevő (1948), világbajnok (1954, 1955: csapat), vb 2. (1953: egyéni), vb 3. (1954: egyéni), 6-szoros m. bajnok (1949-1951, 1954: egyéni; 1949, 1950: csapat). M. vál. (1947-1956). Vívásban m. bajnok (1951: párbajtőr csapat). Lovaglásban olimpiai résztvevő (1956). A Bp. Fáklya öttusaedzője (1952-1956), a VfL Wolfsburg (n., 1957-1962), a TV 1860 Frankfurt (n.) vívóedzője (1962-1971), az amerikai öttusavál. edzője (1965- 1970), az NSZK öttusavál. szövetségi kapitánya (1969-1970), az UFC Frankfurt vívóedzője és Hessenben áll. vívómester (1971-1987). Szondy Zsuzsanna (1959. júl. 23. Ózd): orvosbiokémikus. - A DOTE-n áll. orvosi oki. szerzett (1983), közben a KLTE TTK vegyész szakán is tanult, az orvostudomány kandidátusa (1990), habilitált (1999), az MTA doktora (2002). A DOTE Biológiai Int., ill. Biokémiai és Molekuláris Biológiai Int. gyakornoka (1983-1988), egy. tanársegéde (1988-1990), adjunktusa (1991-1996), docense (1996-2003), egy. tanára (2003-tól) és a Fogászati Biokémiai Tanszék vezetője (1999-től). A stockholmi Karolinska Int. vendégprofesszora (2001-től). Az immunsejtek osztódását és elhalását szabályozó jelátviteli folyamatok vizsgálatával, egyes kóros immunaktiválással járó kórképek (pl. Sjögrenszindróma, AIDS) feltárásával fogl. - Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997), Mestertanár (2005). F. m.: A pirimidin-szintézis szabályozása és kapcsolata a glutamin-anyagcserével a sejtproliferáció során. Kand. szongáriai cserepek értek. (Debrecen, 1989); A jelátviteli folyamatok szabályozása. A táplálkozás biokémiája. (Biokémia orvostanhallgatók számára. Szerk. Fésűs László. Bp., 1994); Probing the Molecular Program of Apoptosis by Cancer Chemopreventive Agents. Fésűs Lászlóval, Uray Istvánnal. (Journal of Cellular Biochemistry, 1995); A nukleozidok és retinoidok T-sejt apoptózist szabályozó hatásának vizsgálata. Doktori érték. (Debrecen, 2000); Az apoptózis természetes gátlói. T-sejtek és autoimmun betegségek. (Apoptózis - a sejthalál programja. Szerk. Kopper László, Fésűs László. Bp., 2001); TGASE2/- Mice Reveal a Phagocytosis-associated Crosstalk between Macrophages and Apoptotic Cells. Többekkel. (Proceedings of National Academy of Sciences, USA, 2003). szonett: a világirodalom legelterjedtebb állandósult versszerkezete. A 13. sz.-ban keletkezett a szicíliai isk. udvari költészetében; előképei vitatottak. Alap formájában Vendecasillabo-sorokból építkező, két négysoros (egyenként kvartettnek, együtt oktávának) és két háromsoros (egyenként tercettnek, együtt szextettnek nevezett) versszakból áll; rímképletük ered: ab a b, ab a b, c d c, d c d volt, később a b b a, a b b a, c d e, c d e. Hamarosan számtalan más változata is elterjedt; ezek közül legnevezetesebb az ún. Petrarca, abba, abba, cde, ded vagy abab, abab, cde, ede rímképlettel. A forma már a 15-16. sz.-ban Európa-szerte divatos volt, s a 20. sz.-ra a K-i irodalmakat is meghódította, így sorfajai gyakran megváltoztak, s rímképleteinek is újabb variációi keletkeztek. E változatok közül világhíres a Shakespeare—, strófatagolás nélkül, ababededefef gg rímképlettel, vmint a Ronsard—, —alexandrinsorokkal, abab, cded, eef, ggf rímképlettel. A modern költészetben szabadversben írt és rímtelen ~ek is vannak, amelyeknek már csak strófatagolása kapcsolódik a hagyományhoz. Léteznek továbbá a 14 soros formán túllépő, toldott ~ek, farkas ~ek, amint ezt lerövidítő csonka ~ek is. Különlegesen virtuóz forma az ún.koszorú. Ennek a m. költészetben egyetlen ismert - másutt sokféle - válfaja 15 -ből álló sorozat, amelynek 15. szonettje (az ún. mester) a megelőző 14 - kezdősoraiból áll össze. A ~ek továbbá úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy minden első sora azonos az előtte álló - utolsó sorával. A 20. sz.-i m. költészetben az annyira elterjedt, hogy könnyebb lenne azokat a költőket felsorolni, akik e formát mellőzték. A korábbiakban akoszorú egyetlen nevezetesebb példája József Attilától A kozmosz éneke volt, újabban viszont valóságos divatja támadt: Markó Béla legtöbb verse -koszorú, s megtalálható e virtuóz szerkezet Imre Flóránál, Fábri Péternél, s főként Láng Évánál. szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis): a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozó állatfaj. Élőteste (lábak nélkül) 12-18 mm hosszú, de a nagyobb nőstények teljes testhossza a 40 mm-t is elérheti. Mo. legnagyobb pókfaja. Fekete színű, sárgásbarna és szürke rajzolattal; lábízületei alul feketék. Elterjedt a Bécsi-medencétől az Altáj hg.-ig és Kínáig; a sztyeppzóna tipikus pókja. Hazánkban főleg a gyér növényzetű szikesek