Révai Új Lexikona 17. Sz-Toa (Szekszárd, 2006)
T - talajjavítás, melioráció - Talajjavítási és Talajművelési Kutatóintézet (Karcag) - talajnedvesség - talajtan, pedológia
697 kenység csökkenéséhez vezet. A folyamat hatékonysága a csapadék- és lejtőviszonyoktól, a talaj típusától, genetikai szintjeinek fizikai, vízgazdálkodási tulajdonságaitól, pillanatnyi nedvességtartalmától, a növényborítás sűrűségétől és egész sor más tényezőtől függ. Különleges formája a szél okozta erózió (defláció), amely elsősorban a megművelt futóhomok-területek (Mo.-on a Duna-Tisza köze és a Nyírség egyes tájrészletei) ásványi és humuszkolloidokban szegény, gyors kiszáradásra hajlamos talajaiban és növényzetében (homokverés) okozhat károkat, de a művelőeszközöknek a szerkezeti elemeket aprító hatására elporosodott csernozjom talajokon sem ritka jelenség. A szélkifúvás ellen különböző módon (pl. mezővédő erdősávok, fasorok telepítésével) védett mg.-i területeken, amint a zárt gyeptakaróval borított, s legfeljebb csak korlátozott mértékben legeltetett homokfelszíneken a deflációs veszély napjainkra nagymértékben csökkent. talajjavítás, melioráció: mindazoknak a módszereknek és eszközöknek az összessége, melyek alkalmazásával a talajtulajdonságok gyökeres megváltozása, a talajtermékenység tartós javulása érhető el. A megszüntetendő talajhiba jellegétől függően fizikai (mechanikai), kémiai és biológiaii eljárások ismeretesek, egyes esetekben pedig ezek együttes - gyakran vízrendezéssel is összekapcsolt - alkalmazása, komplex melioráció válhat szükségessé. A fizikai eszközökkel történő ~ a rendszeres talajművelésnél mindenkor nagyobb mérvű beavatkozás. Ilyenek pl. az agyagos, tömődött szinteknek a csapadékvíz talajba mentését szolgáló feltörése (mélylazítás, altalajlazítás), valamely javítóanyagnak (istállótrágya, komposzt, tőzeg stb.) a homoktalajok mélyebb szintjeibe juttatását célzó altalajtrágyázás (réteges homokjavítás), vagy a vízfelesleg elvezetése az altalajban kialakított vagy ott elhelyezett elszívó csövek, ill. nyitott, felszíni csatornahálózat révén (talajcsövezés-drénezés, ill. lecsapolás-telkesítés). A kémiai ~i eljárásokkal a talajok savanyúságát, ill. szikességét lehet csökkenteni vagy megszüntetni. A biológiai ~ azoknak a beavatkozásoknak az összessége, melyek célszerűen kiválasztott növények termesztésével segítik elő a talaj tulajdonságainak javítását (pl. lucerna vetése a kötött talajok lazítása céljából). Mo.-on elsősorban a Tiszához és vízrendszeréhez tartozó folyók mesztelen üledékein, ill. középhg-eink és dombsági területeink erdei alatt képződött savanyú talajok kedvezőtlen fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai meszezéssel szüntethetők meg. A talajba vitt kalcium-ionok nemcsak a káros savanyúságot csökkentik, hanem a növények kalcium-ellátását és a talajszerkezet javulását is elősegítik. A szikes talajok (pl. a Hortobágyon) esetében a kémiai beavatkozások csak fizikai talajjavítással együtt vezetnek eredményre. A szolonyeci szikesek erősen tömődött, agyagos, nátrium-ionokban éssókban gazdag felhalmozódási szintjének meszezésével vagy gipszezésével egyidejűleg mélylazítást is kell végezni. A nátriumsókat (többek között szódát) tar talajtar talmazó talajvíz hatása alatt álló, erősen lúgos kémhatású szoloncsák szikesek sókészletét a talajvízszint süllyesztésével (talajcsövezés), ill. a sók egyidejű kimosásával (öntözés) lehet csökkenteni (bár az elvezetett drénvíz másutt okozhat szikesedést!), a talajoldat lúgossága pedig savanyító hatású javítóanyagokkal (gipsz, lignitpor, savgyanta stb.) tompítható. Kalcium-ionok bevitelére itt külön nincs szükség, mivel a talaj saját mésztartalma („meszes-sós szikes") a savanyítás eredményeként oldatba megy, mobilizálódik. Talajjavítási és Talajművelési Kutatóintézet (Karcag), tud. kutatóhely. Jogelődjét, a Karcagi Növénynemesítő Telepet Vezekényi Ernő kezdeményezésére alapították 1947-ben, 12 ha-on. 1955-től neve Nagykunsági Mg.-i Kísérleti Int. 1970-től ~. 1976- tól a DATE, ill. 2000-től a Debreceni Egyetem része. Tud. részlegei: Talajtermékenységi és Talajvédelmi Oszt., Talajhasznosítási és Vidékfejlesztési Oszt., Növénynemesítési és Fajtafenntartási Oszt., Juhászati és Géphasznosítási Oszt., Közp. Laboratórium, kat. telephelyei: Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes. Arborétuma is van. Minősített és fenntartott növényfajtái: őszi búza (6-féle, 1995-2002), őszi árpa (3. 1993-2002), triticale (2001), angolperje (2; 1967,1995), réti perje (1967), szudánifű (6; 1964-1993), silócirok (1997), szemescirok, (2; 1998, 2001), szegletes lednek (2; 1990, 2000), köles (3; 1947,1991), fénymag (2; 1991), mohar (4; 1963-1993), pannonbükköny (1967), őszi takarmányborsó (1993), talajnedvesség: a talajvíztükör felett elhelyezkedő talajréteg víztartalma, mely a talajokat behálózó hajszálcsövekben tárolódik. A ~ mértéke a száraz talaj tömegének százalékában kifejezhető nedvességtartalomban határozható meg. Menynyiségének alakulása függ a talaj típusától, a talajvíz magasságától, az onnan felemelkedő, ill. a felszínről a mélybe kerülő víz mennyiségétől (beszivárgás) és a tárolt víz kémiai összetételétől. A mg.-ban gyakran csak a növénytermesztés szempontjából vehető figyelembe, vagyis csak a termőrétegen belüli, a növények gyökérzónájában meglévő nedvességtartalmat értik alatta. Az állnál nagyobb nedvességű talajok Mo.-on főként az Alföld és a Kisalföld magas talajvízállású, mélyebben fekvő, ill. folyó menti területrészein fordulnak elő (pl. láp-, öntés- és réti öntéstalajok), Irod.: Talajhasználat, műveléshatás, talajnedvesség. Szerk. Gyuricza Csaba, Birkás Márta. (H. n., 2004). talajtan, pedológia: a talajok alapvető fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaival, osztályozásával, képződésével, termékenységével, javításával és védelmével, amint földrajzi elterjedésük sajátosságaival foglalkozó tudományterület. A diszciplína 20. sz.-i fejlődése mindvégig összekapcsolódott az agrokémiáéval (mezőgazdasági kémia). A korszerű hazai ki kutatások a Földtani Int. Agrogeológiai Oszt.-ának megszervezésével (1891) kezdődtek meg, majd a 20. sz. első évtizedeiben szélesedtek ki a különféle talajok térképezésével, tipizálásával és kémiai összetételük vizsgálatával. 1926-ban megkezdődött az Alföld szi