Révai Új Lexikona 17. Sz-Toa (Szekszárd, 2006)
T - Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, TAKI, Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (Bp.) - talajvíz
Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet 698 héseinek felvétele.Sigmond Elektől jelent meg az első összefoglaló szakkönyv (1934). Az 1930-as években Kreybig Lajos vezetésével megindult a növénytermesztés szempontjából fontos talajtulajdonságok térképezése, melynek eredményeként az 1940-es évek közepére elkészült Mo. egységes talajtérképe. Az 1950-es évektől a ~ genetikai irányzata erősödött meg, s az e téren elért kutatási eredmények összefoglalásaként jelentette meg Stefanovits Pál Magyarország talajai c. könyvét (1956), amelyet később korszerűsített (1963). Az 1950-es évek második felében lendültek fel a talajfizikai és talajkolloidokra irányuló vizsgálatok (Klimes-Szmik Andor, Di Gléria János), nőtt a vízgazdálkodási kutatások iránti igény és gyarapodtak a szikesek, a homok- és a savanyú talajok javítását célzó tud. programok, továbbá a talajvizsgálati módszerek (Ballenegger Róbert). A ~ kutatásokban az 1960-as évektől egyre nagyobb szerepet kaptak a talajvizsgáló laboratóriumok, amelyek hálózatba szervezésével lehetőség nyílt a terméshozamok növelését célzó műtrágyázás optimalizálására. Az 1970-es években megindult Mo. agroökológiai potenciáljának felmérése, az 1980-as évektől a biomassza felhasználhatóságának kutatása, amint a környezeti feltételekhez fokozottan alkalmazkodó mg. ~i megalapozása. Az 1990-es években fontos feladat lett a műtrágyázás és a vegyszeres növényvédelem különböző talajfajtákra gyakorolt közvetlen hatásának a tanulmányozása, amint a már az 1980-as években elkezdődött aszályelemzési program végrehajtása. Napjainkban a kutatások jelentős részét segíti a térinformatika. A M. Digitális ~i és Domborzati Adatbázist az MTATalajtani és Agrokémiai Kutató Intézete (TAKI) hozta létre (1993-tól). A ~i és agrokémiai kutatásoknak a TAKI-n kívül az egykori mg.-i akad.-k, ill. mai főisk.-k és egy. karok ~i és agrokémiai tanszékei (voltak) a színterei (Bp., Gödöllő, Keszthely, Mosonmagyaróvár, Sopron, Debrecen, Szarvas, Nyíregyháza). Részletes, ún. üzemi mélységű talajtérképezéssel az Orsz. Mg.-i Minőségvizsgáló Int. fogl. Legjelentősebb hazai szakfolyóirata azAgrokémia és Talajtan. Irod.: Vági István: A talajtan elemei. (Sopron, 1931); Páter Károly: Mezőgazdasági talajtan. (Bp., 1950); Komiszár Lajos: Éghajlattan-talajtan. (Bp., 1980; 1982); Stefanovits Pál- Filep György-Füleky György: Talajtan. (Bp., 1999; 2005). Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, TAKI, Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (Bp.), tud. kutatóhely. Jogelődjét a Földművelésügyi Min. Tud. Közp.-ja alapította 1949-ben Agrokémiai Int. néven (4044/1949. [V. 21.] Korm. sz. rendelet, 8602/1949. [VI. 29.] FM rendelet). Több intézmény szervezeti egységének összevonásával jött létre (pl. Talajtani Kísérleti Int., Bp.; Orsz. Chémiai Int. és Közp. Vegykísérleti Állomás, Szeged; a bp.-i Agrártud. Egyetem Debreceni Oszt.-ának Kémiai és Talajtani Int.-e, Keszthelyi Oszt.-ának Kémiai Int.-e; M. Áll. Földtani Int. Talajtani Oszt., Bp.). 1950-ben az Orsz. Kémiai Int. épületébe költöztették. 1950-től neve Agrokémiai Kút. Int., vidéki oszt.-ai önállósultak (235/1950. [IX. 13.] MT rendelet, 16 121/1950. [X. 3.] FM rendelet). 1953-ban a szabadföldi kísérletek helyszíne a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság egyik üzemegysége lett. 1955-től az intézmény az MTA Agrokémiai Kft. Int.-e, 1957. nov. 1-jétől ~ néven. 1951-1952 telén a Felső Kísérleti Telep újjáépített főépületébe helyezték. Tud. szervezete (2006) a Talajtani, a Talajbiológia és -biokémiai, amint az Agrokémiai és Növénytáplálási Oszt.-ból, ill. a GIS- laborból (1993-tól) áll. Utóbbiban több regionális léptékű, komplex talajtani-környezetvédelmi adatbázist hoztak létre (Agrotopográfiai Adatbázis [AGROTOPO], M. Digitális Talajtani és Domborzati Adatbázis [HunSOTER], nagy léptékű adatbázisok). Lapja: Agrokémia és Talajtan. Ig.-k: Páter Károly (1949-1954), di Gléria János (1954-1959), Szabolcs István (1959-1981), Várallyay György (1981-1996), Németh Tamás (1996—). talajvíz: a felszín alatti első összefüggő víztest, a hidrogeológiai rendszer része. Típusai: típusos (ezen belül áramló és álló), pangó ~, lejtők ~e. Atest térben és időben állandóan változik; ebben döntő szerepe van atestet tározó kőzetnek, a fedőkőzetek, ill. a laza üledékek kvantitatív és kvalitatív adottságainak, amint az időjárási tényezőknek (csapadék, beszivárgás, párolgás). A szint-változást Mo.-on 1910-től mérik (Meteorológiai és Földmágnességi Obszervatórium, Ógyalla, Kenessey Béla). Az első, kimondottan észlelésére szolgáló kút (1932), ill.szint-megfigyelő kúthálózat kiépítése Rohringer Sándor nevéhez fűződik (Duna-Tisza köze, 1936). 1944-ben Komlósi Imre a Duna-Tisza-csatorna tervezett nyomvonalán (Kecskemét közelében)kísérleti telepet tervezett, amely 1949. szept. 1-jétől működött. 1952- től a Vituki—Vituki Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet) méri aszint-változásokat. 1972-ben az észlelés 1280 orsz. törzshálózati kút mérőhely, amint 470 tanulmányi célú kút segítségével történt. A ~et ivó- és öntözővízként hasznosítják. Az emberi tevékenység és a természeti környezet közötti kapcsolatban a biológiai, kémiai és fizikai komponensei szükségszerűen megváltozhatnak, az elveszítheti eredeti, természetes tulajdonságát, elszennyeződhet. A potenciálisszennyezés előfordulását számos földrajzi és környezeti változó befolyásolhatja, ill. okozhatja (pl. talajtípus,mélység, a víztározóréteg nagysága). Aszennyezés értékelése napjainkban térinformatikai alapokon, számítógépes modellek segítségével történik. A hazaiviszonyt többtérkép is feldolgozta. A kutatásával a hidrogeológia, az agrár-, a műsz. tudományok, az erdészet, amint a környezetvédelem fogl. A mp.-ikutatások atyja Preissig Ede (1873). Nevesebb kut.-i még: Böck Hugó, Ernszt Kálmán, Illyász Ervin, Ihrig Dénes, Sümeghy József, Bogárdi (Bogner) János, Rónai András, Ubell Károly, Major Pál, Kovács György, Juhász József, Hartyányi László, Tamás János. Irod.: Sümeghy József: Magyarország talajvízviszonya. (Bp., 1953); Magyarország talajvízből öntözhető területei. Összeáll. Major Pál. (Bp., 1963); Kovács György: A