Révai Új Lexikona 17. Sz-Toa (Szekszárd, 2006)

T - Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, TAKI, Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (Bp.) - talajvíz

Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet 698 héseinek felvétele.­­Sigmond Elektől jelent meg az első összefoglaló szakkönyv (1934). Az 1930-as években Kreybig Lajos vezetésével megindult a növénytermesztés szempontjából fontos talajtu­lajdonságok térképezése, melynek eredménye­ként az 1940-es évek közepére elkészült Mo. egy­séges talajtérképe. Az 1950-es évektől a ~ geneti­kai irányzata erősödött meg, s az e téren elért ku­tatási eredmények összefoglalásaként jelentette meg Stefanovits Pál Magyarország talajai c. köny­vét (1956), amelyet később korszerűsített (1963). Az 1950-es évek második felében lendültek fel a talajfizikai és talajkolloidokra irányuló vizsgála­tok (Klimes-Szmik Andor, Di Gléria János), nőtt a vízgazdálkodási kutatások iránti igény és gyara­podtak a szikesek, a homok- és a savanyú talajok javítását célzó tud. programok, továbbá a talaj­vizsgálati módszerek (Ballenegger Róbert). A ~­ kutatásokban az 1960-as évektől egyre nagyobb szerepet kaptak a talajvizsgáló laboratóriumok, amelyek hálózatba szervezésével lehetőség nyílt a terméshozamok növelését célzó műtrágyázás optimalizálására. Az 1970-es években megindult Mo. agroökológiai potenciáljának felmérése, az 1980-as évektől a biomassza felhasználhatóságá­nak kutatása, amint a környezeti feltételekhez fo­kozottan alkalmazkodó mg. ~i megalapozása. Az 1990-es években fontos feladat lett a műtrágyázás és a vegyszeres növényvédelem különböző talaj­fajtákra gyakorolt közvetlen hatásának a tanul­mányozása, amint a már az 1980-as években el­kezdődött aszályelemzési program végrehajtása. Napjainkban a­­­ kutatások jelentős részét segíti a térinformatika. A M. Digitális ~i és Domborzati Adatbázist az MTA­­Talajtani és Agrokémiai Kuta­tó Intézete (TAKI) hozta létre (1993-tól). A ~i és ag­rokémiai kutatásoknak a TAKI-n kívül az egykori mg.-i akad.-k, ill. mai főisk.-k és egy. karok ~i és agrokémiai tanszékei (voltak) a színterei (Bp., Gö­döllő, Keszthely, Mosonmagyaróvár, Sopron, Debrecen, Szarvas, Nyíregyháza). Részletes, ún. üzemi mélységű talajtérképezéssel az Orsz. Mg.-i Minőségvizsgáló Int. fogl. Legjelentősebb hazai szakfolyóirata az­­Agrokémia és Talajtan. Irod.: Vági István: A talajtan elemei. (Sopron, 1931); Páter Károly: Mezőgazdasági talajtan. (Bp., 1950); Komiszár La­jos: Éghajlattan-talajtan. (Bp., 1980; 1982); Stefanovits Pál- Filep György-Füleky György: Talajtan. (Bp., 1999; 2005). Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, TAKI, Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Ag­rokémiai Kutatóintézet (Bp.), tud. kutatóhely. Jog­elődjét a Földművelésügyi Min. Tud. Közp.-ja ala­pította 1949-ben Agrokémiai Int. néven (4044/1949. [V. 21.] Korm. sz. rendelet, 8602/1949. [VI. 29.] FM rendelet). Több intézmény szervezeti egysé­gének összevonásával jött létre (pl. Talajtani Kí­sérleti Int., Bp.; Orsz. Chémiai Int. és Közp. Vegy­­kísérleti Állomás, Szeged; a bp.-i Agrártud. Egye­tem Debreceni Oszt.-ának Kémiai és Talajtani Int.-e, Keszthelyi Oszt.-ának Kémiai Int.-e; M. Áll. Föld­tani Int. Talajtani Oszt., Bp.). 1950-ben az Orsz. Kémiai Int. épületébe költöztették. 1950-től neve Agrokémiai Kút. Int., vidéki oszt.-ai önállósultak (235/1950. [IX. 13.] MT rendelet, 16 121/1950. [X. 3.] FM rendelet). 1953-ban a szabadföldi kísérletek helyszíne a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság egyik üzemegysége lett. 1955-től az intézmény az MTA Agrokémiai Kft. Int.-e, 1957. nov. 1-jétől ~ néven. 1951-1952 telén a Felső Kísérleti Telep újjáépített főépületébe helyezték. Tud. szervezete (2006) a Ta­lajtani, a Talajbiológia és -biokémiai, amint az Ag­rokémiai és Növénytáplálási Oszt.-ból, ill. a GIS- laborból (1993-tól) áll. Utóbbiban több regionális léptékű, komplex talajtani-környezetvédelmi adatbázist hoztak létre (Agrotopográfiai Adatbá­zis [AGROTOPO], M. Digitális Talajtani és Dom­borzati Adatbázis [HunSOTER], nagy léptékű adatbázisok). Lapja: Agrokémia és Talajtan. Ig.-k: Páter Károly (1949-1954), di Gléria János (1954-1959), Szabolcs István (1959-1981), Várallyay György (1981-1996), Németh Tamás (1996—). talajvíz: a felszín alatti első összefüggő víztest, a hidrogeológiai rendszer része. Típusai: típusos (ezen belül áramló és álló), pangó ~, lejtők ~e. A­­test térben és időben állandóan változik; ebben döntő szerepe van a­­testet tározó kőzetnek, a fe­dőkőzetek, ill. a laza üledékek kvantitatív és kva­litatív adottságainak, amint az időjárási ténye­zőknek (csapadék, beszivárgás, párolgás). A­­ szint-változást Mo.-on 1910-től mérik (Meteoroló­giai és Földmágnességi Obszervatórium, Ógyalla, Kenessey Béla). Az első, kimondottan­­ észlelésé­re szolgáló kút (1932), ill.­­szint-megfigyelő kút­hálózat kiépítése Rohringer Sándor nevéhez fű­ződik (Duna-Tisza köze, 1936). 1944-ben Komlósi Imre a Duna-Tisza-csatorna tervezett nyomvona­lán (Kecskemét közelében)­­kísérleti telepet ter­vezett, amely 1949. szept. 1-jétől működött. 1952- től a Vituki­­—Vituki Környezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Kutató Intézet) méri a­­szint-változásokat. 1972-ben a­z észlelés 1280 orsz. törzshálózati kút mérőhely, amint 470 tanulmányi célú kút segítsé­gével történt. A ~et ivó- és öntözővízként haszno­sítják. Az emberi tevékenység és a természeti kör­nyezet közötti kapcsolatban a­­ biológiai, kémiai és fizikai komponensei szükségszerűen megvál­tozhatnak, a­z elveszítheti eredeti, természetes tu­lajdonságát, elszennyeződhet. A potenciális­­szennyezés előfordulását számos földrajzi és környezeti változó befolyásolhatja, ill. okozhatja (pl. talajtípus,­­mélység, a víztározóréteg nagysá­ga). A­­szennyezés értékelése napjainkban térin­formatikai alapokon, számítógépes modellek se­gítségével történik. A hazai­­viszonyt több­­térkép is feldolgozta.­­ A­­ kutatásával a hidro­­geológia, az agrár-, a műsz. tudományok, az erdé­szet, amint a környezetvédelem fogl. A mp.-i­­kutatások atyja Preissig Ede (1873). Nevesebb kut.-i még: Böck Hugó, Ernszt Kálmán, Illyász Er­vin, Ihrig Dénes, Sümeghy József, Bogárdi (Bog­ner) János, Rónai András, Ubell Károly, Major Pál, Kovács György, Juhász József, Hartyányi László, Tamás János. Irod.: Sümeghy József: Magyarország talajvízviszonya. (Bp., 1953); Magyarország talajvízből öntözhető terüle­tei. Összeáll. Major Pál. (Bp., 1963); Kovács György: A

Next