Révai Új Lexikona 18. Tob-Z (Szekszárd, 2006)
U - útifalu - útifű (Plantago) - útifű-medvelepke (Parasemia plantaginis) - Útinform
363 Útinform útifalu: a szalagtelkes falvak csoportjába tartozó falutípus, amelynél a település tengelyében futó közút (főút, összekötő út, bekötőút stb.) mentén kétoldalt, az u.-ra merőlegesen, egymáshoz tapadva sorakoznak a különböző mértékben beépített telkek. A falut kettéosztó út lehet távolabbi településeket összekötő országút vagy kevésbé forgalmas zsákutcaszerű bekötőút. Igen gyakori történelmi falutípus, amely Mo.-on már a 13-14. sz. óta jelen van. Létrejöttében szerepet játszhatott a földesúri hatalom és a feudalizmus kori határhasználati rendszerek gyakorlata is. A Kárpátmedencében jelentőségében mindig is megelőzte a halmazfalut (--halmaztelepülés). A 20. sz.-ra főként a D- és Ny-Dunántúlon, amint É-Mo. aprófalvas területén maradt fenn belőlük a legtöbb. Az ~ ered., egyu.-s település, amely a lakosság növekedésének hatására, évsz.-ok alatt többu.-sá válhatott. Irod.: Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963); Bárth János: Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyománya. (Kalocsa, 1996); útifű (Plantago): az útifűfélék (Plantaginaceae) családjának nemzetsége.1. Az erdélyi ~ (P. schwarzenbergiana) dácikus-pannon endemikus flóraelem. Az alacsony (10-20 cm), kopasz évelő több levélrózsát fejleszt. A hosszúkás-lándzsás vagy keskeny elliptikus levelek hossza 3-25 cm, szélessége 0,5-2,5 cm, szélük ép vagy ritkás fogas. A barázdás tőkocsányon 4-5 mm széles tömör füzérvirágzat fejlődik. Máj végén-aug.-ban nyíló virágainak pártacsöve 2,5 mm-es, négy oválislándzsás cimpája 1,5-2 mm hosszú, a kinyúló porzók fehérek. Toktermése 3,5—4,5 mm hosszú. Szikes réteken, szikes pusztákon, szikfokokon (főként szolonyec sziken) tenyészik. Bizonyított előfordulási helyei Mo.-on: Cserehát, Duna-Tisza köze, Hortobágy, Hajdúság, Nyírség, Tiszántúl. Mo.-on 1982 óta védett. 2. Az ezüstös ~ (P. argentea) szubmediterrán flóraelem. A kis vagy közepes termetű (15-25 cm) évelő tőlevélrózsát alkotó, hosszan hegyesedő lándzsás vagy szálas-lándzsás levelei jellegzetesen ezüstös színűek a rásimuló selymes szőrzettől. A bordázott, szőrös tőkocsány csúcsán gömbös vagy tojásdad, tömött, 1,5-2 cm hosszú füzérke virágzat fejlődik. Az ápr. közepén-jún.-ban nyíló apró virágokból kiálló porzók fehéresek. Karsztbokorerdőkben, erdőspusztaréteken, pusztai cserjésekben, pusztafüves lejtőkön, sziklagyepekben él. Bizonyított előfordulási helyei Mo.-on: Mátra, Vértes, Bakony, Balaton-felvidék, Mecsek, Villányi-hg. Mo.-on potenciálisan veszélyeztetett, 1982 óta védett. 3. Az óriási (P. maxima) eurázsiai flóraelem. A feltűnő, 60-120 cm magas évelő hosszúkás vagy tojásdadlándzsás tőleveleinek hossza 15-25 cm, szélessége 8-15 cm. Hengeres tőkocsányán tömött, vastag, hengeres, 8-20 cm hosszú füzérvirágzat fejlődik; a fehér vagy fehéres rózsaszín virágok jún.-júlban nyílnak. Termése 3-4 mm hosszú tok. Kékperjés lápréteken, mocsárréteken él. Bizonyított előfordulási helye Mo.-on: a Turján-vidék (Kunpeszér: Szalagerdő). Mo.-on a kipusztulás közvetlen veszélyébe került, 1982 óta védett. 4. A lándzsás ~ (P. lanceolata) kozmopolita faj; gyógynövényként gyűjtött, ill. termesztett növény. Az évelő növény gyöktörzséből ered a tőlevélrózsa és a virágokat tartó tőkocsány. Hosszúkás vagy keskeny lándzsás, széles nyélbe keskenyedő, 15-20 cm hosszú és 1-3 cm széles leveleinek egy része felálló, a többi földre fekvő. Egy tő áll. több, 10-60 cm magas tőkocsányt hajt. Gömbös vagy kúpos, később hengeres füzér virágzatában a virágok alulról kezdenek nyílni máj-tól késő őszig. Termése tojásdad, üreges, kétmagvú tok. A futóhomok és a vízállásos területek kivételével a legtöbb talajon megterem. Gyakori a réteken, legelőkön, füves helyeken, parlagterületeken, utakon, árkokban. Drogja a tőlevele (Plantaginis lanceolatae folium). Hatóanyagai: az aukubin nevű glikozid (1,5-2%), továbbá polifenolok, nyálkaanyag, C-vitamin, cserzőanyag (4%), citromsav, invertáz és emulsin enzimek. Hatása: gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító, sebgyógyító, enyhén antibiotikus. Termesztésben 3-4 éves kultúra. Kertszerűen megművelt, tömött vetőágyba vetik márc.-ban. A 30-50 cm magas állományt júl. elején vágják először, majd 3-6 hetenként ismétlik szept. végéig; a második évben máj. elején kezdik vágni. A várható nyers hozam 20-40 t/ha; 7 kg nyers levélből állítható elő 1 kg szárított drog. Gyógynövényként a magas ~ (P. altissima) és a nagy ~ (P. major) leveleit is gyűjtik, ill a fajokat termesztik. útifű-medvelepke (Parasemia plantaginis): a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, a medvelepkefélék (Arctiidae) családjába tartozó rovarfaj. Szárnyainak fesztávolsága 35-41 mm. Elülső szárnya fekete, széles fehéres, zegzugos sávokból álló rajzolattal. A hím hátulsó szárnya kékes árnyalatú fehér, a nőstényé piros, fekete szegéllyel és néhány fekete folttal. Elterjedt Eurázsia mérsékelt övi zónájában. Hazánkban igen ritka, csak az É-i országrész néhány pontjáról ismert (Sopron, Lónya, Zempléni-hg.). Tápnövényei útifűfajok, de más lágyszárúak is. Hernyója feketésbarna, dúsan szőrözött. Egyetlen nemzedéke máj végétől júl. végéig, főleg nappal, néha éjszaka repül. Mo.-on 1993 óta védett. AVörös Könyv (1989) a potenciálisan veszélyeztetett fajok közé sorolja. Útinform: közúti adatgyűjtő, -nyilvántartó és -szolgáltató szervezet. Jogelődjét a Közlekedési és Postaügyi Min. alapította 1974-ben. Az ~ gyűjti és rendszerezi a forgalom folyamatosságát, biztonságát befolyásoló információkat, és arról tájékoztatja a közlekedőket és az utazóközönséget. Információinak 90%-át a M. Közút Kht. m.-i területi igazg.-aitól, a többit a m.-i rendőrkapitányságoktól, a kompok üzemeltetőitől, fuvarozóktól, vidéki tömegközlekedési váll.októl, a polg. védelem