Révai Új Lexikona 18. Tob-Z (Szekszárd, 2006)

V - vízgazdálkodás

723 vízgazdálkodás —Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, —Szigetköz Tájvédelmi Körzet, —Tápió-Hajta-vidéke Tájvédelmi Körzet, —Tarna-vidéki Tájvédelmi Körzet). A m. ~ közül több, rövidebb-hosszabb szakaszán, természetes EU- (Tisza, Maros [2006. dec. 31-éig], Dráva, Mura), ország- (Duna, Ipoly, Tisza, Maros, Dráva, Mura, Hansági-főcsatorna) és/vagy megyehatár (pl. Rába, Marcal, Sió, Duna, Tisza). A mo.-i . legfelső szintű áll. felügyeletével, vízügyi igazgatásával a Környezetvédelmi és Vízügyi Min., tud. kutatásával, hasznosításával az MTA kutatóiizein, amint az egyetemek és főisk.-k kutatóhelyein kívül pl. aVITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. (VITUKI) foglalp. folyóinak és vízgyűjtő területeinek hidrometeorológiai adatait, a hajózható folyók gázlóviszonyait, a jégjárás adatait a VITUKI Vízgazdálkodási Igazg.tához tartozó Orsz. Vízjelző Szolgálat gyűjti össze és adja közre, mely árvízjelző szolgálatot is működtet. Mo. vízrajzával, ill. ezen belül vízfolyásainak történetföldrajzi változásaival többek között Ortvay Tivadar, Holub József, Alföldi László, Somogyi Sándor és Frisnyák Sándor, a vízhálózat geomorfológiai célú elemzésével Gábris Gyula fogl. írod.: Ortvay Tivadar: Magyarország régi vízrajza a XIII. század végéig. I—II. (Bp., 1882); A magyar vízfolyások betűsoros jegyzéke. (Vízügyi Közlemények, 1903); Magyarország fontosabb domborzati, táj- és víznevei. (Bp., 1984); A vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája. 1807-1992. Összeáll. Fejér László, Koltay József, Szabó Gyula. (Bp., 1992); Vörös Ottó: Vízrajzi köznevek szóföldrajzi és jelentéstani vizsgálata. (Bp., 1999); Lovász György. Általános vízföldrajz. (Pécs, 2000); Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás krónikája. Szerk. Fejér László. (Bp. 2001). vízföldrajz —hidrogeográfia vízföldtan -hidrogeológia vízgazdálkodás: a természetben rendelkezésre álló vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodás. Fő ágazatai: a víz térbeli elhelyezkedésének megváltoztatása (--vízszabályozás, —vízrendezés, —vízvédelem); a víz kommunális célú kitermelése és hasznosítása; a víz tározása; a víz minőségének javítása (víztisztítás, szennyvízkezelés); a víz viszszaforgatása a természetbe; vízenergia-hasznosítás (—vízerőmű, —vízimalom), a víz ip. és mg.-i hasznosítása (öntözés, ip. létesítményekben hűtővíz, ip. víz, —vízhasználat); stb. Mo.-on a ~ fontosságára először Beszédes József mérnök hívta fel a figyelmet. A bányavíz-hasznosítás elindítója Vitális Sándor volt. A karsztvizet sokáig - tévesen - kimeríthetetlennek tartották (Horusitszky Henrik, Vadász Elemér), a hasznosítható karsztvízkészletet az 1950-es évek első felében Kessler Hubert határozta meg először. A rétegvizekkel való gazdálkodás fontosságát Lóczy Lajos hangsúlyozta (1886), ennek jegyében tiltakozott az alföldi artézi kutak korlátlan fúrása ellen. A mo.-ika 19-20. sz. fordulóján, Kvassay Jenő és az általa létrehozott Kultúrmérnöki Intézmény tevékenysége során vett nagy lendületet, a trianoni békeszerződéssel (1920) megcsonkított országban azonban újra kellett definiálni a ~ feladatait; ezt nagyrészt Bogdánfy Ödön, Sajó Elemér és Kreybig Lajos vezetésével végezték el. Mosonyi Emil irányításával 1954-ben készült Mo. első komplexes keretterve. A felszíni vizeket Lászlóffy Woldemár és Szesztay Károly, a talajvíz- és rétegvízkészletet Juhász József, a karsztvízkészletet Kessler Hubert vezetésével mérték fel. 1960-1965 között, Békési János vezetésével a vízhasználatok, a vízi munkálatok, a vízépítés terén részletesebb összeállítás is készült, az egyes vízügyi igazg.ok területére részletesen lebontva. 1992-ben Németh Miklós vezetésével egy „lehetőségi terv" készült, amelyben meghatározták a felszíni és felszín alatti szabad vízkészletek orsz. és regionális értékeit, amint az addig belőlük engedéllyel az ipar és a mg. területein használatba vett részeket. A m. ~ jelentős alakja az 1950-1970-es években Dégen Imre, az Orsz. Vízügyi Főigazg. vezetője volt, ő írta meg a ~ egy. tankönyvét is. A ~ áll. irányítási rendszerének kiépítése Mária Terézia idejében indult meg (hajózási osztályigazg., 1773). A kultúrmérnöki intézmény felállítására Kvassay Jenő kapott megbízást (1879). Kvassay 11 kultúrmérnöki hiv.-t létesített, s átszervezte a 13, korábban alapított folyammérnöki hiv.-t. Gr. Széchenyi István kezdeményezésére 1846-tól alakultak meg az árvédelmi társulatok; a 19-20. sz. fordulóján 151 (53 ármentesítő, amint 98 ármentesítő, lecsapoló és vízhasznosító) társulat működött Mo.-on. 1886- ban alakult meg a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Min. (KKM) Vízrajzi Osztálya Péch Antal vezetésével. Az 1889. évi XVIII. tc. a Földmívelésügyi Min. (FM) hatáskörébe sorolta a vízügyeket. Az Orsz. Vízépítési Igazg. feladata volt a műsz. irányítás, 1893-tól a közev.-i mérnöki szolgálat, 1884-től az orsz. halászati felügyelőség teendőinek ellátása. Az Orsz. Vízépítési Igazg. 1910-ben az FM Vízügyi Főoszt.-a lett. 1945-ben, a kultúrmérnöki és folyammérnöki hiv.-ok beolvasztásával létrehozták az Orsz. Vízügyi Hiv.-t (OVH), majd 12 regionális hatáskörű vízügyi igazg.-ot szerveztek. Az OVH 1951. évi megszüntetése után 1953-ban létrehozták az Orsz. Vízügyi Főigazg.-ot, amely 1968-tól, ismét OVH-ként önálló orsz. szervezetté alakult; közvetlen irányítása alá tartozott azi Tröszt (a vízügyi szolgálat termeléssel és gazdálkodással összefüggő operatív szakmai középirányító szerve), a ~ Int. (a ~sal, vízminőség-védelemmel, távlati vízgazdálkodási tervezéssel és hidroökonómiával összefüggő feladatokat ellátó szerv), az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Közp. Szervezet (ÁBKSZ, a különleges vízi védekezési munkák ellátására alakított szerv). Az OVH felügyelte a vízügyi igazg.-okat, a ~i Tud. Kft. Int.-et (VITUKI), a Vízügyi Tervező Váll.-ot (VIZITERV), az Orsz. Vízügyi Beruházási Váll.-ot (OVIBER), a Vízügyi Termelőeszköz-keresk. és Export Váll.-ot, a Vízügyi Szervezési és Számítástechnikai Irodát (VSZSZI), amint a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodát (VSZDOK). A vízügyek irányítását 1989-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi, 1990-ben a Közlekedési, Hírközlé-