Révai Új Lexikona 18. Tob-Z (Szekszárd, 2006)

V - vívás, technikai jellegű küzdősport

vívás 714 rejelzések készítése, a Hidraulikai Int. 1. feladatai: folyók, tavak és tározók, mint kapcsolt létesítmé­nyek modelljei, műtárgyellenőrzés, mérőbukók, mérőszűkületek tervezése, laboratóriumi és hely­színi hitelesítése, vízsebességmérő műszerek hite­lesítése, vízépítésben használt gépek minősítése, munkavédelmi vizsgálata, szivárgási vizsgálatok készítése; a Vízminőség-védelmi Int. f. feladatai: mi­nőségi felmérések, észlelési stratégiák kidolgozá­sa, hagyományos és mikroszennyezők mintavéte­li programja, toxikológiai és hidrobiológiai vizs­gálatok, környezeti állapotfelmérések, hatásta­nulmányok és becslések, minőség-ellenőrzés, interkalibrációs programok. Vízgazdálkodási Igazg.­ához tartozik az Orsz. Vízjelző Szolgálat. F. sorozata: Vituki közlemények (1977-1988). Irod.: Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon. (H. n., 1929). A Vízrajzi Intézet Adattárának katalógusa. Szerk. Harkányi György, Varga Endre. (Bp., 1981). vívás­­technikai jellegű küzdősport.­­ A páston két versenyző vív mérkőzést tőrrel, párbajtőrrel vagy karddal; a verseny célja, hogy minél több ér­vényes találatot helyezzenek el az ellenfél testén. A támadás valamennyi szakágban akkor kezdő­dik, amikor az egyik versenyző nyújtott karral tartott fegyverrel érvényes találati felületet fenye­get. A támadást vagy ki kell védeni, vagy tökéle­tesen ki kell zárni, majd a támadási jog átszáll a védekezőre, ilyenkor az ő visszaszúrását kell el­hárítani.­­ A vívótér (pást) hossza 14 m, szélessé­ge 2 m, a pástot egy középvonal osztja ketté. Alap­állásban a versenyzők középvonalon 2-2 m-en, a felállási vonalon belül helyezkednek el, a pást vé­gét a hátsó határvonal jelzi, találatot csak a két hát­só határvonal közötti területen lehet elérni, a ver­senyző védekezésképpen leléphet a vonalról. Nemzeti­ versenyeken elektronikus találatjelző használata kötelező, ekkor fémszövet alapú pás­ton rendezik a versenyeket. A sportoló fehér szí­nű (újabban színes), erős, legalább 800 newton­nak ellenálló anyagból (ált. kevlár) készült ruhát visel. A vívóruha részei: felsőruha (plasztron), fejvéd, vívónadrág, vívókesztyű, hónaljvédő, elektronikus találatjelző esetén a tőr- és kardví­vók fémmellényt is viselnek, a nőknek a plasztron alatt mellvédőt is kell használniuk. A legfonto­sabb a fejvéd (sisak), amely rostélyból kialakított védőfelszerelés, szemnagysága maximum 1,2 mm, a szálak átmérője legalább 1 mm. A fémmel­lény (lamé) a találati felületet hézagmentesen fe­di, belsejét elektromosan szigetelni kell, ellenállá­sa nem haladhatja meg az 5 ohmot. A kesztyű az alkar feléig érő kézvédő, amelyre a kard vívók egy fémszálas mandzsettát húznak, ami a fémmel­lénnyel elektromosan kapcsolódik. Kezdéskor a két versenyző egymással szemben áll, az elnök előbb vívóállást (en garde) vezényel, majd a rajt (allez) vezényszóra kezdődik a mérkőzés (ásszá, csörte). A küzdelem csak akkor áll meg, ha az egyik sportoló találatot ér el, ha az egyik küzdő fél lelép a pástról, veszélyes akció alakul ki vagy ha a versenyző elejti fegyverét. Ilyen esetekben állj! (halte) vezényszó után folytatódik a küzde­lem. Érvényes találat után a verseny a felállási vo­nalról folytatódik, ha a találat érvénytelen, a mér­kőzés onnan folytatódik, ahol megállították az akciót. A fegyvert egy kézzel kell kezelni, és ezt a mérkőzés végéig nem szabad cserélni. A két ver­senyző teste a küzdelem alatt nem érintkezhet, ez tőrben és kardban büntetést von maga után. Tilos a fegyvertelen kart védekezésre felhasználni, ill. azzal érvényes találati felületet takarni. Csak azt a találatot ítélheti meg a vezetőbíró, amelyet a találatjelző gép szabályosan kijelez. A tőrök és párbajtőrök rugós szúróhegyben végződő, hajlé­kony acélpengéből, markolatból és kézvédő ko­sárból állnak. A tőr- és a párbajtőrvívásban csak a penge hegyével lehet találatot elérni, a kardvívás­ban a penge élével, ill. fokának elülső harmadával vágni is szabad. A tőr tömege legfeljebb 500 g, hossza maximum 110 cm, a kosár átmérője 95-120 mm. Az elektromos tőr csak akkor jelez találatot, ha a hegyet érő nyomás nagyobb 500 pontnál. Tőrvívásban az érvényes találati felület a fémmel­lénnyel borított testfelület, vagyis a törzs karok nélkül, háton a csípők csúcsáig, elöl az ágyékhaj­lat találkozásáig. A párbajtőr tömege legfeljebb 770 gr, hossza maximum 110 cm, a kosár átmérő­je legfeljebb 135 mm. Az elektromos párbajtőr csak akkor jelezhet találatot, ha a hegyét érő nyo­más nagyobb 750 pontnál. A párbajtőrvívásban, ha a versenyzők 1 /25 s-on belül szúrják meg egy­mást, az együttes találatnak számít. A tőr- és a kardvívásban nincs együttes találat, ez az eset egyidejű akciónak minősül, s egyik oldalon sincs találat. Párbajtőrvívásban érvényes találati felület a vívó egész teste (törzs, végtagok, fej), beleértve a vívó felszerelését is. A kard tömege legfeljebb 500 g, hossza 105 cm, a kosár egyetlen sima le­mezből készül; lyuk vagy borda nem lehet rajta. A kosárnak hasáb alakú mérőnyíláson kell átfér­nie, amelynek mérete 140-150 mm, magassága 150 mm. Kardvívásban az érvényes találati felület a testnek azon része, amely a vívóállásban levő vívó combja és törzse között képződő hajlat felett van. A találatokat az elektronikus találatjelző ké­szülék lámpákkal jelzi. Az elnök feladata a talála­tok elbírálása, a szabálytalanságok büntetése, minden érvényes és érvénytelen találat után a gép jelzései alapján rekonstruálja az akciósoroza­tot, és megítéli a pontot.­­ Valamennyi szakágban rendeznek férfi és női egyéni és csapatversenye­ket. Egy csapatot 1997-től 3 fő alkot. Egyéni verse­nyeket 15, csapatversenyeket 45 találatra vívnak.­­ A modern­­ előzményei az ókori bajvívások, a gladiátorok vívóküzdelmei és elsősorban a kö­zépkori ún. perdöntő bajvívások voltak, ezek sze­lídültek fokozatosan sportszerű keretek közé (­kendó). A kard őse a hajlított pengéjű szablya, a párbajtőr előzménye az egyenes pengéjű rapier, a mai tőr előzménye a könnyű, hajlékony pengéjű feuret volt. A sportág a reneszánsz kor végén alakult ki, amikor a nehézfegyverzet háttérbe szorult, s el­terjedtek a könnyebb, nagyobb hatóerejű fegyve­rek, ill. az ezen fegyverek hárítására alkalmas öl­

Next