Ráday Mihály: Új városvédőbeszédek (Budapest, 2001)
Új városvédő beszédek
1948 februárjában nyújtotta be Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter azt a törvényjavaslatot, amely a Kossuth-díj alapításáról rendelkezett. Idézem e törvény első paragrafusát: „A magyar törvényhozás 1848. március 15-ének a százados évforduló alakalmából való méltó megörökítése céljából a magyar alkotómunka jutalmazására Kossuth-díjat alapít.” Az első kitüntetéseket 1948. március 14-én osztották ki, amikor is többek között posztumusz Kossuth-díjban részesült József Attila, Bartók Béla és Derkovits Gyula is. 1963 jelentős változást hozott, amikor is a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa egy törvényerejű rendeletet alkotott, amelyben a Kossuth-díj megtartása mellett létrehozta az Állami Díjat. Állami Díjban „a szocialista társadalmi rend építésében nagy jelentőségű eredményeket elért tudósok, mérnökök, munkások és pedagógusok részesülhettek”, míg a kiemelkedő kulturális és művészeti tevékenységért volt továbbra is kapható a Kossuth-díj. Az 1990. XII. törvény hozott egy újabb változást, amikor is megszűnt az Állami Díj, és annak helyébe létrehozták a Széchenyi-díjat. A kitüntetettek köre nagyjából a korábbinak megfelel, tehát kiemelkedő kulturális és művészeti tevékenységért kapható a Kossuth-díj, míg tudományos és más alkotó munkáért a Széchenyi-díj. Az idei Széchenyi- és Kossuth-díjakat Horn Gyula miniszterelnök és Gál Zoltán házelnök jelenlétében Göncz Árpád köztársasági elnök adta át.86 Göncz Árpád: Miniszterelnök Úr, Házelnök Úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Március 15-e hazánk tavaszának az ünnepe, általában véve a tavasz ünnepe. Az idei ünnepet, az előestéjén az eget, befüstölte, epezöldre festette a gyűlölet.87 Ne csináljunk gyakorlatot belőle! Engedjék meg, hogy én önökben a tehetség, a helytállás, az alkotás és az érték képviselőit köszöntsem és üdvözöljem, azokat az értékeket, amelyek március 15-ét is nemzeti ünneppé, ünnepeinket a legértékesebbé teszik mindannyiunk számára. A tehetség közössége, a helytállás közössége aki itt jelen van igazolja azt, hogy érdemes. Igazolja azt a hitemet, hogy ez után a hosszú tél után, még a legfeketébb budapesti hóbuckák is - ha korábban nem, augusztusra - de el fognak olvadni. Ennek a biztos tudatában köszöntöm önöket, köszönöm mindazt, amit tettek hazánkért, a magyar tudományért, magyar művészetért, a magyar közéletért és a magyar hétköznapok elviselhetőségéért és szebbé tételéért. Azt hiszem, jogom van az egész nép nevében megköszönni önöknek a teljesítményüket. Meg vagyok hatva, büszke vagyok, hogy én adhatom át ezeket a kitüntetéseket, és büszke vagyok, hogy önöknek adhatom át ezeket a kitüntetéseket. Szívemből gratulálok hozzá. Isten éltesse önöket az emberi alkotóképesség legtávolabbi határaiig! ❖ Feledy Péter: A Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök javaslatára nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Kossuth-díjat adományozott: Bánsági Ildikónak, Esterházy Péternek, Finta Józsefnek, Jordán Tamásnak, Kallós Zoltánnak, Kurtág Györgynek, Lázár Ervinnek, Lukács Ervinnek, Madaras Józsefnek, Petri Györgynek, Ráday Mihálynak, Schiff Andrásnak és Szántó Tibornak.88 ❖ Riporternő: Kinek szól a díj ? Ráday Mihálynak az operatőrnek, a rendezőnek, a szerkesztő-műsorvezetőnek, a városvédőnek.89 86 E visszatekintésben nem esett szó arról, hogy a díjakat a kormány ítéli oda, amely számára az előterjesztést egy olyan „főbizottság” készíti elő, amely a javaslatait már a különböző szakmák szerinti albizottságok által minősített felterjesztések értékelése után teszi meg. A főbizottságot és albizottságait a kormány hatévnyi időre bízza meg. Tehát a helyzet érdekessége ezúttal, hogy a Horn-kormány a döntését az Antall-kormány által felkért bizottság javaslata alapján hozta meg. 87 Torgyán József „féregirtó” beszédére utalt. 88 A késő délutáni összeállításban minden felsorolt látható volt, - természetesen nem ilyen tempóban - amint átveszi Göncz Árpád kezéből a díjat, majd mindenkivel készült egy rövid interjú. 89 A felsorolásban Feledy Péter: „Művészi és környezetvédő munkássága elismeréseként Ráday Mihály Balázs Béla-díjas operatőr és rendező Kossuth-díjat kapott.” Ennek megfelelően tette fel a riporternő a kérdést. Ráday Mihály: Én nem tudom megmondani. Nyilvánvalóan - gondolom -, hogy a városvédő munka, a városvédéssel kapcsolatos művészi televíziós tevékenység a fő motívum, de nagyon is vállalhatónak tartom életem nagy korszakát, amikor operatőrként működtem sok-sok rendezővel együtt a televízióban. És hogy ebben a korszakban születtek olyan művek, amelyek időtállónak tekinthetők, amiket ma is vállalni lehet, azt bizonyítja azért az, hogy az elmúlt időszakban megismételtek olyan filmeket, mint az 1969-ben készült Mi újság Pesten, nemrégiben ment az Ember a vízben, megismételték Zsurzs Éva Glória című filmjét. Legutóbb ment a Kegyenc szegény Vámos László halála alkalmából.90 Szóval sok olyan munkám volt, amikről úgy érzem, hogy már a televízió történetének részévé váltak. Ezek tévéjátékok, játékfilmek. És én azt hiszem, hogy ma már a televíziótörténet része az 1980. január óta tartó városvédő sorozat is. Nem történt más, mint hogy fölismertem talán egy történelmi szükségszerűséget, azt, hogy az embereknek abból, hogy „a múltat végképp eltöröljük” elegük van. Abból, hogy minden helyére valami praktikusat, valami modernet akarnak tenni, aminek semmilyen hangulata nincs. Tehát hogy az épített történelmet, a köveket, a bronzokat, a kovácsoltvasakat meg kéne védeni, mert ezek adják körülöttünk a hangulatot. Ez a munka akkor hatékony igazán, hogyha az ember hittel csinálja, és hát van hozzá egy olyan eszköz, mint a televízió. És én ott voltam a televízióban, és el tudtam ezt kezdeni, és tudom azóta is folytatni. S úgy érzem, hogy ez fontos. Talán a munkám nem volt teljesen eredménytelen nemcsak az én számomra, hanem az ország kultúrtörténete számára sem. ❖ MTV1 Híradó91 A szerkesztő, Péter Bence Anikó a félnyolcas adásban beszámolt a Kossuth-díj átadási ünnepségéről. Négy kitüntetettet nevezett meg. A képen látható volt Jordán Tamás, amint éppen a helyére megy, s meginterjúvolta Esterházy Pétert, Bánsági Ildikót és Kallós Zoltánt.92 Hová tűntek a 48-as utcai ZOMÁNCTÁBIÁK, Magyar Nemzet, 1996. április 13. „Az épület Nógrád vármegye törvényhatósága hivatalai (alispáni, főispáni hivatalok, majd 1952-ig a megyei tanács végrehajtó bizottsága és szervei működésének adott lehetőséget, azaz a megyeháza szerepét töltötte be. Majd a fent megjelölt időpontban a megye székhelye Balassagyarmaton megszűnt, és áthelyeződött Salgótarjánba. A város ma is betölti ezt a státust.” - olvasom egy Balassagyarmatról érkezett levélben. Nyugdíjas írója kérte neve elhallgatását. „A megyeházát 1832-ben kezdték el építeni, és 1835-ben adták át rendeltetésének. Tudvalévő, hogy ebben az épületben zajlottak a törvényhatósági bizottsági ülések, amikor az egész megyéből ideutazott bizottsági tagoktól nyüzsgött a város. De itt hivatalnokoskodott Mikszáth Kálmán és Madách Imre is, aki 1844-ben az itteni megyebálon ismerte meg Fráter Erzsébetet, aki akkor 16 éves volt. Az épület klasszicista stílusban épült. Amíg a város megyei székhely volt, ez az épület a főtéren a mellette lévő Madách-szobor társaságában szépségével mindenki érdeklődését felkeltette. Sajnos azóta gazdátlanul árvál-90 Az idézett művekből részleteket láthattak a nézők a riport közben. A Kegyencet mutatták be azon az estén, és 2001 februárjában, amikor Sinkovits Imre elhunyt. 91 Főszerkesztő Pálfy G. István volt. 92 Lényegében nem fontos, s talán nem is lenne e megjegyzésnek itt helye, de nem állhatom meg, hogy írásban rögzítsem: Szinetár Miklós, aki a Magyar Televízióban hosszú időn át volt főrendező, művészeti vezető Kossuth-díját színházi munkásságáért kapta 1970-ben. Zsurzs Éva, aki 1997-ben elhunyt, 1973-ban részesült ebben az elismerésben. Tehát a Magyar Televízió egész történetében másodszor részesült valaki a kulturális munkáért kapható legmagasabb állami kitüntetésben, 23 évvel az előző, az egyetlen korábbi ilyen eset után. Sajnáltam, hogy a híradós televíziós kollégák legalább a felsorolás erejéig nem tudnak ebben az örömben osztozni velem. 330