Sereg Adrienne (szerk.): A Németvölgyi Iskola Galéria Emlékkönyve (Budapest, 2004)
Előszó Nagy örömmel fogtam hozzá, hogy bemutassam a Németvölgyi Általános Iskola Galériájának 13 éves történetét. Köszönöm dr. Mitnyan Györgynek, a Budapest Hegyvidék XII. kerületi polgármesterének megbízását erre a munkára. Sok éve tanítok rajzot és művészettörténetet ebben a szép, régi iskolában. Jó érzés az öreg falak között sétálni, és arra gondolni, hány gyermek élte át szorongással vagy anélkül diákéveit az elmúlt 72 évben. Két éve ünnepeltük az iskola fennállásának 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból kiállításon mutattam be a régi fényképeket, bizonyítványokat, dokumentumokat. Büszkeséggel töltött el az a tény, hány kiváló művész, sportoló, országosan, sőt a határainkon túl is ismert és elismert ember tanult a „Németvölgyiben” - Szabó István Oscar-díjas filmrendező, Halász Judit, Haumann Péter színész, Berkes Zsuzsa tv-bemondó, Wisinger István újságíró, Darnyi Tamás, Géczi Erika, Székely Bulcsú, Schmidt Pál olimpiai bajnokok, illetve érmesek és Varró Dániel költő. A Galéria létrehozásának gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a kerületben még nem volt olyan hely, ahol a kortárs művészek alkotásaikat bemutathatták volna. Az iskola mellett lakott Róna Emy néni, a csodálatos illusztrációiról ismert grafikusművész, akit gyermekkorom óta jól ismertem. Az ő emlékére szerveztem Fenyves Máriával és Pogány Ö. Gáborral, a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatójával, az első kiállítást. A megnyitóra eljött Emy néni fia is. A gyerekeknek, a szülőknek, sőt a környéken lakóknak is nagyon tetszett a kiállítás, hiszen valamikor ők is az itt bemutatott könyvekből hallgatták az esti mesét, és Emy néni szépséges rajzai segítségével indult el fantáziájuk elalvás előtt. A kezdet kalandos volt, szinte félelmetes. A „Róna Emy emlékkiállítás” megnyitó ünnepsége (1990. október) egy időpontra esett a taxisblokáddal. Délelőtt tanítottunk, délután 4 órakor kezdődött volna az ünnepség. A tanári szobában néztük a tv-t, s izgultunk, hogyan alakulnak az események. Kicsit féltünk. Én legalábbis, mert eddig viszonylagos nyugalomban éltem. Nem tudtuk, mi lesz. Lőnek? Nem lőnek? Hazamennek, és megnyugszik mindenki? Féltettem a gyerekeket, a szülőket, akiket elhívtunk a megnyitóra. Féltettem Pogány Ö. Gábort és kedves feleségét, mert ők gyalog indultak el a Júlia utcából ide a Németvölgyibe. Szerencsénk volt - nem lett baj. Köszönettel tartozom Pogány Ö. Gábornak, hiszen több kiállítást nyitott meg nálunk. Nagy tudású, műveit és közvetlen ember volt. A gyerekek tágra nyílt szemmel figyelték és élvezték minden szavát, hiszen számukra is elérhetően mutatta be a kortárs festők munkája mellett a régi korok művészetét is. Már évek óta nincs közöttünk, de ha a hajdani kiállításokról készült fotókat nézegetem, megtelik a szívem hálával, szeretettel és elismeréssel.