Vámossy Ferenc: Építészelméleti írások (Budapest, 2019)
Az építészeti kritika és értékelés elméleti problémái
Építészet és alkotótevékenység „Míg megvilágosul gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent.. .”230 József Attila „A művészetek között az építészet törvényszerű rendjét, kötött formáit és vonalait tudja legnehezebben a maga egyénisége kifejezéseként megrendíteni az alkotó”; ma sem lehet szebben felidézni az építészet, mint művészet megközelítésének útját, mint a fiatal Fülep Lajos tette azt a Magyar Építészet 1916-ban írott kezdő soraiban.231 Közel fél évszázad múltán az esztétika másik - kortárs - nagy alkotója a művészetek peremére utalja az építészetet, az esztétikáin túli, e célra teremtett kategória, a kellemesség világába, talán azért is, hogy az adott történelmi pillanat szorításában ne kelljen az építészeti megújulás szükségességének társadalmi feladatával, a fájdalmas elmaradás tényeivel szembenéznie. Az elsődleges tükrözés szintjét vizsgálva, maga Lukács György állapítja meg: „... csak az építészet tudja egy korszak általános társadalmi létét direkt módon kinyilvánítani.”232 Az a lukácsi felfogás, amelyben „a művészet, a maga fejlett formájában (...) visszavonatkoztatás az emberre”, amely tudomásul veszi, hogy a művészeteknek nincs egységes genezise, hanem „az fokozatosan jutott el egy viszonylagos szintézishez.”233 s amely az értéket a munkából származtatva, azon az alapon ítéli meg az értékképződést, hogy az egyre társadalmibbá és egyre bonyolultabbá váló folyamatban valamely dolog alkalmas-e, vagy sem az ember önújrateremtésére; ez a szemlélet vajon miért nem volt képes esztétikai értékteremtő folyamatot felismerni a (Nicolai Hartmann által oly’ pontosan értelmezett) „teremtő ember” tárgyat-környezetet-építészetet alkotó világában? Miért konstruált mesterséges ellentétet a művészet és a jelen építészeti és tárgyalkotó tevékenysége között? Mindez nem inkább a személyiség belső ellenállásából, s kevésbé a logikai rendből, e sajátos értékű rendszer belső összefüggéseiből fakad? 231 József Attila: A város peremén 231 Fülep Lajos: A művészet forradalmától a nagy forradalomig. Cikkek, tanulmányok. I. kötet. Magvető, Budapest, 1974. 275. o. 232 Lukács György: Az esztétikum sajátossága. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. II. kötet, 409. o. 233 Lukács György: Lét és tudat című nyilatkozatában. (Gespräche mit Georg Lukács. Rochwelt, 1967., első fejezet.) Magyar szövege a Kritika 1976/8. számában, Vörös T. Károly fordításában jelent meg.