Vámossy Ferenc: Építészelméleti írások (Budapest, 2019)
Az építészeti kritika és értékelés elméleti problémái
zissor — ellentéteket szülve — végül is a megfogalmazott célok ellen hatott, érzékeltetve azt is, hogy nemcsak a kitűzött célok, szándékok haladó vagy retrográd volta, hanem sokkal összetettebb-bonyolultabb, önmagukban is történeti szellemi folyamatok azok, amelyek egy értékrend történelmi szerepét, jelentőségét minősítik. Hiszen az értékítéletek nem egyszerűen kognitív úton, logikai igaz vagy nem igaz voltukban hatnak; az értékrend belső változásai folytán ugyanaz a tétel is válhat önmaga sajátos ellentétévé. Értékítéleteink e sajátos változására József Attila Elégiájának sorait kell idéznem. Rodcsenkóhoz hasonlóan a kültelki gyár sivár látványán merengve a költő így ír: „Az egész emberi világ itt készül. Itt minden csupa rom. Itt a lelkek egy megszerkesztett szép szilárd jövőt oly üresen várnak, mint ahogy a telkek körös-körül mélán és komorlan álmodoznak gyors zsibongást szövő magas házakról.”173 A rodcsenkói (más vonatkozásokban, még fotóművészetében is újra és újra felmerülő) „új házak, új utcák”174 vagy a József Attila által vágyott „gyors zsi bár Majakovszkijjal szembeni meg-nem-értése közismert tény. Az új szándék mindenesetre kívül maradt azon a gondolatkörön, amellyel kapcsolatban Lukács megállapítja: „... a ’sztálinizmus monolitikus ideológiája számára’ a művészetek egyenlőtlen fejlődésének egész marxi elmélete az undor tárgya volt és maradt.” (Lukács, I. m. I. kötet, 395. o.) Ez a kérdés mindenesetre valóban a művészet egyenlőtlen fejlődésének kérdéseivel is összefügg; illetve, hogy „valamely korszak kedvező vagy kedvezőtlen a művészet (és bizonyos műfajok) számára” (Lukács, uo.) Itt még azt is tudjuk, hogy önmagában „a körülmények kedvező volta nem biztosíthatja a művészet felvirágzását” (Lukács, uo.). Természetesen igaz az is, hogy és itt Lukács közvetlenül Marx fejtegetését idézi a Tőke Bevezetéséből: „Egy társadalom, még ha nyomára jött is mozgása természeti törvényeinek — és e mű végső célja a modern társadalom gazdasági törvényeinek a feltárása -, természetesen fejlődési fázisokat sem át nem ugorhat, sem rendeletileg el nem tűntethet. De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat.” (Lukács, I. m. I. kötet, 380. o.) 173 József Attila: Elégia. 1934. 174 Szabó Júlia: Moszkvában — 1974 nyarán című cikkében (Művészet. 1975/2. 40—43. o. bemutatja Rodcsenko egy borítótervét, amely Majakovszkij Szergej Jeszenyinhez írott verséhez készült. A jeszenyini kettős világot a borító fedlapján egy, vasúti híd és kalász, a hátlapján egy alulról fényképezett nyolc emelet magas téglaház és beléhelyezett régi paraszti faház látványának ellentétével kívánja Rodcsenko jellemezni. Rodcsenko a Kirov utcában maga is e házban lakott, és, ahogyan Sz. J. mondja „a metropolis szimbólumaként került Majakovszkij Jeszenyinnek írt verse könyvborítójára, a falut jelző kis faházzal ellentétes értelemben.” Saját szerencsém, hogy e téglaházakat, és Jeszenyin konsztantyinovkai szülőházát (valójában az sokkal szebb faház, mint amit a kép ábrázol (és a falu-város viszonyhoz