Szilágyi János György: A görög művészet világa I. A görög képzőművészetek archaikus és klasszikus korának írott forrásaiból - Európai antológia. Görögország (Budapest, 1962)

A temető művészete

A metrumhiba, mint máshol is, nyilván úgy kelet­kezett, hogy a tulajdonnevet egy rövidebb névre készített formulába kényszerítették be. Egykor festett athéni márvány sírsztélén (i. e. V. sz. közepe) Ősei és a saját vendégjoga s érdeme végett közköltségen adott Pythagorasnak Athén sírt, Dionysios ifjú fiának, s veszte miatt most gyászol lónevelő otthona, Salybria.* (IG I' 1034.) Ebből a korszakból Athénben szinte kizárólag idegenek sírsztéléit ismerjük. Athéni domborműves márvány sír sztélén (i. e. 410—400 k.; XVIII. tábla) Amphareté Lányomnak szeretett gyerekét tartom, kit, amíg még láttuk a nap sugarát, élve a térdemen így tartottam, mint most tartom holtomban a holtat. (IG II—IIP 10650; D. G.) Athéni márvány sír sztélén (i. e. V. sz. vége) Hű s kedves szeretetből tette sírodra barátnőd, Euthyllád, Bioté, ezt a jeloszlopot itt: mert a te emléked könnyes szeme őrzi örökké, s mert ifjan haltál, kél zokogó panasza. (IG II—IIP 10954; D. G.) * Más néven Selymbria, a Márvány-tenger északi partján. гЬВ

Next