Adamson, Joy: A pettyes szfinx (Budapest, 1972)
Joy Adamson A PETTYES SZFINX Joy Adamson - akinek neve Elzáról, a kenyai nőstény oroszlánról szóló elragadó könyveiből jól ismert előttünk - most új és hasonlóan lebilincselő állattörténetet mond el. A történet középpontjában ezúttal egy gepárd, Pippa áll, akit egy Kenyából távozó család ajándékoz a szerzőnek, mivel megbízható otthont akarnak találni dédelgetett kedvencüknek. A szerző elhatározza, hogy ezt a nagy macskafélét visszaadja a szabad természetnek. E feladat megoldása azonban számos nehézséggel jár, mert mindeddig egyetlen szelídített gepárd sem volt hajlandó visszatérni a vadonba. Pippa új barátjának mérhetetlen türelemre, megértésre és kitartásra van szüksége önként vállalt munkájának sikeres végrehajtásához. A gepárd lassanként kezd távol maradni a tábortól, eleinte rövid, később hosszú időszakokra, bár közben élelemért visszajár oda, ha éppen nem tudott zsákmányt ejteni. Látogatásai alkalmával mindig szeretetre méltóan viselkedik. Végül egy vad gepárdban lel párjára. A kísérlet sikerült: Pippa független életet kezd élni. Ez azonban nem vezet a szerzővel való kapcsolata megszakadásához, és amikor első kölykei megszületnek, el is vezeti őt hozzájuk. A vadon élete könyörtelen: három alkalommal összesen tizenegy kölyköt hoz világra, de csak három marad életben. Ezek közül is egyet lábsérülés ér, és csak gondos orvosi kezeléssel sikerül megmenteni. Nem kevésbé gyötrelmes azonban olyasvalakinek az élete sem, aki vállalkozik arra, hogy több éven keresztül egy vad gepárd családjával