Adamson, Joy: A pettyes szfinx (Budapest, 1972)

tartson kapcsolatot. Joy Adamson naponta hosszú utat tesz meg a gepárdokhoz, a sokszor térdig érő sárban. Helyzetét még nehezebbé te­szik a szörnyű árvizek és a rémítő bozóttűz is. Gyakran a hőség óráiban, állandóan nehéz teher­rel megrakodva járja keresztül-kasul a bozótost, ahol bármelyik pillanatban elefántcsorda rohan­hat elő, vagy oroszlánok gömbölyű fülei buk­kanhatnak elő a fűből. Emellett számtalan lelkiismereti kérdés is fel­merül benne: meddig nyújthat segítséget, ha a gepárdok betegek vagy éhesek? Megteheti-e ezt egyáltalán anélkül, hogy megzavarná őket a va­don életéhez való alkalmazkodásukban? A há­rom esztendő története, melynek folyamán Pip­­pa és kölykei fejlődését kíséri nyomon, éppoly érdekfeszítő és éppannyira tudományos megfi­gyeléseken alapuló, mint Elzával való kapcsola­tának leírása. Ezenkívül a szerző abban az egé­szen különleges helyzetben van, hogy beszámol­hat a szeretetre méltó, kecses, de ugyanakkor titokzatos gepárd - a pettyes szfinx - és a nagy­szerű Elza jellemében rejlő különbségekről is. A szerző teljes és különlegesen szép fénykép­­anyaggal egészíti ki e történetet, amelyből tizen­két oldalnyi színes képet, és hatvannégy oldal fekete-fehér nyomású illusztrációt mellékelünk. GONDOLAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom