Adorján József (szerk.): Filmművészeti és filmforgalmazási alapismeretek - Moziüzemvezetői és gépkezelői szaktanfolyam (Budapest, 1961)

Előszó

ELŐSZÓ A film — korunk legifjabb művészete — hazánkban is a többi szocialista országhoz hasonlóan egyre inkább kilép régi keretei­ből, s ma már nem csupán egyszerű szórakoztató árucikk, hanem népünk szocialista nevelésének, jellemének, tudatának, világnéze­tének és ízlésének formálójaként segíti kulturális forradalmunk sikerre vitelét. A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikájának irányelvei is leszögezik, hogy „az egyes művészeti ágakhoz kap­csolódó intézmények: könyvkiadók, szerkesztőségek, filmgyárak, színházak, mozik, a rádió és a televízió, zenei és képzőművészeti szervek, szórakoztató intézmények vezetői és munkatársai bizto­sítsák a párt művészetpolitikájának érvényre juttatását, és állít­sák munkájuk középpontjába a minden szűkkeblűségtől mentes, szocialista szellemű népművelés feladatait. Változatos eszközök­kel gondoskodjanak arról, hogy a magyar és a nemzetközi kul­túra igazi értékei, s mindenekelőtt a szocialista kultúra alkotásai minél szélesebb rétegekhez eljussanak. Küzdjenek a kispolgári íz­lés, a giccs, a különböző dekadens burzsoá irányzatok ellen, és a közönség ízlésének jótékony befolyásolásával segítsenek megszün­tetni az elmaradott tömegek kívánságai és a szocialista kultúra magasabbrendű igényei közötti ellentmondást”. Ez az utóbbi idézet tömören összefoglalja azokat a fő követel­ményeket, melyek a film és a mozi feladatai népünk művelésé­ben. Betölti-e a film ezt a népművelő feladatát? Általában igen. Csak azért általában, mert bár igaz, hogy nem kerülnek a magyar mozikban bemutatásra káros és ellenséges tendenciájú filmek, azonban sok helyen előfordul ma még, hogy az adott filmállo- 3

Next