Adorno, Theodor W.: Zene, filozófia, társadalom. Esszék (Budapest, 1970)
Ara: 47,- Ft ADORNO Az 1969. augusztus 6-án elhunyt Theodor Wiesengrund-Adorno a mai nyugati filozófia, esztétika, szociológia és zenetudomány egyik kiemelkedő képviselője volt. A Majna menti Frankfurtban született 1903. február 9-én. 1924-ben ismeretelméleti munkával promovált. 1925-ben Alban Bergnél tanult zeneszerzést, 1928-tól 1932- ig a bécsi Új Zene folyóiratának, az ,,Anbruch"-nak volt vezetője - ettől az időtől kezdve vált a Schönberg-kör ismert teoretikusává. 19.41 ben a frankfurti egyetemen habilitált, de Hitler uralma idején hamar meg kellett válnia tanszékétől, 1934-ben emigrált. 1938-ban követte intézetét, a szociológiai tanszéket New Yorkba, s itt a Princeton Radio Research zenei részlegét irányította. 1941-től Los Angelesben élt. 1949-ben tért vissza Nyugat-Németországba, s ismét a frankfurti egyetem szociológiai intézetének lett professzora. Igen sokoldalú tudós és remek képzettségű gyakorló zenész volt: a társadalomtudomány számos ágát gyarapította maradandó értékű művekkel. Köztudott, hogy Thomas Mannnak a Doktor Faustus írásakor ő adott zenei instrukciókat, s hogy a nagy író, hálája kifejezéseképpen a regény egyik gyönyörű részletében, Beethoven c-moll szonátájának (op. 111) elemzésében megörökítette a Wiesengrund nevet. Adorno nem marxista. A marxista filozófia és zenetudomány igen sok kérdésben vitatkozik vele. De éppen sok helyütt vitára, ellentmondásra ingerlő voltuk teszi rendkívüli koncepcióról tanúskodó írásait izgalmas olvasmánnyá.