Adorno, Theodor W.: Zene, filozófia, társadalom. Esszék (Budapest, 1970)

Ara: 47,- Ft ADORNO Az 1969. augusztus 6-án elhunyt Theodor Wiesengrund-Adorno a mai nyugati filo­zófia, esztétika, szociológia és zenetudo­mány egyik kiemelkedő képviselője volt. A Majna menti Frankfurtban született 1903. február 9-én. 1924-ben ismeretelmé­leti munkával promovált. 1925-ben Alban Bergnél tanult zeneszerzést, 1928-tól 1932- ig a bécsi Új Zene folyóiratának, az ,,An­­bruch"-nak volt vezetője - ettől az időtől kezdve vált a Schönberg-kör ismert teore­tikusává. 19.41 ben a frankfurti egyetemen habilitált, de Hitler uralma idején hamar meg kellett válnia tanszékétől, 1934-ben emigrált. 1938-ban követte intézetét, a szo­ciológiai tanszéket New Yorkba, s itt a Princeton Radio Research zenei részlegét irányította. 1941-től Los Angelesben élt. 1949-ben tért vissza Nyugat-Németország­­ba, s ismét a frankfurti egyetem szocioló­giai intézetének lett professzora. Igen sok­oldalú tudós és remek képzettségű gyakor­ló zenész volt: a társadalomtudomány szá­mos ágát gyarapította maradandó értékű művekkel. Köztudott, hogy Thomas Mann­­nak a Doktor Faustus írásakor ő adott ze­nei instrukciókat, s hogy a nagy író, hálá­ja kifejezéseképpen a regény egyik gyö­nyörű részletében, Beethoven c-moll szoná­tájának (op. 111) elemzésében megörökí­tette a Wiesengrund nevet. Adorno nem marxista. A marxista filozófia és zenetudo­mány igen sok kérdésben vitatkozik vele. De éppen sok helyütt vitára, ellentmondás­ra ingerlő voltuk teszi rendkívüli koncep­cióról tanúskodó írásait izgalmas olvas­mánnyá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom